Rain's Fallen Angel: 26. fejezet.: This Is The New Shit

'Elindul az ajtóhoz, de tétovázva, utoljára szorosan magához von, és hosszú, lehetetlen csókba kényszerít bennünket, szinte kapaszkodik belém. Mintha ezen annyi múlna. A homlokomra még nyomott egy puszit, és kiment.
Pont olyan volt, mint egy utolsó csók. Sosem gondoltam volna, hogy valóban az volt....'

..4 év elteltével..

Az életem fenekestül felfordult, jobban, mint vártam. Minden megváltozott bennem és rajtam, de a legjobb módon, legalább is számomra. De most vissza a múltba!

Az első hónapokban ijedt voltam valamelyest a Black Veil Brides távolléte okán. Már a mamámnál laktam újra. A negyedik hónap felé szomorú, magányos napjaim voltak. Persze Rue minden nap jött, de ezek a látogatások csak egyet tettek ki a huszonnégy órából, mert nagyon elfoglalt lett mostanság. De ekkor már antidepresszánsokat is szedtem. A magány volt ennek a legnagyobb oka, amit Nagyi jelenléte sem küszöbölt ki. Aztán újra jöttem fel, a sötétség szenvedve engedte el a kezemet, aminek nyomát magammal hordozom a csuklómon mindenhová. Aztán Los Angeles-be érkezett az új úttörő csapat, akikhez hozzá verődtem. Ennek három éve. A nagy véletlen, hogy ma van a mi kisegyüttesünknek is a harmadik évfordulója. Két hónapja dobtuk ki az új lemezünket, amit a fanok zabáltak, és az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a turnénkat a Download Festival-lal zárhatjuk. A nevünk The Screaming Souls lett, én lennék az énekesük. A tagok a világ legjobb emberei!
Drew, a basszusgitárosunk, egy nagy lókötő, habár magasságban nem használnám rá a 'nagy' szót..
Mason, a solo gitárosunk, ő igazi egy őrült!
Logan, a ritmikus gitár helyét tölti be, csendes, lelkiismeretes, de ha kell, bevadul... és végül
Chester, a kedvenc dobosom.
Mason és Logan testvérek, két év van köztük, és Logan az ifjabbik. Drew pedig olyan nekik, mint egy mostoha báty, aki mindig ott van, aztán takarodóidőben hazahúz. És ez a hármas lett a rossz fiú osztaga LA-nek, Chester pedig a neten keresett együttest, mi meg megtaláltuk.. Ő jött utoljára. Az én bekerülésem, és megismerkedésem a bajkeverőkkel pedig egy másik történet volna...
Vissza a jelenbe! Éppen a srácokkal a turnébuszunkban csövültünk, mindenki kezében más színű Monster virított. A hangulat igazán ránk vall, a The Screaming Souls mindig a leghangosabb, legvadabb ötös.
-Lefejeltem azt az isten átkát, mikor leszálltam róla, és olyan dühös lettem, hogy.. várjá, várjá, most figyelj! -vigyorog Drew, a nevetését alig bírja csillapítani. -Elé sétáltam lihegve, és kimért, mély hangon, elszánt pofával, ilyet szólok a dögnek: Krúció! -meséli az első és utolsó lovaglási élményét. Ahogy ez a mondat elhagyja a száját, egyszerre tör ki belőlünk az a fröcsögő, öblös röhögés. -A szerencsétlenje erre buta fejjel levágódik a földre! Há' nem ráül a lábamra?! Akkor már azt ordibáltam, hogy Ávádáke dábrá, de csaknem működött! Pedig még az Egy Kettó Három Múkodj-jal is próbálkoztam... -Logan a szék karfájáról a nevetés hevében átbillen bátyja ölébe embrió pózba görnyedve, aki hátravetett fejjel krákog, mert félre nyelte az energia italát nevetés közben. A Bright tesók ennek következtében a kis karosszékkel hátraborultak, mikor is, Mason feje szépet koppant a padlón, de nem zavarta, főleg azért, mert 'véletlenül' a következő másodpercben az összes lötty a kezéből öcsikéje fejére löttyent. Log azonnal elkomolyodott, és dühösbe kapcsolt. Elkezdett káromkodni, aztán ahogy egyre hergelte magát, a hangja magasabb és magasabb lett, már rikoltozásba fulladt, mikor nekiesett a testvérének. A kanapé köré gyűltünk és néztük a bunyót. Én Logan táborát erősítettem. Logan egy ritka édes fiú, mióta megalakultunk, azóta álmodozom róla. Már három éve vagyok így beleesve, és rajta kívül mindenki tudja ezt.

Ha valaki fantáziában kevésbé gazdag, annak itt van pár kép a The Sreaming Souls-ról:

Chester Brown, 25 éves, dobosunk

Drew Mccoy, 25 éves, a mi basszerosunk

Logan Bright, 23 éves, ritmikus gitáros

Mason Bright, 25 éves, solo gitáros

És végül Én, az énekes.

