30. fejezet: Andy -the king of Plans

'Nyomok egy puszit szájára, majd feltépem az ajtót, és már ott sem vagyok. Jó érzés volt érezni újra forró ajkait, amint az enyémekhez érnek. Azzal is tisztában vagyok, hogy valószínűleg már nem akar engem. A reakciója érdekelt volna mondjuk. És az is, hogy mit akart mondani.

Bazdmeg CC! Bazdmeg!'

-Na, mi a szar van? -lépek fel a turnébuszba, ahol a fiúk rám vártak már. Annyi életkedvem volt mint egy döglött bálnának.
-Mi az, hogy mi a szar van?! -teszi le a sörét Coma, és miközben ezt lassan, és higgadtan mondja, egyre közelebb sétál felém, de tényleg rosszat sejlően lassan. -Te egy kis szaros vagy, értetted? Te itt ne játsszad a sértődött nagy embert. -a feje olyan közel van, hogy már majdnem összeér az orrunk, de mielőtt még odébb lépnék vagy reagálnék, egyszerűen arcba köp. Beképzelten felnevet és hátat fordítva nekem elkezd a fiúkkal beszélgetni. A testtartása és a hangja arról árulkodik, hogy ez a kis színjáték, hogy most 'nem hozzám beszél' igenis nekem szól, ezt úgy fokozza, hogy a fiúkkal rám fordítja a témát. -Szóval szerintetek mihhez kezdjünk a mi kis rocksztárunkkal?
-Mire gondoltál? miben kell gondolkozni? -ráncolja tudományos pillantásokkal szemöldökét Jinxx. Hányingerem támad, hogy velük vagyok egy térségben, és remegnek a kezeim is. Mit akarnak ezek tőlem?!
-Természetesen nem arra gondoltam, hogy milyen ízű jutalom falatkákat adjunk neki...! -gúnyolódott CC és csak úgy, lepofozta Jinxx-et.
-Mit képzelsz magadról, seggarc?! -pattant fel az érintett, és elkezdte Christian haját tépve lökdösni. Ordibálva rángatták egymást, a végén igazi bunyó lett ebből. A fiúk beugrottak a harcba, szétszedni a feszült emberrablókat, és nekem fura, izgatott érzésem támadt. Igen, ez lesz az én esélyem, kihasználhatnám a figyelem rájuk való terelődését, és megléphetnék. Istenem, sosem voltam a tervek királya, ahhoz is órák kellenek, hogy a megfelelő pólót kiválasszam reggel, nemhogy egy szökési tervre, huhh.. Eszembe jutottak gagyi kis filmek, amiken milyen jót aludtam anno esténként. Fenébe, mért nem figyeltem azokra a hülye vígjátékokra?! Oké, művész vagyok, kreatív. Írtam egy filmet is. A Legion Of The Black-ben hogy is volt? Igen, ezaz! Eve úgy került el otthonról, hogy kórházba vitték! Most szépen elájulunk, bekerülünk a kórházba, és ... öhm, oké, én nem fogok átváltozni Wild One-ná, sőt semmivé, és eddig éltem összezárva az én személyre szabott F.E.A.R.-remmel, szóval a hasonlatnak itt végeszakad. ÉS a gönceim, na azokat hogyan szabadítom ki innen?! Mondjuk, Oli, és Danny! Ó, ember, még hogy nem vagy a tervek királya! Ebből is film lesz, az tuti! Szóval, bele is kezdtem a Kick Ass ötletembe, elővettem egy poharat és vizet töltöttem bele. Úgy csináltam mint aki reszket és a végén a pohár 'kiesett' a kezemből, jó nagy csörömpöléssel, ripityára törve. Mind odakapták a fejüket és én abban a pillanatban 'összeestem', háttal a szilánkokra. Mivel az a kis mellény volt rajtam, ezért -ahogy elterveztem-, nem vágott meg a sok szilánk. A számat nyitva hagytam és 'kapkodtam a levegőt' miközben a szemeim csukva voltak, és ernyedten feküdtem a padlón. A srácok értetlenül odapattantak, és tisztára bepánikolva ordibáltak egymással. Teljes mértékben elhitték, a frászt hoztam rájuk, fél óra múlva eldöntötték VÉGRE, és bevittek a helyi kórházba -fontos megemlítenem ebben az izgalmi állapotomban, hogy Rainy-vel egy emeleten vagyunk, ó je. A BVB-t (Nigel persze megint sehol) pedig kiküldték a teljes kórház területéért, a betegek gyalázásáért (leszídtak egy nyugdíjas csoportot, mert "túl lassan sétáltak a lépcsőn, és az egyik nénike meg is átkozta őket...) , huligánkodásért (feldöntöttek egy autómatát, mikor a nyanyák kihívták hozzájuk a dokikat, és eltörtek három széket) meg hát káromkodásért. A lényeg, hogy nem látogathatnak, ami hatalmas felüdülés! Amúgy a kórházban, hihetetlen módon, találtak valami betegséget, szóval nem küldtek el egyből. Elvben nagyon alacsony a vérnyomásom, meg a vörös vérsejtek száma, jelentsen ez bármit is. Már komolyan csak arra vártam, hogy találjak egy ajtót egy párhuzamos világba, és hirtelen feketére mázolt nővé változzak, akit ledöf egy mumus és elindul az In The End, vagy mit tudom én mi. Legalább egy Narniát vártam volna még a naptól, de megelégedtem azzal is, hogy kaptam egy csokis muffint Rain mamájától, aki ideutazott betegnézőbe. Komolyan, imádom azt a nőt! Már csak az unokájával vágytam egy szóváltásra, de hát mindent egy napon nem lehet, most egyelőre büszke vagyok, hogy sikerült áthajítani a bandát. Fú , nem tudom, mit akartak -ha már nem ízes jutalom falatokkal tömni a pofám-, de most már semmit. Mert pár nap, vagy hét, lehet, hónap és Andrew balra el!

