11. fejezet

Kicsit hosszabb, mint az előző, de nem véletlen! Köszönöm annak, aki olvassa<3
 
 Hate the Cats

"-Rain..-súgta abbahagyva a dalt. -Költözz hozzám!"

-Mit beszélsz, Biersack? Még csak egy hónapja járunk...Ha belegondolsz, másfél hónapja ismerjük egymást..

-A Warped tavaly volt.. -nyom egy puszit a hajamba.

-Egy szót sem váltottunk ott. -nevetek fel miközben csorognak még mindig a könnyeim.

-De szemeztünk! -vágja rá, és velem együtt nevet. -Komolyan beszélek.. Féltelek. Úgy ragad rád a veszély, mint Ash-re a nők...Esküszöm, mindig ül egy az ölében! -eltoltam magamtól, letöröltem a könnyeimet, és megpusziltam a száját. Nem tudtam, hogyan reagáljak. Más örülne neki, hogy a pasija megkéri, költözzenek össze /én is örülök/, egyből menne csomagolni. Nekem viszont itt a nagyim. A szüleim halála óta ő tart el, eljön az az idő is, mikor nekem kell ezt a sok jót visszaszolgáltatnom. Ha az eszemre hallgatok, maradok. Ha a szívemre, megyek. Ha a gyomromra, maradok. Ha a biztonságra, megyek. Ne már! Ezt végtelenségig sorolhatom mindig döntetlen!
-Na, mire jutottál? 

-A..Andy. Nekem ez gyors.. Itt van a nagyim, nem hagyhatom magára mégsem. De úgy szeretlek, tehát mennék én.. Ahhj! Nem tudom!

-Nyugodtan gondolkozz! Amúgy, talán kérdezd meg a mamád, hátha megválaszolja a kérdésed. 

-Tuti elengedne, mert tudja, hogy szeretném. Mindig az én javamat nézi..

-Nézd, nem fogok helyetted dönteni..

-Mért nem?! Én nem tudok! Csak egy kis segítség...?

-Mmm, lássuk csak. Nálam mindig van fagyi! Meg...Meg vannak cicáim, de most Juliet-nél vannak, de visszakunyizom őket! És ha úgy akarod, minden nap átugrunk nagyidat boldogítani. Mit szólsz?

-Hát..öö..Nem bírom a macskákat...Félek tőlük. -vallottam be régi fóbiám. Darcy-nak volt macskája, mikor picik voltunk, és olyat karmolt belém, hogy össze kellett ölteni a kezemnek azon részét, ahol megsebzett a kis 'édes'. Tehát nekem a macska az egyenlő a vértócsával. A kijelentésemet Andy hangos röhögéssel díjazta.

-Hahh, de aranyos, tényleg félsz tőlük? Ők még babák! Femme és Crow. Imádni fogod őket! 

-Milyen fagyijaid vannak? -sóhajtok végül. 

-Olyanok, amieket veszek.. Amilyet szeretnél..

-Segítesz pakolni?

-Ez a beszéd! De előbb kéredzkedj el.. 

-Jó, hogy kettőnk közül valaki gondolkodik is..-nevetek fel, majd kisírt szemekkel indulunk a másik szobába. Belépve nagyi éppen a sorozatát nézte. Szerencsére reklám volt, úgyhogy nem kerteltem.

-Nagyi?

-Igen, drágám?

-Andy felajánlotta, hogy hozzáköltözhetnék...
-Jaj, ez csodásan hangzik! Mikor ennyi idős voltam, mint most te, kiköltöztem Kanadába egy fiúért. Sokáig megvoltunk, de aztán depis lett, úgyhogy otthagytam és visszaköltöztem a szüleimhez.
-Ömm, szupi. Szóval nem bánnád?
-Nem, dehogy! De ragaszkodom hozzá, hogy vasárnaponként nálam ebédeljetek!
-Hát persze.. De ő koncerteket ad meg turnékra megy, de én eszem helyette is!

