12. fejezet

"Rá se nézek, inkább beszélgetek a nemem belivel. Sokáig nevettünk, még nálunk is. De ő korán lelépett, így beszélnem kellett vele.."

-Mi a bajod, Rain? -kérdi Andy, mikor már vagy két órája nem szólok hozzá. A konyhapultnak dőlve bámulom a falat. Mielőtt neki válaszolok, átgondolom, mi is a problémám. Látva, ahogy Andy rátámadt Juliet-re, hogy látványosan lekevert neki, meg az egész olyan fura volt. Eszembe jutnak egyszerre Dahvie szavai.. "Látom, nem sokat tudsz róla.. Nem kéne vele barátkoznod. Ezt egyik interjúban sem említik, de fölröppent egy pletyka, miszerint Biersack veri a nőit." Nem lehet, egyszerűen lehetetlen. Mi van, ha a lány belé karmolt, és ő megvédte magát? De akkor se jó, lányt megütni sehogy se jó...Ha ez igaz, ... nem, Rain, nem lehet.

-Semmi. -mondom végül. Most mit tehettem volna? Erre ő fölállt a kanapéról, odasétált hozzám és átölelte a derekam. A fejét a vállamra döntötte, éreztem a nyakamon a leheletét. Ez valami faggató csel?! Eldöntöttem, nem mondom el neki. Így talán nehezebb lesz, hiszen úgy kell tűnnie, minden rendben, holott, annyi kérdésem lenne. Remegő kézzel öleltem át, és koncentráltam, hogy ne kezdjek el bőgni. Ő csak várt, körülbelül harminc percig állt ott, engem ölelve. Majd eltoltam magamtól és felszaladtam a szobánkba. Nem jött utánam, érezte, hogy most nem fogok beszélni. Elmentem fürdeni. A hatalmas kádba, beülve a forró vízbe, belemerültem a gondolataimba. Eléggé lehiggadtam tőle, meggyőztem magam arról, hogy engem Andy nem bántana, és visszagondoltam arra, ahogy megcsókolt út közben. Van az a közhely, hogy egy csókból minden kiderül. Azzal nem lehet átverni senkit. Bevillannak a képek, ahogy belenéz a szemembe, és az érzés, ahogy forró ajkai megérintik az enyémeket. Gyengédség, szeretet, ragaszkodás.. Ezeket kódolta minden egyesbe. Persze, érzékeny típus vagyok, a könnyek áztatták az arcomat, amik Alice Cooper külsőt ajándékoztak ahogy vitték magukkal a festéket is. Mikor kijöttem a kádból, a tükörbe nézve elnevettem magam. Hosszasan nevettem, szerintem, mindenki hülyének nézne emiatt, de kell ilyen is. Lemostam a durván megfolyt sminket, és kimentem. A hálóba érve láttam, hogy Andy a helyén fekszik, és már el is aludt. Akaratlanul is elmosolyodtam. El is felejtettem, hogy mindkét emeleten van fürdőszoba, és most is csak azért jutott eszembe, mert ő is pizsamában volt (jó, ez erős túlzás, mivel az csak az alsógatyájából áll) és ő sosem, még részegen sem fekszik le fürdés nélkül. Én is magamra kaptam az alvós ruhámat, és melléfeküdtem. Nem mertem hozzáérni, csak néztem, ahogy emelkedik egyenletes ütemben a mellkasa, hallgattam a szuszogását. Olyan szép arca van smink nélkül.. Van egy határ, amikor egy fiúra nem mondhatod, hogy helyes, mert nem az a megfelelő szó. Meg akartam érinteni, de fegyelmeztem magam. 

-Rain. -motyogta álmában. Forgolódott, kapálózott, majd mint a macskák, megtalálta a megfelelő fekvőpózt, és abbahagyta. A keze hirtelen lendült, végig siklott a hátamon, majd mire teljesen átkarolt, egyszerre magához vont, és a fejét befúrta a nyakamhoz. Nagyszerű, álmában is bújik. Teljesen mereven feküdtem, levegőt is ritkán vettem. Inkább őt figyeltem. Láttam, hogy megtörli a szemét, és álmosan pislog párat. Mikor kinyöszörögte magát, rám terelte a figyelmét.

