16. fejezet

Shut Up

(Hangának, drága barátnőmnek: DONT FUCKIN KILL ME! ITT A FEJEZET xDD)

'El is indulok, de hülye lennék itt maradni. Nem, nem a nagyimhoz indulok. Azelőtt a szüleimmel Illinois-ban éltünk, és a régi lakásunk a nevemre van íratva. Így a hajnali vonatra jegyet váltva siklom át az USA másik felére. Andrew Dennis Biersack, eltörted a szárnyaimat, de amint újra repülhetek, mint sólyom az egeret, vadászok majd rád én is. Egy szóval elgyengítesz, de csak ha az az egy szó őszinte...'      

Itt ülök a régi szobámban, nézem a falat, és azon gondolkozom, hogy lehetek ennyire hülye. De most komolyan! Összevesztem a barátommal egy rohadt Instagram képen. Több ezer kilométerre egymástól írásban sértegetjük egymást. Úristen. Icipicit, késhegynyit, mogyorónyit, de csak éppen hogy észrevehetően gyerekesek vagyunk. Egy szaros képért akkora balhét vertem, hogy elköltöztem! Egy elcsépelt könyv az életem, már nem azért. Hát még ami ezek után jött. Ahogy így ülök, és bambulok, eszembe ötlik, hogy ma van az a bűvös dátum, mikor is imádott bandám visszaérkezik. Megjelenik előttem a jelenet, ahogy az ifjú pár, Juliet és Andy, Rómeó és Juliet stílusban érkeznek haza, és önző módon az is eszembe jutott, hogy rám egy percig sem gondol senki sem. Se volt barátok, se nagyi, exek, senki. Bennem volt az az 'alone' érzés, amit sokunk tapasztal esténként. Mikor az ágyban forgolódva eszünkbe jutnak régi szép emlékek, és párnába temetett arccal zokogunk. Mikor ha nem fonjuk karunkat magunk elé, szétesnénk darabokra. Mikor elfog az az érzés, mintha belülről kifacsarnának. Kést ragadnánk, vagy vetnénk magunkat a vonat elé, esetleg saját gyilkost bérelnénk. Mikor mi kérünk elnézést, hogy létezünk, mikor félünk bízni bárkiben. Ismerős, nemde? Úgyhogy kezeimmel körülölelve a térdeimet gubbasztottam egész este. Totál lefogytam, mivel a gondolataim rendezésére futást iktattam be, de általában órákig kocogom a naplementében. Emellett sokan ledagadtoztak gimis koromban, ami mélyen érintett, és féltem, hogy visszatérve ide, újra megkezdik. Hát így nem. Mikor nem futok, eszem vagy nézek ki a fejemből, akkor történelmi könyveket olvasom. Ez volt a kedvenc tantárgyam, mindig lekötött, és ez megmaradt, úgyhogy az illinoisi könyvtáros minden második nap összefut velem, amint újabb regényekre vadászom. Éjfélkor kezdtem bele egy ilyenbe és leszarva az időt csak zabáltam az oldalakat. Mikor felnéztem a könyvből, már hajnal volt. A nap is magasan járt. Elmentem futni, hamár ébren voltam. A tömbházakat kerültem meg, a közeli tavat. A régi iskolámat, játszóteret meg egy parkot. Napfénnyel feltöltődve kanyarodtam be az eldugott kis utcába. Mikor a házban voltam, gyorsan lezuhanyoztam. Egy hajamhoz illő, piros koktélruhát kaptam ezek után magamra, mert az életem ha már most ilyen fakó, legalább színesen nézzek ki. Felvettem hozzá a legeslegmagasabb tűsarkúmat,  ami természetesen vörös volt és csili-vili. Odakint csöngetnek. Én totál szerencsétlenül mászom le négykézláb (!!) a lépcsőn. Mint egy..egy...nemtudom, egy kígyó, vagy giliszta. Csúszva-mászva, hullámozva, de életben! Magamon sírva a röhögéstől nyitok ajtót.

-Szia! Hát te? Buliba készülsz, hogy ilyen csinos vagy? Persze, mint mindig.. Zavarok?

-Mi a bélpoklos jó istenit keresel Illinois-ban Andy?! -kapaszkodom az ajtóba (és nem, nem estem el..). Andy zavartan közelebb lépett és megcsókolt. Nem viszonoztam, jóformán a kilincsit markolászva, egyensúly nélkül dülöngélve kaptam sokkot. Hát ez meg miért van itt? -Hát, ömm.. Az igazat megvallva, zavarsz. Tudod, azért vagyok itt, hogy messze legyek tőled.

-Sejtettem, na de. Én sem azért vagyok itt, hogy felébresszelek az illinoisi álomból, de beszélnünk kéne.

