15. fejezet

'Elmagyaráztuk neki, hogy ő egy sellő, és az illatosító ha hozzáér, akkor elporlad ott a teste. Mikor mocorgott vagy kiabálni próbált, leakasztottuk a fenyőfa alakú kis kocsiszagosítót és felé közelítettük, mire vagy sikított majd odébb csúszott vagy befogta. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy én most nem haza megyek...'

 Az útra nem is figyelve röhögöm Kellin-en. A fiúk mindenféle piákkal itatnak, én meg nevetve kortyolok bele minden üvegbe.Végül befekszem a sellősrác mellé, aki időközben beszunyált, én meg jó adag piával magamban dőlök rá és alszom el én is. Reggel arra is ébredem, hogy hasogat a fejem. Másnapos fejjel ülök föl. Ömmm. Hol vagyok?! Egy totál idegen kocsiban vagyok, nincs ott egy SWS fiú se. A motor zúg, tehát a kocsi még megy, de nem az a kocsi, amibe beszálltam este. Előre hajolok. Valami nő vezet, de nem ismerem.
-Rain, igaz? -kérdezi félvállról. Bólintok, ő meg akkorát fékez, hogy felkenődöm az előttem lévő ülésre. A nő kinevet, majd rám szegezi tekintetét, egy ördögi mosollyal.
-Katelynne. -nyújtja a kezét. -Jóban vagy a férjemmel, Kellinnel. -fordul teljesen felém. -Ne legyél! Ha jót akarsz magadnak... -veti oda éllel a hangjában. Hátrább kúszom az ülésen, mire ő átmászik az elülsőkön és a feje öt centire van az enyémtől. -Ő az enyém! Érted?! Nem veszed el tőlem, te rohadt szuka! -üvölt. A semmiből egy penge szorul a torkomhoz. Mennyiszer kell ezt átélnem.. A lélegzetem is visszatartom. Érzem a nyakamnál a horgász kést, ami arra van tervezve, hogy a halakat szétszelje könnyedén, úgyhogy élesnek kell lennie, ám ez tompa volt ahhoz képest, de egy házi késhez éles. -Megöllek, ha még egyszer csak rá gondolsz! -súgja elvetemülten. Utálom, mikor lekezelően beszélnek hozzám, és pont a legrosszabbkor törik ki belőlem, hogy a sarkamra álljak.
-Igen? Azt is elmesélte, mennyivel jobb vagyok az ágyban?!
-Kussolj! Kinyírlak! Lefeküdtél vele, te szajha?! -sikítja, mire elégedetten felnevetek. Erősebben nyomja hozzám a kését, de tudom, hogy nem vágja el a torkom. Nem meri. Ezt ő is tudja, így inkább elkezd hadonászni. Belevág az arcomba, kezembe, a pólóm is szétszakad. Az ablakon kilesek, miközben sikoltozom. Valami nincs rendben. Mozog a kocsi. Előre gurul. Körülöttünk árkok, egy tábla pedig szakadékot hirdet hatalmas betűkkel, és egy nyíllal arra... arra felé, amerre a kocsi halad! Ettől még jobban bepánikoltam. Katelynne kezéből kiesik az eszköz, de nem hagy engem, kezeit a nyakam köré csavarja, és erőtlenül próbál megfojtani. Köhögni kezdek, de nem attól fulladozom, hogy próbálja elzárni a légcsövem. Az autóban alig van már oxigén, odakint meg tűz a nap, és magas a hőmérséklet. A lábammal próbálom kinyitni az ajtót. A lány válogatott szitkokkal szór, üt, rúg, fojt, rángat, de nem veszi észre szerencsére a projektemet. A zár nem kattan, nem nyílik. A járgány billen egyet, nyikorgó hangokat hallatva. Sírok a rémülettől, nem akarom egy lyukban végezni egy kocsi rabjaként. Izomból rúgok bele az ajtóba, ami enged nekem, az öreg darab ajtaja egyszerűen kitörik. Azonnal lelököm magamról őt, de fogom a kezét. Kiugrom a lyukon, az autó pedig lezuhan az árokba, hatalmas hanggal törik ripityára, és nagy porfelhő gomolyog füsttel kombinálva. Ott állok a szakadék szélén, és két kézzel próbálom felhúzni a támadóm. Az autó tankja teli lehetett. Egyszerre hatalmas fényességet látok, hatalmas hanggal párosulva. Belobbant a verda, és az ereje a magasba emelte Kate-et, akit így elengedtem, mert én is hátraesem a robbanás erejétől. A fejem beverem, sok sebem van test szerte, mind vérzik. Szakadt a pólóm, por lep be. Erős gázszag terjeng. Azonnal fölpattanok a földről, de meg is szédülök. Mint akinek agyrázkódása van, összevissza tántorgom, próbálok futni előre. Ő csak fekszik, de lélegzik még. Könny csorgatva menekülök a helyszínről, amerre látok, arra szaladok. Törölgetem a könnyeim, és ismét-ismét elesem, de megállni nem merek, félek, hogy a nyomomban van az a pszichopata. A nap lemenőben, de én még a semmi közepén. Egy hatalmas országúton baktatok, erőm fogytán, szomjas vagyok, éhes, fáradt és ijedt. Bennem van még, hogy megtalál engem Kellin felesége, pedig ez lehetetlen. Egy olyan egyenes úton megyek, ami lehet vagy öt kilométer hosszú, én meg egy elágazáshoz közelítek, messze senkit sem látok a horizonton.
Vihar gyorsasággal besötétedik, már a hideg is ráz. Végre elhaladnak mellettem autók. Beállok eléjük, az út közepére, stoppolni próbálok. Nem akarnak megállni. Kimerülten rogyom össze még mindig az autó úton. Végül lelassít mellettem valaki. Egy ismeretlen korombeli lány. Ijedten mér végig rajtam. Szóba elegyedünk, betessékel az anyósülésre. Elmesélek neki mindent, csak neveket nem említek. A címem is elárulom. Vagy két órányit ültem vele, mire hazaértünk. Megköszöntem neki, számot cseréltünk, sok szerencsét kívántunk egymásnak. Haza érve ittam, ettem, fürödtem majd elaludtam.