 A Biersack házba érve Andy fölvitte a bőröndjeimet az emeletre. Én felakasztottam a dzsekimet és levettem a cipőm. Mikor utána mentem, láttam, hogy az ő szobájába tette a cuccaimat.
-Nem akarok hálátlannak tűnni, de kaphatok saját szobát? -dőlök neki az ajtófélfának.
-Hát, ha ragaszkodsz hozzá.. Nem szeretnél velem aludni?
-Nem erről van szó..Aludtam már veled, azzal nincs baj, de elég sok holmim van, nem férnének el nálad.
-Pakold be a vendégszobába azokat, amikre nincs most szükség. A melegebb ruhákat, a gitárod, vágod.. A tavaszi ruháidnak van hely a szekómban és a rajzaidat meg fényképeidet kiragaszthatod, vagy tedd őket az éjjeli szekrényre, esetleg. A nappaliba is tehetsz ezt-azt, érezd magad otthon..hiszen most ez az otthonod! -kacsintott, majd a gitáromat tokostul elvitte akkor a vendégszobába. Addig én kipakoltam a dolgaimat, és meglepő módon vagy fél óra múlva már kész voltam.
-Rain! -kiabált nekem a földszintről. -Elkísérsz? Visszaveszem, ami az enyééééém! -na, erre lementem hozzá. Éppen müzlit evett, de az egész étkező asztal úszott, gondolom, a tejben.
-Úgy érted, a macskáitokat?
-Nem, nem a macskáinkat, hanem az én macskáimat! Az előzőmet Danny az Askingból elütötte...egy BMW-vel! Azóta gyűlölöm az összes BMW-t....
-Nem vagy kicsit megszállot? -néztem rá nevetve. Kivitte a tálját, betette a mosogatóba, elém állt, és komoly fejjel csak ennyit mondott:
-Miaú..-közben hevesen rázva a fejét. Megtapogatta zsebében a kulcsát, megigazította a haját majd ujjait összekulcsolta enyéimmel. El is indultunk. Nem kocsival mentünk, mivel a "macskák nem tudnak vezetni.." pedig Juliet lakása nincs éppen közel. Odaérve (végre) bekopogtunk, mire Juliet anyja nyitott ajtót.
-Szervusztok! Andy, milyen régen láttalak! Jól megvagytok Juliettel? Hogyhogy itt?
-Szia. -köszönt lazán Andy. Kicsit meglepett, hogy tegezi. Én még köszönni sem mertem, csak integettem. -Igazság szerint ezért jöttem. Dragonfly-jal szétmentünk, de pár cuccom nála maradt. Úgy tudtam, visszaköltözött hozzátok...
-Óó, drágám, hát Julie nem jelentkezett régóta... -közölte az anyja. Mellesleg Juliet úgy tudtam, utálja, ha valaki Julie-nek hívja, bár én valószínűleg sehogy nem akarom hívni. -Hogyhogy szakítottatok? Olyan jól megvoltatok...
-Hát, sok volt a vita, kikoptunk... De már mindketten találtunk mást. -szorítja meg a kezem. Kínos volt, hogy az anyja nem is tudott semmiről. -Nem tudod, hol lehet a lányod?
-Ötletem sincs, szívem.
-Esetleg Sky-nál...-mormogom magamnak, de hallották, úgyhogy akár hangosabban is mondhattam volna. Mi el is köszönünk, és indulunk is, csak mindketten másfelé.
-Hova mész??
-Hát, haza. Mért, te hova?
-Sky-hoz! Ott lesz, tutira!
-Rain, nem engedlek abba a házba! Az az ember egy pszichopata!
-Nyugi már! Az exed előtt most mit csinálna?! Neki még játssza tuti a jó fiút.. Megmondjuk, hogy nem vele, hanem Simms-szel akarunk beszélni..
-Áramlik belőled a szeretet..-nevet fel. Gondolom, ezt arra értette, hogy a vezetéknevét használtam.
-Nincs vele különösebb bajom, az az interjú, amikor te is ott vagy, az egész aranyos, de mégis mért szeressem az exed? Azért az exed, mert okozott neked hacsak egyszer is, fájdalmat. Különben is, ha azért pasizott be, hogy féltékennyé tegyen, akkor vissza akar kapni, de te...-nézek rá, hatásszünetet tartva- te az enyém vagy!  -erre ő megenged egy féloldalas, rosszfiús mosolyt, amitől majd' elolvadok, megáll (közben sétáltunk), kezeit a derekam köré fonja, és ad egy hosszú csókot.