-Mi történt? Mondd el, kérlek, hogyan tegyem jóvá, ha azt se tudom, mit vétettem?

-Andy... -kezdem. Ez az én percem, el kell mondani, hiszen nem lesz baj. -Szereted még Juliet-et?

-Ez hogy jutott most eszedbe? Amúgy nem, csak.. Csak a tudat, hogy túl van rajtam.. Elborította az agyam a düh, hirtelen úgy éreztem magam, mint akit átvertek. Mintha ezzel a múltunkat csalta volna meg. -mondja párnába temetett arccal. -Érted?

-Ne haragudj, de ez fontos...Te képes voltál megütni őt?! -erre fölemeli fejét, ami teljesen kifejezéstelen. 

-Erre nem tudok mit mondani. Eldurrant az agyam. Belém karmolt, én meg megpofoztam, de nem tudtam, hogy akkorát ütök majd.. Nem szokásom bántani a gyengébb nemet, nem vagyok olyan.. Ez volt a baj amúgy?

-Körül-belül. Ijesztő volt, ahogy őrjöngtél. Nem ismertem rád. De köszönöm, hogy leszedted rólam Sky-t. Kinézem belőle, hogy egy nap elvágja a torkom. -mondom remegő hangon. Eléggé megnyugtatott a mély, higgadt hangja, és kék szemei, amik valósággal világítottak a sötétben.

-Téged senki nem bánthat. -simít végig arcomon puha kezével. -Nem hagyom.

* * *

 ~*Andy szemszöge*~

Éjjel hatalmas hülyeségeket álmodtam. Mindben veszekedtem meg verekedtem. Az esti beszélgetés után kicsit bennem volt, hogy akkor most Rain fél tőlem, vagy mi, úgyhogy elhatároztam, hogy meggyőzöm arról, hogy szeretem. Mivel feldobta a Juliet témát, tudtam, hogy ez az érzékeny pont. Amikor fölébredtem, üres volt mellettem az ágy. Lebaktattam a konyhába. Nem találtam ott se senkit. Az ablakon keresztül láttam, hogy a házzal szembeni füves parkban ott ül Rain, éppen hátradőlve nevet, mellette Jayy, aki valamit mesél neki. Kisétáltam hozzájuk. -Ne, ne is folytasd, úristen! -visítja barátnőm, mire Jayy hatalmas mosollyal felnevet. Odahajol Rain-hez, és hosszasan megcsókolja. Mire odaérek már ismét nevetnek.
-Biersack! -integet a zenész.
-Jó reggelt! -nyom puszit arcomra a hisztisem. -Nem fázol? -öleli át meztelen felső testem.
-Még nem. Nem baj, hogy idejöttem?-kérdem őket álmos hangon, mire ők elnevetik magukat.
-Éppen nosztalgiázunk. A csúnyábbakkal szívatom a nőd. -simít végig Monroe a 'nőm' hátán.
-Igen, mert mindig velem történnek a gáz dolgok.. A legrosszabb az, hogy mindnél józan vagyok!
-Balszerencse, édesem. -nevetnek. Ehhez még fáradt voltam.
-Hé, ő az enyém! Nem elég, hogy lekaphattad? Ha nem a legjobb barátja lennél, már laposra vertelek volna. -morgom, de közben jól érzem magam.Meghallgattam pár sztorit, majd fölálltam.
-Na de, Biersack..-néz föl rám a BOTDF-os fiú, majd feláll. Nocsak, most nézem, majdnem egy magasak vagyunk. -Egy szál alsóban? -köhint egyet. Csak megrándítom a vállam válaszként.
-Nem mondhatod, hogy nem néz ki jól! -kuncog Rain, és ő is föláll, majd mézédes mosolyt villant rám. Erre Jayy csak kacsint egyet. Oké, félek...
Miután mi bementünk a lakásba (Jayy hazament) elmentünk mekizni. Hazaérve Juliet-et pillantottam meg az ajtóban. Ahogy a két lány meglátta egymást, egymás nyakába borultak. Utálják egymást, szemmel látható volt eddig, úgyhogy totál értetlen voltam. Adtam volt barátnőmnek egy-egy puszit az arcára, de ő meg is ölelt. Beinvitáltuk, és a lányok fölfutottak az emeletre beszélgetni. Mindketten tudták, hogy én megyek próbára, úgyhogy örültem is kicsit, hogy ez így jött ki.