..Két hónappal később..

Begyógyulnak a sebek, ám senkivel nem beszéltem az óta, az ég egy adta világon. Ismét magam vagyok egy bazinagy palotában. Eszembe jut, hogy valamelyik nap Jayy üzent, hogy hazaértek. Átmentem hozzájuk, és velük lógtam. Mint mindig, eszeveszett őrültek voltak, de így imádom őket. Felhozták, hogy Andy egyszer sem hívott fel, pedig megígérte. Feltűnt nekem is.

-Mért nem hívod te őt? -kérdezi Dahvie.

-Megígérte! Ha én hívom, az olyan, mintha megszállottja lennék! Mintha nem tudnék élni nélküle...

-Mért, tudsz?! -tömi a pofájába a popcorn-ját. Amúgy nem tudnak ők se a 'balesetemről'. A megjegyzésére csak a középső ujjamat táncoltatom az arca előtt. A fiúk leülnek a tévé elé és focit néznek, ami engem nem érdekel. A telefonomon játszom, de az is unalmas. Felnézek twitterre. Ideges fan levelek, aranyos fan levelek, sok follower. Facebookon ezer jelölés, amit nem fogadok el, ezer üzenet, amit elolvasok majd legközelebb, ezer értesítés, azaz játékfelkérés. Instagram viszont meglepetéssel várt rám. A többiek képeit nézegetem, mire meglátok egy számomra érdekeset. Andy tette föl. A keze a paplanba markol, és egy kéz meg hozzáér. Mintha aktus közben készült volna. Az a keze látható, amire a Dragonfly felirat készült. A kép aláírása pedig: 'Minden estét így.' A kommentek is jók: 'Ki keze ez? ;DD' erre válaszol egy szintén ismeretlen lány: 'Rain:) Andy barátnője. Aranyosak..' valami FIR fan: 'A fiúk nem vitték a feleségüket/barátnőjüket, Ash posztolta az oldalára. Ez nem Rain.. De akkor ki?!' Hát, ez engem is izgat...   Nos, igen. Itt még nem voltam ideges. Még. 

Csupán hét percet kellett frissítgetnem, és újabb kép érkezett. Nem Andy tette ki, hanem...