-Fáradj beljebb... -azzal leültünk a kanapéra. És igen, végig a fal mellett jöttem, kapaszkodva, de még így is elestem... Szerencsére pont az ülőgarnitúrára, vagyis keresztül rajta, helyet nem hagyva, tulajdonképpen semminek. De Andy sem bánkódhat, fél perc alatt lehemperegtem onnan, és ismét kígyó/giliszta pózban terültem a földön. És még ki is lettem nevetve. Biersack fölsegített és miután leültem ő is jó szorosan mellettem foglalt helyet.

-Ami azt a beszélgetést illeti.. Aznap KO voltam. Összevesztem a szüleimmel. Aztán Ash-el. Majd Jake-kel és Jinxx-el. De percek múlva CC is beállt a sorba. A menedzserünk is belém kötött. Aztán a semmiből előkerül az a nőszemély, hogy majd ő ellazít. Ekkor már részeg voltam, képzelheted. Nade a téged érintő rész: Nem feküdtem le vele, ha azt vesszük alig értem hozzá. Azt a képet ő tette föl, de az ellazítás nem azt jelentette, hanem megmasszírozott. A hátamat és a nyakamat. A képet a telómról ő készítette és töltötte föl. Meg a másikat is. Én úgy voltam az egésszel, hogyha megteszem amit kér, hamarabb húz el. Úgyhogy részegen, idegesen, és bűntudattal írogattam neked. Fel akartalak bosszantani, hogy érezd, én min megyek át, meg hogy féltékeny legyél, de a végén mi lett? Mi? Hát én lettem az. Az a képed Jayy-el.... De. Szent a béke?

-Huhh, figyelj! Nem tudom, mennyire bízhatok benned, mostanában mindenki ellenem játszik, úgyhogy egyenlőre nem állsz jól, de a legeslegelső kérdésemre nem válaszoltál. Mit keresel itt?

-Téged. Nem találtalak nálam, hát elmentem a nagyidhoz. Ő azt hitte, nálam vagy. Majd jött az aduász, Darcy. Mondta, hogy itt laktatok, és szerinte idejöttél. Látod, átutaztam fél Amerikát - hajolt hozzám, mire egyre csak az ajkait figyeltem. Andy mindig beindít, ha épp nem vagyunk jóban (persze idézőjelekben), akkor is -Érted. -csókolt meg. Hatásvadász. Ez valami fiútrükk. Húzzuk ki a gyufát, hagyjuk meglógni, menjünk utána, adjuk elő a szomorú sztorit majd csóóóók és minden rendben. Fiúk, tudhattok valamit, mert minden haragom elszállt, és amint Biersack beletúrt feltuppírozott hajamba, a hideg futkosott hátamon. Persze eltoltam magamtól mert jelenleg amúgy 'haragban vagyunk'.

-Viszont hallottam egy érdekes pletykát... Szóval, te és Kellin?

-Hű. Ez egy hosszú sztori, és senki se tudja az egészet, kivéve én, persze. -így avattam be a buliba, a 'majdnemmeghaltam' és Katelynn féle robbanásba, és úgy az egészbe. Csendben figyelt, néha hozzászólt valamit. 

-Najó, ehhez az én pasiagyam túl egyszerű. -rázza meg loboncát. -Most akkor még egyszer.

-Téged sem az agyadért szeretlek, de nembaj. Tehát. Nem, nem feküdtem le Quinn-el, ezt bosszantásból mondtam. Nem ismerem a lányt, aki hazadobott, stoppoltam. Igen, teljesen jól vagyok. Kate-el kapcsolatban nem tudok semmit. Az egész SWS nem érdekel, habár jófejek, többé ezt nem csinálom. Rád meg haragszom ám! És nem csak azért, mert a macskáid kaparónak használták a kedvenc gönceimet! Nagyon bántott az egész vitánk! Infantilis nyomorékok vagyunk. Juliet-tel mi van?

-Oké, ez egyszerre még sok, de ha rendben vagy, akkor nem kezdek lelkizni veled. Hogy Juliet? Kidobáltam a cuccait a szálloda ablakából, egészen pontosan 45 méter magasságból búcsúztak tőle a ruhái. A szemetes konténerbe, csont nélkül. Utánuk mászott, de amíg egy szemétrakományban matatott, az elindult a telepre. Úgyhogy ez egy határozott visszautasítás, bár, ahogy ismerem, még lehet, hogy bóknak veszi, te jó isten. -nevet fel gonoszan. Én is röhögöm, mert ilyen kis elcseszett humorom van, és tetszett, ahogy elbánt a 'Snake momma'-val.-És most ugye, 'haragban vagyunk', az én hülyeségemből, úgyhogy hadd engeszteljelek ki. -mosolyog féloldalasan. Tipikus lányként, imádom, mikor így néz rám. A 'hadd engeszteljelek ki' viszont beindította a fantáziám. Biersack rám feküdt és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Karommal húztam magamhoz még-még közelebb.

