14. fejezet

You're Kellin me

'-Két kék szemnek ki mondana nemet?! A kislány azt hitte egy angyallal találkozott.
-Angyallal. Bukott angyallal.'  

 ..Egy hónappal később..

~*Rain szemszöge*~

Ma nagyinál ebédeltünk és ahogy jöttünk haza, megállapítottuk, hogy nagyon tele vagyunk. 

-Több, mint két hónapja nem ettem ilyen jót! -nevet Andy. Két hónapja járunk nagyjából, előtte meg egészséges Juliet-féle ételekkel volt el. Nagyi kosztja inkább ilyen 'mostmindenkimeghízikmuhaha' vagy húsimádó. -Remélem te is így tudsz főzni!

-Ha így nem is, de vannak meki kuponjaim!

-Arra még szükség lesz! -ad egy pacsit. -Mondanom kell valamit, de ne akadj ki..

-Hogy kiakadok-e az attól függ, hogy mit mondasz...

-Black Veil Brides turné. Jövőhéttől.

-Öhh. Értem. És meddig tart? Mert ha sokáig, akkor kiakadok!

-Köhömm...Ááá, nem sok, mi az a három hónap... Beszéljünk másról! Hogy van Darcy?

-Három hónap... Ugye majd felhívsz párszor?

-Hé, ki se akadtál!

-Kellett volna? Ez természetes, hogy turnéra mentek..

-Nem erre a reakcióra számítottam. Csodálatos vagy, mondtam már?- puszilja meg az arcom. -Nemcsak párszor hívlak, ezerszer. Kibírok én nélküled egy hetet?!

-Még jó. Ha kibírtál nélkülem huszonkét évet, nem ez a három hónap fog megölni! Nekem engedett belehalnom a hiányodba, én lány vagyok, aki totál átlagos és az egyetlen különleges benne, az a párja.

-Fura pár lehetünk. Az egoista meg a kishitű. A piros és a fekete. A rocksztár és a helyi lány. 

-Oké, mindenki vágja. Vicces, hogy mennyi utálóm lett.. 

-Hozzá kell szokni.