~Másnap~

-Allie! -üdvözlöm a kedves nővért, aki eddig mindig segített. Micsoda véletlen, hogy engem is ő kezel! Nekem mondjuk szerintem egy hetem van itt max, mivel nem vagyok kómában, nem vagyok cukros, se rákos, valószínűleg kivágnak innen jó hamar.
-Hát te meg mit keresel itt...egy betegágyban?! -nevet hitetlenül.
-Ó, csak a szokásos. Beépített közterületis vagyok, aki messziről figyeli Allie Beckster munkáját, és a legkisebb hibánál lekapom a parókám meg a szexi köpenyem és a hangelváltoztató biszbaszom, majd előkapom a rendőr jelvényem, aztán tudja, jön a bilincses rész meg a-
-Aha, csak a szokásos! -szakít félbe, majd mind ketten nevetni kezdünk. -Na, valahogyan összeügyeskedtél egy elég alacsony értékrendszert, szinte semmi sem normális mértékű. Koleszterin szinted túl magas, vérnyomásod túl alacsony, valamint van itt valami nagyon érdekes is. Mostanában hol szoktál étkezni, milyen húsféléket eszel?
-Hát, a fiúk főznek és azt eszem, mert-
-A lényeg, -szakít ismét félbe- hogy különböző toxikus anyagokat találtunk a szervezetedben. Olyanokat, mint a patkányírtó, vagy kisdózisú idegméreg. Szerencsére eddig annyira kicsi dózisban jutott a szervezetedbe, hogy nem okozott nagy kárt. Andy, ezeket rendszeresen adagolták az étrendedbe, kimutatható jelleggel. Nem akarok elhamarkodottan mondani semmit, de szerintem a fiúk mérgeznek téged...
-Hogy mi?! De eddig sosem voltam rosszul!
-Hát, ha nem kerültél volna ide, lett volna! Nem viccelek, nagyon súlyos lenne a helyzeted, ha akár egy héttel is tovább fogyasztottál volna ezekből. Rendőrséget értesítsük? Mert ha nem én veszem észre, a kórháznak kötelessége.
-Jézusom, dehogy! Ez a kórházban lét az egyetlen módja, hogy elpucoljak tőlük, ha a zsarúk is beugranak, én darált hús leszek! Inkább azt mond, hogy mi va-
-Miután leléptél megint elájult, de stabil jelenleg. -vágott bele a kérdésembe ismét és meg is válaszolta. Ez a nő valami gondolat olvasó, vagy mi a szutyok?! -Most ébren van! Szépen javulnak a statisztikái, de még egy kis időt bent kell lennie, még legalább öt vizitnél kell megfelelő értékeket mutatnia. Mivel ő nem mászkálhat, te meg nem mehetsz oda, ezért... üzensz neki valamit?
-Aaa, nemár! Én mért nem mehetek oda?! Ez nem ééééér! -durcáztam, de valójából tudtam. -Na mindegy, csak annyit adj át, hogy szeretem, és hozza rendbe magát, de sürgősen, mert muszáj vele beszélnem! Átadod?
-Pont hozzá megyek most, úgyhogy persze. -valami papírokat írogatott, megnézte a műszert mellettem, aztán ki is ment. Össze-vissza vert a szívem, hogy vajon Rain mit reagál meg magam sem értettem mi a bajom. Tök izgága lettem minden ok nélkül.

