13. fejezet

Piroska és a Farkas

"-Nézd, jobbat érdemelsz. Ha ennyire tönkretett téged, akkor hogyan ragaszkodhatsz hozzá? Juliet! Kérlek, most legyél velem őszinte! Megütött téged Andy valaha?!" 

~*Andy szemszöge*~

A srácok kérdezték a próbán, hogy mért nem hoztam Rain-t is, de elmeséltem, hogy ő most az exemmel lóg. Furcsállták, azt mondták, abból nem lesz semmi jó se. De inkább a zenére koncentráltunk. Miután a komoly része lement, ledőltünk Jinxx-ék kanapéjára egy sör kellemes társaságában és jól elbeszélgettünk. Valahogy szóba került, hogy Rain és Jayy mért smárolnak, mikor nem járnak. Mindenki Jinxx-re nézett, a bandából vele volt a legjobban, nálam is jobban bízott szerintem benne.

-Legjobb barátok, Jayy bele van esve, Rain meg az a fajta, aki minden hülyeségben benne van. Neki ez természetes, hogy ilyen közeli kapcsolatot ápol azzal a fiúval, akire testvérként tekint. -magyarázza tudományosan Jeremy, mire a legtöbben wtf-fejjel nézünk rá.

-Ti komolyan ilyenekről beszéltek?! -köpi ki a sörét Purdy a szőnyegre röhögve.

Nem sokat ültem ott, már mentem is haza. Hulla voltam, szenvedve vonszoltam magam föl azon a pár lépcsőfokon, és nyafogva forgattam a kulcsot a zárban. 

~*Rain szemszöge*~

Juliettel ott ültünk az ágyon, és nagy csöndben bámultuk a képet.

-Meg. -formálja a szavakat. -De csak ha nagyon felidegesítettem. -ez az a válasz, amitől féltem. Van egy olyan természetem, amivel ki tudok hozni másokat a sodrukból. -Folytassuk a hajad! -azzal fölmentünk az emeletre, és befoglaltuk a fürdőt.

-Azt add, amelyiknek fekete az oldala! -irányítom a szekrényhez. Nem tudom mért, de úgy éreztem, hogy valaki szerint nem vagyok bevállalós, és volt bennem egy bizonyítási kényszer. Igen, hajfestéket hozatok éppen Juliettel. Dobom az egyszínűséget. A kezembe kerül a kis tasak, és bevizezett hajamra kenem az összeállított masszát. 

Sokáig dumálunk, nevetünk is össze-vissza, majdnem beleestem a kádba egyik poénnál (a sajátomnál...hupsz) mikor jelez a kis stopperem, hogy le kell mosnom a festéket. Rögtön be is szárítottam. Elég durva lett. Ugyanis piros lett a hajam (sokáig kellett rajtahagyni fekete után) és elég merész külsőm lett, nem mondom. Lementünk a nappaliba, mert ott szeretek lenni legjobban. 

-Na és az az állat meg azt hitte, hogy az előjátékot jobbá teszi egy KÉS! -gesztikulál Juliet érdekes kézmozdulatokkal azt mesélve, mi is történt, mikor rájuk törtünk. -Felsikítottam és ugrottam egyet az ágyon, mire véletlen belevágott a kezembe! Itt a nyoma! -mutatja. Emlékszem is, mikor megláttam, kiszúrtam, hogy vérzik a keze. Aha. Itt abbahagyja, és a kezével elkezdi a hajamat csavargatni. 

-Rain, annyira mázlista vagy! Tök szép vagy, bevállalós, kedves, humoros...tökéletes...-mosolyog rám. Elpirulva nézek rá. Lehunyom a szemem, mert nem bírom állni a tekintetét. Mire kinyitom, az arca centikre van. Ledermedek, kicsit ijedten meredek rá. Ajkai súrolják az enyémet, majd lassan összeérnek. Fel se fogom mi van, de már nyelve is a számban. Hallom, hogy fordul a zár, basszus, ez tuti Andy. Végre érzem, hogy lassan visszanyerem a tudatom, és megmoccanok. Csapódik az ajtó...

-Úristen, mi a faszt művelsz?! -lököm le magamról, fölpattanok, és hátrálok pár lépést. Andy is néz, mint a moziban, de én is.