Otthonról mentünk a bandához, hogy megbeszéljenek valamit meg próbáljanak teljes gőzzel. Előbb a gyakorlást tudták le, én közben a kertben feküdtem és zenét hallgattam. CC kijött értem, és röhögve a karjaiba kapva vitt be a házba. Ott leginkább Andy-hez bújva füleltem a társalgásukat.
-Tehát senki se hoz nőt? -kérdezi Jake szokásos, kifejezéstelen 'Jake arccal'.
-Nem, senki sem. -sóhajt Jinxx kicsit szomorúan.
-Mindegyikőtök megrohadhat! Nekem nincs is nőm.. -durcizik Ash. Ellépek Biersack-től és odamegyek Ashez, és a kanapéra lököm. Beleülök az ölébe olyan sztiptíz paródia képpen és adok egy puszit az arcára. Villant egy pasztareklámba illő mosolyt és Andy-re néz, amolyan 'Na így kell csajozni, ezt csináld utánam....'szemöldökrángatással. Ezen jót nevetünk, de a 'tanítványa' csak odanyög neki egy 'Forever Alone'-t. Ebből sértődés lesz..
A héten minden nap együtt lógtunk, és minden estét Andy-vel kettesbe töltöttem, tehát kihoztuk a legtöbbet a maradék időnkből. Az azutáni héten a srácok eszeveszett előkészületekbe kezdtek, idejük szűkében velem nem tudtak külön foglalkozni, így Darcy, Dahvie, Jayy és Juliet lógtak velem. Néha egyszerre. Ezek érdekes esték voltak. Darcy kiakadt, hogy két hónapja járunk, de három hónapig nem látjuk egymást. Pénteken viszont egyedül voltam otthon. Ez egy elég szomorkás napra sikeredett. Hajnalban ébren voltam, Andy is, és beszélgettünk. Összepakolt és kézen fogva sétáltunk a reptérig. Hamar meguntuk a lábunk koptatását, taxit hívtunk. Mire kiértünk, a négy fiú már idegesen topogva ácsingózott. Rögtön eljött a búcsú ideje is.
-Sietünk, szeretnénk elérni ezt a gépet, szóval, szia. Nagyon szeretlek, hívlak, ahányszor időm engedi, sokat gondolok majd rád, aztán vigyázz magadra! -kapok egy utolsó csókot, és már könnybe lábadt szemmel nyöszörgöm valamit, de egy hang sem jön ki torkomon, úgyhogy újra nekifutok.
-Siess. -és elment. Elmentek. Ahogy a gép eltűnt az égboltról, szürke felhők gyűltek Los Angeles felett és lassan az eső is eleredt. Én gyalog baktatok haza, inkább sétálok fél órát a gondolataimba merülve. Juliet elmegy jövőhéten, európai mini koncertkörútra. Darcy Londonba utazik, hogy kergesse új tinibálványát, a brit One Direction szőke ír hercegét. A Blood On The Dance Floor tagok látogatóba mennek a spanyol barátaikhoz és hosszasan kívánnak velük lógni. Andy turnézik. És én? Hulla egyedül, egy hatalmas ház rabjaként, egy baráttal se. Az időjárás rám hangolódott. Az én elmém is sötét és ködös volt, pont mint Hollywood másnap reggel. Ahogy a franciaágyból kimentem, éreztem a magányt. Ahogy rám telepszik a csönd, és belülről emészt. Az ablakon kibámulva helyes párokat látok, gyermeki nevetések szűrődnek be. Az eső szitál, néha dörög az ég. A televízió és most adja le az összes nyálas filmjét. A zene csatorna nyári dalokat nyomat. A rock adón meg ma Black Veil Brides maraton van. Inkább sütöttem egy tortát, amire ráírtam díszkrémmel, hogy 'Andy & Rain 4ever'. Nem ettem belőle, az asztalon hagytam. Mint egy élőhalott, pizsamában gubbasztottam a szófán várva azt a bizonyos hívást. Ami nem futott be. Ehelyett Darc-ot tárcsázom, aki hat csengetésre végre fölveszi.
-Rain, bocsi, most nem igazán jókor zavarsz..-szól bele, de a háttérből fiú hangot hallok. Hát, akkor azt a Niall-t se kellett sokáig hajkurásznia.
-Oké. Majd hívj. -nyögtem unottan és már a könnyekkel küszködtem.
-Baj van, drágám?
-Nincs. Minden rendben. Élem a hollywoodi álmot.. Majd beszélünk. -nyomom ki. Tudom, hogy mondott volna erre valamit, de nem akartam gyengének tűnni előtte. Ki is kapcsolom a készüléket, mert visszahívna, és kinyomni se akarom. Inkább hagytam az erős énem és elkezdtem zokogni. Üres voltam. Meglepő, hogy egy óra alatt így összeroskadtam. Gyorsabban történt, mint valaha. Általában adok egy hetet magamnak élvezni a lustaságot, na de tizenkilenc vagyok! Egy éve leéretségiztem, másnak a pénzén élek, délig alszom és éjfélig az utcán serte-pertélek. Na most, egy életre kipihentem magam szerintem. De egy jó ötletem támadt. Elmehetnék valami buliba, életemben egyszer voltam részeg, talán most jól esne. Meg új embereket megismerhetek, talán még haverokat is szerzem. Hajat mostam, sminkeltem. Miközben a szemhéjamat festettem feketére, egy pillanatra végig mértem az arcom. Beesett tekintet, vörös szemek, keserű