Éreztem közben, hogy mosolyog, mire én is így tettem. Egyik kezével végig simított a hajamon, mire kicsit eltoltam magamtól. Ugyanazzal a kezével megfogta az állam, és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. Nem sűrűn nézek a szemébe, mert először is magasabb nálam, másodszor olyan lélek kurkász tekintete van, ha bele nézek abba a két kékbe, nyitott könyv vagyok előtte. Most is így tett, tekintetét az enyémbe fúrta, próbált bennem olvasni. Közben a feje zavarba ejtően közel volt enyémhez, éreztem ahogy pirulok. Még közelebb húzódott, és a derekamat odanyomta az övéhez.
 -Szeretlek. -súgja ajkaimba, majd sajátjával súrolja azt. Ez bevadít engem, kezemmel bele túrok hátul hajába. Szenvedélyes csókokkal lepi be számat, majd ölbe vesz és neki nyom egy házkerítésnek.   
-Ne most és ne itt! -nyüszítem két csók között. Ő meg sem hallván ezt, kezdi szívogatni a nyakam. Végül lassan lelököm magamról, és csalódott mosollyal letesz a földre.
A házhoz érve egy gombóc nő a torkomra, rossz érzések fognak el, de belül tudom, hogy itt van velem az, aki megvédene. Én totál esetlenül állok a két emeletes kertes ház kapujában, aktuális testőröm kopog és csenget be. Semmi reakció. Odabentről egyszer csak egy sikolyt hallunk. Andy egyszerűen benyit, meglepő módon az ajtó nyitva volt.. A kanapén elég zavarba ejtő látvány tárul elénk. A meztelen Sky-on ül a szintén full pucér Juliet, akinek mellesleg dől a kezéből a vér. Elég rosszkor zavartunk, de míg én inkább mentem volna, Andy kicsit sokkolt arckifejezéssel állt egy helyben dermedten. -Hogy feküdhetsz le vele, te szajha?! -ront rá a lányra. Szabályosan lelöki őt a fiúról, az sem érdekli, hogy a leányka kapál és visítozik. Össze-vissza lökdösik egymást, majd Andy neki szorítja exét a falnak. Közben olyan dolgokat vág a fejéhez, hogy miért csalja meg Sky-jal, hogy benne járt a fél város, stb. Én odasiettem és lefejtettem az énekes kezét volt barátnője nyakáról. -Mi a francot csinálsz?! -üvöltök vele, mire ő idegesen bele boxol a falba. Fölsegítem Juliet-et és megvárom, hogy fölmenjen valami köntösért. -Mi ütött beléd?! -Szedjük össze azt a két rohadt macskát és takarodjunk.. -Kis híján megfojtottad őt!-mutatok a lépcső irányába. Pont lejött a szóban forgó személy és rideg pillantást vetett előző szerelme felé. -Ne hidd, hogy csevegni jöttünk. Elviszem Femme-et és Crow-t..
-Persze, pont odaadom neked, miután majdnem kinyírtál!
-Ne húzd az időm, úgy is odaadod őket.. -ront föl az emeletre. Megy utána Simms is. Lentről hallottam a kiabálásukat. Közben feltűnt, hogy nagy a csönd..Hol van Sky....?!
Lassan csúszik két kéz a derekamra. Próbálom lefejteni őket, de akkor előkerül egy bicska, aminek pengéjére rá van száradva a vér. Látván ijedt fejem a férfi elégedetten felnevet. Lassan mozog, szeret kontrollt tartani mások felett. A kését óvatosan a torkomhoz teszi. Amúgy magára kapott egy halászgatyát, abban lehetett a fegyver. Megcsókolta a nyakam és erősebben szorította torkomhoz. Erre jött le a két énekes nevetgélve. Mikor megláttak, mindkettő tenni akart valamit.
 -Ha bántani mered Rain-t, neked annyi! -rohan neki Andy, és úgy löki le rólam, hogy kiesik kezéből az eszköz. Juliet odamegy a földön fekvő Sky-hoz, és hozzávág egy vázát, ami apró szilánkokra hasad szét. A két macska rámászik, nyalogatják. Most tűnik csak fel, hogy a másik fiú arcán húzódik egy karmolás ami vérzik, exe arcán pedig halványan a kéznyoma piroslik.
-Menjünk haza, mielőtt felébred! -mondja nekem lakótársam. Indulnánk is, de eszembe jut valami.
-Juliet.. Nem maradhatsz itt vele! -hívom őt is, ő meg hálás pillantásokkal illetve jön utánunk. Már ő is ruhában, gondolom odafent kapta magára. -Cuccaid?
 -A lakásomon.. Nem költöztem ehhez..-mutogat az eszméletlenre. El is indultunk. Andy meg akarta fogni a kezem, de nem hagytam, ki voltam rá akadva.
-Rainy, drágám, mi a baj? -kérdi lágyan. Rá se nézek, inkább beszélgetek a nemem belivel. Sokáig nevettünk, még nálunk is. De ő korán lelépett, így beszélnem kellett vele...