~*Rain szemszöge*~

Andy lelépett, én meg Juliet-tel lógtam. Ki akartam deríteni egyrészről, hogy milyen érzéseket táplál még a fiúm iránt. Másrészt -ezen jómagam is meglepődtem- igazán megkedveltem. A humorát könnyen azonosítom az én perverzül kódolt fantáziámmal, ráadásul könnyű levenni a lábáról.

-Nem, arra figyelj, hogy egyforma legyen! -kuncogja a fülembe. Harmadjára vágok bele az ujjamba, pedig nem azt akarom rövidebbre vágni, hanem a hajam. Töredezett a vége, meg a fazonja is elveszett, lelapult a hosszúságától.

-Na már, ne engem kritizálj, hanem hozz egy zsepit! Elvérzem, ember! -visítom vidáman, mire ő el is tűnik a házban.  Közben egyre merészebben bánok az ollóval, majdnem derékig érő hajamat nem sokkal váll alá érőig nyírtam vissza. A hajak röpködnek, a kézmosó szűrője eltűnik a hajszálak összefogó özönje alatt. Juliet már vagy tíz perce sehol sincs. Inkább leöblítem már a vágásokat és megtörlöm őket törölközővel. Utána megyek. Nem találom az emelet egyik szobájában sem. Lebaktatok a lépcsőn. nincs a konyhába, az előszobában. A nappaliban sem találom. A nappali mellett van egy kis szoba, amit akkor használ Andy, mikor csöndre van szüksége, vagy mikor dalokat ír. Belököm az ajtót és látom, hogy a lány az ágyon ül, egy képet szorongat a kezében és sír. Meglát engem, elkezdi törölgetni a könnyeit és szabadkozásba fog, mire leülök mellé, és átölelem. A kép egy dupla fotó. A jobb oldali fotó őket ábrázolja, ahogy Juliet kezében egy szitakötő csücsül, és Andy még hosszú hajjal bűvölt. A bal oldalt az a kép szerepelt, amikor Én és Andy a faágon ülünk és megcsókol (igen, mikor leestem kis híján a fáról.) és látszik, hogy mosolyog. 

-Ó, drágám, ne sírj! -döntöm a fejem vállára.

-Te ezt nem érted, Rain. -szipogja nekem. -Olyan jól megvoltunk. Este kapok egy üzenetet, hogy vége. SMS-ben dobott a fiú, akit szeretek! És minden olyan szép volt, amíg be nem jöttél te a képbe. 

-Már bocs, de nehogy már én legyek a hibás... Én kértem, hogy ne tegye, és hidd el, elismerem, hogy passzoltatok, valószínűleg jobban, mint most mi..

-Félre ne érts, veled semmi baj.. Nem te vagy a felelős, csak megjelentél, és a puszta jelenléted felkavarta, ami nekem sosem sikerült. Agyon sminkeltem magam, kiöltöztem, megtanultam a kedvenc ételeit elkészíteni, és ez mind kevesebbet eredményezett mint a te puszta létezésed. A Warped turné óta nem ugyanaz, már akkor oda volt érted, a fiúk, meg mint a kis csicskák, jóba lettek veled, és minden apró információt már adtak is Andy-nek rólad. Fel se tűnt, hogy ott vagyok! Ami a legjobban fáj, hogy ti tényleg egymásnak lettetek teremtve. Rátok kell nézni. Teljesen megbabonázod őt egy mosollyal és már téged is utálnak az Andy-fanok. Amikor elkezdenek utálni, az azt jelenti, hogy féltékenyek. Féltékenyek arra a tökéletes kapcsolatra, ami nektek is van!

-Én nem tudtam... -hebegem, de elakadok. Fájt, ahogy előadta az egészet. -Nézd, jobbat érdemelsz. Ha ennyire tönkretett téged, akkor hogyan ragaszkodhatsz hozzá? Juliet! Kérlek, most legyél velem őszinte! Megütött téged Andy valaha?!