Kezei végig járták az egész testem, persze elfogadható kereteken belül. Végül egy percre sem hagyva el egymás száját, vitt fel ölben a szobámba. A falnak nyomott. A miniruha előny vagy hátrány, mindenki magának eldöntheti, de most örültem, hogy nem valami nadrág + póló szettet erőltettem magamra. Andy így könnyedén megtalálta az 'utat' és az aslóneműm alá simított, mire ajkára ráharapva nyögtem fel. Minden porcikámmal őt kívántam, érezni akartam, ruhába vagy inkább nélküle, de a lényeg, hogy eszembe se volt megállítani. Másfél óra múlva egyszerűen összeestünk. Zihálva, levegőért kapkodva támasztottuk a hátunkat a falamnak. Ujjaink egymásba fonódtak, majd a fejemet a vállára hajtottam.
-Oké, kiengeszteltél. Mivel Andy Biersack-ről van szó, az egó szinonimájáról, hozzáteszem, hogy igen, nyertél. És, ha kedves akarok lenni, hozzáteszem, hogy nagyon hiányoztál, te idióta!
-Most megsértődjek, vagy ne?! -tettet sértődöttséget, miközben nyom egy puszit a hajamba. (És nem. Nem meztelenül ülünk, ne nézz hülyének. Ő boxerben én fehérneműben...Na jó, nézz hülyének.) -Szar volt nélküled. Ezért is költözz már vissza hozzám! Mit szólsz?
-Nem tudom. Szeretek itt lakni.
-Én meg azt se tudom, hogy néznek ki most a macskáim, mert laza fél éve nem láttam őket, ahogy leszálltam a gépről, rá negyed órával már ültem a következőn, ami ide dobott, szerintem nem egészséges, hogy hetvenkét órája nem aludtam, és éhen halok. Mit meg nem teszek érted..
-Aha, persze, fényezzed magad! -bököm meg a bordáit finoman vihorászva, mire ő összehúzza magát, és hajolna oda smárolni, de olyan hangosan mordul a gyomra, hogy ijedtemben ülve (!!) elesem. Lementem, és csináltam neki egy szendvicset. Mosolyogva figyeltem, ahogy gusztustalanul tömi magába. Iszonyat édes ilyenkor. És mindene kajával volt beborítva.
-Ki tudna neked nemet mondani, mégis... Még jó, hogy visszaköltözöm. -ölelem meg zabáló barátomat. Jó szorosan magamhoz vonom, beszívom a dezodorjának édes illatát, hagyom, hogy hideg kezeim átvegyék teste melegét. Na és Biersack ezt a csodálatosan romantikus pillanatunkat egy kurva nagy böfögéssel 'tette még szebbé'. Oké, Andy, én is szeretlek, ezt megbeszéltük.....

Fölöltöztünk normális, utcai ruhába, és a holmijaimat bőröndökbe rendeztük. Ezt ebben az évben harmadjára tettem meg. Mellesleg ebben a lakásban is milyen sokat laktam... Andy, a KP király, vitt is a reptérre taxival, és nevéből adódóan simán perkálta a repülőutat két főre. Mit ne mondjak, vonattal olcsóbb. A repülőúton amúgy végig azon vitatkoztunk, hogy visszaadjam-e az árát az útnak. Ő volt az ellen drukker. Most nagyon meglepődtök, de ő nyert, ismét. Ki más?! De hozzáteszem, hogy Biersack a balhénk után bealudt. Én meg olvastam. Mielőtt megérkeztünk volna Hollywood-ba, fölébresztettem őt, a könyvemet meg elpakoltam. A repülő elhagyása után egyfolytában egymással törődtünk, csókok csattantak, ölelések repültek, nevetések csengtek. Ismét a kanapén kötöttünk ki, újra boxer kontra fehérneműbe voltunk már csak, tökéletes pillanatokat éltünk át, mikor is. Végszóra pedig:
-Rain, te kis csontkollekció, hát te? -robban be a Black Veil Brides másik négye. -Ohóóó. Beszállunk mi is! -vonogatja a szemöldökét Ashley. Andy féltékenyen, durcás fejjel vont magához, hogy takarjon engem. Persze, fiú mentalitás, egész nap nálunk rontották a levegőt, sőt. Végig akarták nézni, ahogy öltözöm, de az énekes azért ezt nem hagyhatta. Az az idióta, leakasztotta a poroltót, és sorban pofán fújta a niggereket. Azok annyira meglepődtek, hogy csak néztek egymásra, Andy-re, majd mikor lejöttem a szobánkból, rám is. Én meg csak sírtam, míg azok négyen 'Poroltóparty'-ba kezdtek. Egymást fújkálták, de Andy még mindig alsóban volt, ő járt legrosszabbul, mindene olyan volt, szétspriccelték. Hova keveredtem. Nincs mese, imádom ezt az öt seggfejt.:)