mosoly. Megráztam a fejem, hátha kirázódnak a rossz gondolatok, és felvettem a kedvenc koktélruhámat. Egy fekete, pánt nélküli kis ruha, aminek a szoknya része fodros és puccos. Egy bőrkabit is felkaptam, ugye ha eső van, akkor hűl is a levegő. Kilenckor végre elindultam. Az utcákon csapatokba állt söröző fiatalok mellett haladtam el, akik beszólogattak nekem, én meg majdnem sírtam ismét, de lenyeltem a kommentjeiket. Megérkeztem a leghíresebb (és legdrágább) party helyre. A zene üvöltött, a fények vakítóan siklottak végig az embertömegen. Egy nagy bárpult, DJ pult. Egyedül eléggé nem ért ez így mind sokat, de legalább a zene miatt szitkozódtam, nem pedig a magány miatt. Bementem az egyik sarokba és onnan figyeltem a többieket. Volt egy csapat fiú, állati részegek voltak, de egyben ritka viccesek is. Nem láttam az arcukat, de a táncot, amit letoltak, azt igen. Az egész klub rajtuk röhögött. Valami nyálas zene ment, ők meg bele scream-eltel meg egyikőjük egy oktávval feljebb, fejhangon énekelt valamit (gondolom én az abban a pillanatban játszott számot, de a szöveget nem nagyon tudhatta). A leghülyébb észrevett. Odajött hozzám, de csak ő, egyedül. Egész értelmesen, mondhatni józanul beszélt hozzám. Arról hadart, hogy nagyon bejövős a hajam színe, és meghívna egy korsó sörre. Elkezdtem beszélgetni vele. Utálom a sört, de hagytam, hogy vegyen nekem, és hallgatván a nagyimra, a társaságért mindent alapon kiittam az öblös poharat. A fiú hangja egyre magasabb lett, és összeszedetlenül hadovált a semmibe. Részeg volt már ő is. Talán én voltam az egyetlen józan a klubban. Egy fényszóró végig haladt a sorunkban, pont megvilágítva a srácot.
-Kellin? -nézek döbbenten. Ő kezet nyújt.
-Ahogy mondja, mi lady! Kegyedet hogy hívják? -biccent a Sleeping With Sirens énekese felém. Aki becsiccsent, az visszamegy a tizennyolcadik századba, vagy mi?!
-Rain. Rain Black.
-Mi? James Bond? Az mekkora fasza! Láttam a Skyfall-t, ott kicsit férfiasabb tetszett lenni.
-Raiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin! Nem James, nem Bond, Rain! Különben is, Bond férfi, és nem ilyen fiatal..
-Hát rendben, Wind.
-Rain! Nem Wind, nem Sun, nem Cloud, Rain!
-Rain. Megjegyeztem! -ezek után táncoltunk és bemutatott a többieknek is, akik megismertek, mivel jóban vannak a BVB-sekkel és van pár közös képem velük instagrammon. Hajnali kettőkor még ott ugráltunk és zaklattuk a DJ-t, hogy tegye be a Do It Now, Remember It Later-t, de nem akarta. Addig nem hagytuk, míg végül nem le nem játszotta az If You Can't Hang-et. Háromkor már szét voltak esve. Legalább is Quinn totálisan. A többiek egészen emberien viselkedtek. Megfogták z énekest, és kivitték. Én mentem velük.
-Gabe, kapj el, átváltozom! -visítja Kellin, széttárja a karjait, és veti magát hátra. Gabe, a dobosuk, értetlenül néz, és hagyja, hogy az a földön fetrengjen (nem kapta el).
-Mivé változol, vérfarkassá? -kérdi Jesse (ritmikus gitár, vokál) röhögve.
-Nem, bébi. Szerinted a farkasoknak van uszonya?! Adjatok vizet, kiszáradnak a kopoltyúim!
-Aha, komoly a baj. Gabe, szedd föl a sellőlányt!
-Kellin fiú! Na mindegy. -veszi föl. Én csak fakadok a röhögéstől. Mikor az énekes két lábára lett állítva, odaáll hozzám.
-Esőcseppecske! Elveszlek feleségül, jó? Mondjuk holnap, mert szombaton rendelhetek csak csirkeszárnyat. Feleségül veszlek, szülünk három kutyát és egy tóban lakunk majd. Jól hangzik?
-Offold magad, Quinn. A lányod most írta ki twitterre, hogy megette a gumicukrod! -löki be a turnébuszukba Justin (basszeros).
-Copeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Hol van olyankor az anyja?! Hupikék-törpikékes volt....-szomorkodik meg idegbetegeskedik az amúgy házas apuka.
-Az anyja Floridában van. Ahol hagytad! Ígérd meg, Quinn, hogy nem iszol többé!
-Igen, két kilót. -adja az értelmes választ. Végül szereztünk szikszalagot és betapasztottuk a száját, a lábait egymáshoz, a kezeit hátra, és mint egy rabot, úgy tettük be az utas térre. Elmagyaráztuk neki, hogy ő egy sellő, és az illatosító ha hozzáér, akkor elporlad ott a teste. Mikor mocorgott vagy kiabálni próbált, leakasztottuk a fenyőfa alakú kis kocsiszagosítót és felé közelítettük, mire vagy sikított majd odébb csúszott vagy befogta. Ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy én most nem haza megyek...