***

-Szóval azt akarod, hogy lopózzunk be....és csenjük ki a holmidat?! -néz rám da fuq fejjel Danny, mikor beavatom a terv ráeső részére. Én csak bólintok vigyorogva, mintha ez lenne az évszázad csínye. Meglehet könnyedén, hogy az is. -Benne vagyunk, tesó! Mekkora agy vagy te, hát én mindig is mondtam neked, te! Oli be fog zsongani, ha megtudja. Jesszusom, imád fontoskodni az a hapi..

-Fasza csávesz azért! Olyan kis vékony, hogy átfért múltkor a kordonnál, mondom mi a lepkefing?! Mint azok a kis rágcsálók akik beférnek a lukakon a házad falába!

-Jaja, azok annyira cukik, mikor így kinyúlik a kis testük és...

-Igen, meg amikor a fogukkal azt kezdik csinálni, tudod!

-Igeeeeeeeeen, meg amikor a kezecskéjükkel-

-Jézusom, csajok, kifangirlingeltétek magatokat a Patkány Sykes témából?! -fejelgeti a falat Ben.

-Te most lebuziztál, mangalica?! -kapja föl a fejét Danny.

-Mangalica? Mért, de te vagy akkora, mint egy hordó!

-Hóóó, hóóó! A súlyommal viccelődsz, igen??!! Neked van göndör szőke hajad... Ja meg hónalj szőröd! Igen, ezaz! Jól hallotta mindenki, Ben Bruce hónaljszőre göndör és szőke! Csak úgy merednek az ég felé, jobban állnak mint a farka a nőjére! Ja és egyenként van vagy fél méter, igen, Ben, gyantáztatni kéne! -üvöltözi a nővérek felé Worsnop, én meg élvezem a műsört. Kinek kell tévé e mellé, basszus?!

-Igen?! Te mondod?! Az emberek az utcádban hívták a sintért mert állításuk szerint egy majomember szabadult rájuk! Guess what, guess what?! Te vagy a Yeti, te pudli!

-Jól van srácok, nyugi! -mondom, alig bírok magammal, hogy ne kezdjek el marha hangosan vihogni. -Inkább koncentráljatok a lényegre! És......ez nagyon fontos, hozzatok nekem Skippy-t! -bólogatok amolyan "Igen, ez a helyes..." pofával. Ja, hát a Skippy, az meg...mért ne? Ha az ember beteg, kijár neki a kedvenc mogyorókréme, nem? Chh...