Juliet. Éppen megöleli exét, aki megpuszilja.  Ehhez azt írta a lány, hogy 'Csókolni való ajkak.' Na adok neked mit csókolgatni..

Hirtelen felindulásból odaadtam a telóm Vanity-nek, és mikor villant a vaku, lekaptam Jayy-t, aki értetlenül csókolt vissza. Elhajoltam végig simítva arcán, majd a mobilomért nyúltam. Felmutattam a képet, hogy ne érje váratlanul őt se. Én is jó vagyok, úgy tettem közzé, hogy 'We can go like this @jayyvonhatesyou cuz' if he can, i can, too...'. Meg lett a hatása. Aki sosem szól hozzá sehol, most írt. 'Mekkora dög vagy?! Szeressen téged a halál, remélem le is feküdtetek...xx' ezt nem hagytam szó nélkül. 'Te mit pofázol?! Úgy tudtam, nincs időd játszani, de bocs, én nem szeretem a Simms 2-t. Se. 

Biersack, téged még a halál is max. pénzért szeretne, de azt is megcsalnád..' na és azt hittem ezzel vége a vitának. Haha, hahaha....ha.

'Mondjad csak a magadét, ki hiszi el? ... Szerettelek. Múlt idő.'  kapom az újabbat. Rajongók is írnak, meglepődött, kétségbeesett békítő üziket. Persze, ilyenkor megnyugtat, jó vicc volt! Minden ilyet hangosan felolvasok a BOTDF skacoknak, akik jól is szórakoznak és velem együtt melegednek bele a vitába. 'Üzenem Juliet-nek, hogy kérjen előre előleget tőled. És neked mért áll mégis feljebb? Te csaltál meg, már bocs! És hagyjuk már a múlt idődet, szerettél te valaha bárkit is?! Pötyögöm a popcornos tálat ölembe véve Dahvie nagy bánatára. Jobbnál-jobb beszólásokat találnak nekem, mire én idegesen nevetgélni kezdem. Nem szeretem a vitákat, nem tudok higgadtan érvelni. Jayy rosszallóan tekintett rám.

-Hagyd abba, Rain. A te érdekedet nézem. 

-Mért? Ezt meg kell beszélnünk!

-De nem így! Ebből nagy sértődés lesz!

-Vagy van. Ismét írt. Ennyit életében nem kommentelt a csicskája. 'Hazudj még, kérlek. Olyan okos vagy, mondok neked valamit. Ha ennyire kíváncsi vagy, valóban lefeküdtünk Juliet-tel, de most így utólag kurvára nem bánom. Szép álmokat' 

-Verném ki mind a fogát, a szemétládája! -ordítja Jesus (Dahvie). -Van bőr a képén?!