 ~*Andy szemszöge*~

 Belépek az ajtón, megtapogatom a zsebemben a telefonom. Fölnézek, és ott ül Rain a kanapén, vele szemben Juliet, aki éppen megcsókolja az előbbit. Rain rémülten löki le magáról volt barátnőm, és fölugrott.
-Mi a fasz?! Ma mindenki az én csajomra izgul?! -nézek fáradtan és kisfiúsan dobbantok a lábammal. -Amúgy, Juliet, te.. -kezdem, remélem nem kell befejeznem.
-Én csak.. Olyan magányos vagyok, Rain meg annyira kedves volt, én meg... Ahj, sajnálom! -szégyenli el magát. Barátnőm fújtat egyet, majd megereszt egy csodás mosolyt.
-Ööö... Rainy. Drágám. Elmondanád, mi a geciért piros a hajad?! -fordulok felé. Eléggé kimerültem ahhoz, hogy szépen beszéljek. Ő legyint, megigazítja a piros tincseit és odafut hozzám, hogy megöleljen.Én rádőltem, minek hatására én a földre zuhantam, őt meg kilapítottam, de a két lány csak nevetett. Juliet közölte, hogy ő most elmenne, úgyhogy kiengedtem és visszabotorkáltam a házba.
-Na, mesélj, Piroska.. -ülök le a földre törökülésben. Ő belekezd a sztoriba. Közben nem tudom levenni róla a szemem. Olyan extrém külseje lett, de nagyon tetszett. Ki se volt sminkelve, de olyan tökéletesnek tűnt. Általában nálam idősebb, és átlagosnak számító külsejű nőkkel fűződöm kapcsolatba. De ezt a piros hajú szépséget nem tudtam figyelem kívül hagyni.
-Jó, tudod mit, ne meséld tovább! Jobb terveim vannak mára! -kacsintok rá. Máris tele voltam energiával. Fölhúztam a földről, átöleltem. Elkezdünk dőlöngélni, hallom, ahogy nevetgél. Beleszuszogom a fülébe, mert tudom, hogy azt utálja, és ő rögtön nyekken egyet, mire felemelem, és megfogom a lábát, hogy kulcsolja a derekam köré. Ahogy így a nyakamba csimpaszkodik, megindulok vele, és fölviszem a lépcsőn, közben óvatos puszikkal szórja a nyakamat. A lábfejemmel belököm az ajtómat és a hátammal csukom be. Rain-t háttal nekinyomom a falnak és úgy kezdünk el csókolózni. Egyre vadabbul csattantak azok a csókok, mire beleharap az ajkamba, és maga felé húzza, mire pimasz mosollyal leteszem őt. Leveszem a pólóm, és egy pillanatra hajolok csak vissza, hogy összeérjenek ajkaink. Megfogom az inge szélét, és gyűrögetni kezdem. Ő veszi az adást, és elkezdi kigombolni azt. Szokásos csel, mikor már azt hinném, végre leveszi, összehúzza. De újra a falnak nyomom, mire leveszi a ruhadarabot. Visszatérek a szájához. Mint mindig ilyenkor, kezeivel belefésül a hajamba a tarkómnál és az egyik lábát beakasztja az én két lábam közé. Kezei a farmeromra tévednek, és profi módra kapcsolja szét az övem. Talán túl profin...Lehet, hogy eltépte?! Kicsit erőszakosan rálököm az ágyra. Ráfekszem, a lábammal tartom magam, hogy ne nehezedjek rá teljes súlyommal. A nyakát kezdem harapdálni és szívogatni.
-Azt hittem, fáradt vagy. -kuncog Rain. Erre csak morgok egyet, amire kapok egy puszit a hajamba. Egy-kettőre lereppen a nadrág is róla, később rólam is leimádkozza. Végigsimít a testemen, közben végig a szemembe néz. A zöld szempár továbbra sem enged félre pillantani, fogva tart. Kezeim akaratlanul is bejárják testét. A szememmel én is felfaltam már őt, de ő töretlenül, csak észveszejtő mosollyal pásztázta az arcom. Végül előbukkan belőle is a sötét oldala és éhesen megnyalja vörös ajkait és csábosan belé harap az alsóba. Belülről valami éget, nem tudok megállni. Lassan, csókokat lehelek arcára, majd nyakára és lejjebb-lejjebb haladok, míg el nem érem a fehérneműjét. Ördögi, féloldalas mosolyt villantok, és a fogammal húzom le a ruhadarabot..

És most itt fekszünk, három órával ezek után, valami gagyi filmet nézve és fáradtan mégis kipihenten. A tévében egy idióta rajzfilmhős éppen valami lézerről dalolt, és Rain is nevetve énekelte vele, hogy 'Ez egy lézer..'. Oké, neki elhiszem, de kicsit megijeszt. Odahajolok hozzá, és hülyeségeket súgok a fülébe, mire belefejel a párnába, és irtó hangosan és viccesen röhögni kezd. A nevetésétől belőlem is kiszakad, és csak hosszú percek után hagyjuk abba. Barátnőm hempereg egyet, és így pont rám fordul, és fölülről bámul az arcomra, úgy két centiről.
-Piroska. -mondom az egy szócskát, mire újra felnevet, majd újra felém fordítja lélek kurkász tekintetét. -Te vagy az egyetlen ismerősöm, akinek jól áll ez a hajszín.
-Igen? Tetszik, Farkas?
-Nagyon. De mért vagyok én a farkas?! A nagyidat nem kóstolom! Csak az unokáját...
-Jó, lássuk be, nem lehetsz más, mint Lucifer! Ilyen mocskos dolgot tenni! Rárontani egy kislányra, és elcsábítani..
-Azért a kislány sem ellenkezett..
-Két kék szemnek ki mondana nemet?! A kislány azt hitte egy angyallal találkozott.
-Angyallal. Bukott angyallal.