     A nap további része nem volt túl érdekes, a fiúk elmentek venni nekem Skippy Superchunk-ot meg a ruháimat gyűjtik be jelenleg remélem, az ápolók jönnek és mennek, Allie még nem járt erre, és a kaja borzalmas. Eddig is mondták sokszor, hogy az, de bizton állítom, hogy mire kikúrálják a koleszterinem addigra meg gyomorrontásom lesz! De egyszer csak kibírom... Vagy mégse?! Ma valami felismerhetetlen barna lé piros péppel tálalva volt a kaja és villával kellett enni. Komolyan, űrlényszart ettem ebédre akkor, vagy mi?!
-Szia. -hallok egy halk suttogást, amire azt hiszem, talán csak képzeltem, de felkapom a fejem. Az ajtófélfának dőlve ott áll Rain, a hálóinge a térde felett verdes, látszik, mennyire lefogyott. Ki büntetné? Ez a koszt jobb mint a turbó diéta. Megeszed-kihányod, avagy nemeszedmeg-lehányod.
-Szervusz, szépségem! -vigyorodom el, és felpattanva rögtön átölelem. Érzem, ahogy ropognak a csontjai szorításom alatt, meg hát hallom is. Ezen ő cukin felnevet, ami engem is erre késztet. -Neked nem kijárási tilalmad van?
-Hát nem leszarom? -röffenti flegma fejjel, aztán ismét röhögni kezd, a legédesebb mosollyal, amit kómából felébredt embertől láttál. Egy pillanatra rájöttem, hogy ő nem az a kis ártatlan lány most, aki még régen volt. Ő egy belevaló rocker azóta, azaz próbál lenni. Mióta itt van most hallom először megszólalni a nagyszájú Rain-t. Ami arra utal, hogy jobban van...asszem'. -Hallottam, hogy behoztak. Allie átadta az üzidet. -tördeli az ujjait. Közben arcát elborítja a pír, és csak lopva pillant rám egyszer-kétszer. -És amúgy is beszélnünk kell. Mert nem tudtuk befejezni az előzőnél...
-Igen, igen! Jó is hogy emlegeted. De szerintem eléggé feltűnő, ha itt állunk az ajtóban, nem jönnél beljebb, esetleg az ágyamnál? Ha téged rajtakapnak, nem is tudom, berácsozzák az ablakodat és belakatolják az ajtódat, nehogy még egyszer ideszökj! -vigyorgom, aztán leülünk az ágy szélére. A kezét az ölembe teszem, és két csuklóm közé fogom.
-Szóval...-kezdi, aztán sóhajtások közepette a plafonra szegezi tekintetét. Türelmesen várom, hogy összeszedve gondolatait, elmondja, mi nyomja lelkét. -Andy. Figyelj. Akár mit is mondtam neked, tettem veled, vagy ellened, valamit tudnod kell. Azaz, szerintem tudod, de hallanod kell. Méghozzá tőlem. Szeretlek, és veled akarok lenni. -fúrja tekintetét enyémbe. Miután kimondta, a combját stírölve figyelt. Nagyot nyeltem. Erre vártam. Mióta. Ez egy bocsánatkéréssel egybekötött vallomás. Egy bizonyítvány arról, hogy nem hiába vagyok most itt. Hihetetlenül tiszta boldogság járta át a testem, a hideg is kirázott egy pillanatra. A következő pillanatban nekiestem ajkainak és hosszas csókolózásba kezdtünk. Átölelte a nyakam, én a hátára tettem a kezeim. Az ölembe vontam és a haját cirógatva csókoltam. Nem akartam, hogy elváljunk, hogy egy centivel is távolabb legyen.
-Khmm... -hallottuk és ijedtünkben egyszerre kaptuk oda a fejünket. Allie állt velünk szemben, rosszallóan emelgetve egyik szemöldökét, karba tett kezekkel. Rain illedelmesen felállt, aztán elvörösödve kibaktatott, Allie-vel a nyomában.Visszakísérte az orvos a szobába, és most tuti jól le is szidja, de úristen. Még mindig bizsereg az ajkam, és dübörög a szívem.
       Valami rezgő hangra leszek figyelmes. Az éjjeliszekrényhez nyúlok, leemelem a telefonom. Kaptam egy sms-t, Oliver küldte:

 "Ahoy, Andy! Bent vagyunk a furgonba, éppen egy bőröndbe pakolásszuk a cuccosod! A fiúk elmentek fellépni, de Nigel -képzeld, találkoztunk vele, tök jó fej! -szóval Nigel kilép a bandából! Most őt is megfenyegették.. LOL! jah, és rossz hír; Danny megette a Skippy-t! de ne aggódj, tesó, 9 óra az emésztési idő, bár Danny beleit elnézve..... Mindegy! Visszaszerzem neked, bratyó...muhaha!"

Oké, fúj. Nehogy visszaszerezze, jézusom!

------------------------------------------------

Heló:) Bocsi, sokat vártatok most is, de mindenképpen ma kellett kitenni, Augusztus 19-én:D

Ma van a szülinapom. Az már más téma, hogy a Birthday Girl hangulat sehol sincs... Barátnőm szépen elbaszta a napom. Úgyhogy remélem nektek normális barátaitok lesznek és azt is remélem hogy engem ma halálra gázol egy autóbusz. Szóval mindenkinek sok sikert. Megpróbálok a következő résszel igyekezni-ha nem válik be az autóbuszhoz fűzött reményem-, igazából a tázsvíremen múlik, hogy mikor hajlandó átadni nekem a gépet. Ja és, az mekkora már, hogy szülinapomon teregetnem és takarítanom kell? oké, jó... szülinap menj haza, be vagy baszva xdd