-Na figyelj..'Sok boldogságot kívánnék, de minek kívánni olyat, ami nem teljesül be?:) Ásd el magad jó mélyre Simms kertjében. Mire kellettem neked? Ezen töröm most az agyam. De tudod mit? Hidegen hagy! Mint ahogy most te is. Ne írj, ne hívj, hagyj. Annak, aki followol: Törlöm magam, ne lepődjön meg senki. ezer csók<3' ez így jó?
-Perfecto! Ezt a kertes dumát lopom, ha lehet.. -kuncog Vanity. Őt pont ez az apró része a mondatnak, ez hatotta meg... Üdv, Dahvie, Rain Black vagyok, még nem ismerjük egymást... -Írt valamit erre?
-Még nem. Remélem hamar ír, mert ha öt percen belül nem, már nem lesz hova írnia. Ha ír, akkor is deaktiválom magam, tehát tök mindegy, de azért kíváncsi vagyok! -kacsintok. Kimegyek a konyhába, töltök három pohár narancslevet (Jól van, na, távozz tőlem alkohol sátán!), és odaviszem a fiúknak, a sajátoméba pedig belekortyolok. Szerencsétlenségemre egyből félre nyelem és mint egy gyerek a borsos bödön előtt, köhögöm össze-vissza. inkább iszom még, és egyből jobban érzem magam. Jayy kikapja a telefont a kezemből, és nyomkodni kezdi. Végül felkiált diadalmasan, hogy 'írt'.
-Mitmitmitmitmitmit??? -liheg Dahvie, mint egy kutya.
-Többet is írt. 'Komolyan törlöd magad azért, mert a saját képed alatt nem sikerült beoltanod?...' először, másodszor: 'Ezt te sem gondolhatod komolyan...RAIN' és végül: 'Drágám...' hűű, de megindító! Ez a pózer most elvárná, hogy borulj a lábai elé, mert a parasztkodás után odatolt egy szép szót?! És mért ír mindig pont pont pontot? Nem érti meg, hogy megcsalt téged és vége?! Gyépés..
-Monroe! Elismerem, hogy hülye, de ne mondj ilyeneket, ez rosszul esik.. Megbántott eléggé, megcsalt, cseszegetett, de még is a pasim, és eddig valami különös oknál fogva szerettem. Interneten nagy a pofánk, élőben mindig, mindenkivel más.. És ti is nagy komment huszárok vagytok, még is Dahvie-t leverte egy kislány tavaly simán a parkban...
-Igen, de fekete öves volt, kikérem magamnak! És nem is volt kicsi, csak egy-két évvel volt fiatalabb nálad.. -'sértődik' meg a szóban forgó személy.
-Mit kell még elbasszon, hogy rájöjj, nem neked való?! A szemed láttára megütött egy nőt, itt hagyott téged, nem tartotta be az ígéretét, összefeküdt egy másik lánnyal, beszólogatott neked, vádolt, de te még mindig az ő pártját fogod. Mikor érted már meg, hogy te csak a játékszere vagy? Az orrodnál fogva vezet, kihasznál téged. Minden egy kibaszott színjáték! -akad ki csalódott, lenéző mosollyal Jayy. Ami történt és amit mondott annyira fájnak, hogy könnyek között veszem vissza tőle a mobilom és szó nélkül távozom. Még hallom, ahogy Vanity lecseszi emiatt zenésztársát, és jönne utánam, de az ajtót hangosan bevágom előtte, de nem szándékosan azért, hogy megállítsam. A Biersack házba érve minden ajtót csapkodva, mindent dobálva, kezem tördelve megyek a konyhába. mikor ideges vagyok, eszem. Rossz szokás, apukámtól örököltem.  Megvan a családi háttér. Alkoholista apa. Drog függő anya. Egy testvér se. Csupán egy rokon (akivel van még kapcsolat). Hollywoodi álom életem van, ugye? Meglátom a tortát, amit még régen csináltam. Kiemelem a hűtőből. Vagy két hónapja bent csücsül, de penész látható jelét nem észlelni. Hogy mennyi tartósító szert tartalmaz, azt nem tudom, de ha a torta két kilós, akkor másfél tuti szintetikus anyag. Bah. Egy könnycsepp gurul végig arcomon, és gyilkos lassúsággal gördül le. Mindig sírok. Magamban nem teszek kárt, más tesz helyettem. Hirdetem, hogy gyenge vagyok. Vagy erős. Ami aktuális. Most egyszerre. Sírva, simítok végig az Andy & Rain 4ever feliraton, majd keserű mosolyt eresztek. Tenisznyögés szerű hanggal markolok bele a süteménybe. Szétturkálom az egészet, közben ámokfutó tekintettel, fogvillantó vicsorral büszkélkedem a kézzel átgyúrt masszában.
-Ezt neked, Andy Biersack. Ezt neked, forever! -mondom halkan, mint a gyilkosok az áldozatnak. -És ezt neked, Rain Black. -nyelek nagyot, majd az egészet kikukázva megyek fel a szobába. Előszedem a bőröndöket, és a cuccaimat lassan, komótosan pakolgatom el, vigyázva, hogy mindent elvigyek. Majd az éj közepén kisurranok a házból, a sötét leple alatt teszem a Biersack házat nyitó kulcsomat a fellépő szőnyeg alá, ahol ismerkedésünk előtt volt pótkulcsként. El is indulok, de hülye lennék itt maradni. Nem, nem a nagyimhoz indulok. Azelőtt a szüleimmel Illinois-ban éltünk, és a régi lakásunk a nevemre van íratva. Így a hajnali vonatra jegyet váltva siklom át az USA másik felére. Andrew Dennis Biersack, eltörted a szárnyaimat, de amint újra repülhetek, mint sólyom az egeret, vadászok majd rád én is. Egy szóval elgyengítesz, de csak ha az az egy szó őszinte...'