Visszatértem a fekete hajhoz. Kék kontaktlencsét viselek, hiszen a kék a legeslegszebb szemszín számomra. Beújítottam egy nyelvpiercinget, snakebitesom is van, de ritkán hordom. Valamint az orromban is van néha egy karika. (Nem septum). Igazából mindez a fiúk nélkül is így alakult volna, hiszen már romlott voltam, mire belém karoltak. Tipikus, 'minden-pénteken-buliba-megyek-de-másnap-már-semmire-sem-emlékszem-annyira-leittam-magam' lány lettem, emellett ha ideges vagyok, rá is gyújtok. Az énekes pálya pedig elég stresszes nekem ahhoz, hogy láncdohányossá tegyen.

A harcot Mason nyerte meg, és diadalittasan szétborzolta öccse ragacsos, világosbarna loboncát. Mindketten nevettek. Ekkor valaki olyan erőset vágott rá kopogás gyanánt a busz ablakára, hogy én ijedtemben felsikítottam.

-TSS, tietek a próbaterem, két órátok van hangolásra és melegítésre. Rain-nel már egyeztettem a fontosabbakat, majd beavat titeket is, na de sicc, különben más kapja meg! -szól be Brian, a programfelelős. Mi kapva kapunk az alkalmon, és még mindig felemlegetve az előbbit, verünk tanyát a stúdióban. Kiharcoltam, hogy mi nyolctól legyünk a színpadon, mert akkor onnan láthatom a naplementét. A nyár gyanánt este tíz körül kezd el sötétedni. Mi addig vagyunk színpadon. Egy kis takaros, fekete terembe érünk, amin fehér graffitivel van rajta minden banda neve, akik valaha jártak benne. A sajátunkat is megtaláljuk, valaki előre ráfirkanthatta. Sztorizgatás közben elfoglaljuk a helyünket. Megérintem a neon zöld mikrofont, és izgatott vigyor tűnik föl arcomon. A fiúk tépik a húrokat, amik egyre kevésbé hamisak, kivéve persze Logan-é, aki múlt koncerten elesett (a drága, egyem a szívét), rá telibe a gitárjára. Az együttes pénzéből kapott egy újat, amit nem tud kezelni még. Mind segíteni akarunk, köré gyűlve csavargatjuk a hangolókat, amíg jó nem lett. Mikor végre szépen szól, Log kínosan elneveti magát, és a haját kezdi igazítani. Én álmodozva bámulom, majd arra leszek figyelmes, hogy a szabad keze a vállamat rázza, és a nevemen szólongat. Zavartan megrázom a fejem, hogy jelezzem, itt vagyok minden szempontból. A helyemre megyek, és letoljuk az egész albumot, kétszer. A végén mindenki a vizes palackjáért nyúl, és én, miközben szlapálok, tárcsázom Rue-t. Mikor megnyomja az átkozott 'Fogadás' gombot, azonnal vidám hangja csendül fel. Mosolyogva csavarom rá a kupakot a vízre, és kérlelni kezdem, hogy maradjon ahol van, mert én fél óra múlva színpadon leszek. Mivel őt természetesen magammal hurcoltam legalább erre az utolsó fellépésemre ezzel az albumunkkal. Rue a színpad mögött lóg elvben a többi alakkal. Mire a csapatommal mi is átöltözünk és sminkelünk (na jó, azt csak én....), már csak tizenöt perc van hátra nekünk. Teljes díszben megyünk backstage-be, ahol belefutunk a Pierce The Veil-be. Vic éppen a maga akcentusával blablázik valamit, mikor észrevesz. Nem szakítja félbe magát miattam, csak odalép egy puszira. Aki a leghangosabban nevet, az Kellin Quinn. Mikor meglátom, az emlékek hatására hangosan felkacagom. Ő is felém indul, ad egy puszit, és megölel.

-Kellin, de rég láttalak...! De jól nézel ki! Kate hogy van? Annyira sajnálom ami történt, én... -kezdek bele, az előtte lerombolt imidzsem újra építésébe.

-Jaj, Esőcseppecske, ne fájjon emiatt az a szép kis buksid! Katy gyogyóban volt utána, de most csak szed valamit, ami a dühkitöréseit korlátozza. Minden rendben van vele. Itt van velem Copeland drágám is! Megnézed a kis hercegnőt?

-Fú, legközelebb, jó? Percek múlva jelenésem van! -mondom le a csábító ajánlatot. Baba buzi vagyok. -Rue! Rue! Merre vagy, te boszorka?! -keresem barátnőm. De mielőtt még megláthattam volna, Chester megragadja a kezem, és magával ránt a színpadra.

~*Rue szemszöge*~

-Nyugodj le, ember! Mindent rendbe tehetsz, de szedd már azokat a gazella lábaidat! -hessegetem a férfit, aki kétségbeesett pofával követ engem.

-Tuti? Hisz olyan más emberek lettünk.. Meg, itt hagytam négy teljes évre! Azóta nem is beszéltem vele.. És a hírnév őt is elérte, kicserélődött belülről. Ahj, olyan balfék vagyok!

-Kussolsz, Andy Biersack, mert szíjat hasítok a hátadból! Ennyit hisztizni! És ha más ember lett?! Kit izgat?! Más a haja, a szeme, vadabb. De ugyan olyan őrült, és érzékeny belül, mint volt.... -csitítom a 'báránykát.' Szegény, mikor meglátott engem a Fuentes tesókkal, egyből letámadott, és nekem kezdett magyarázni. Azért sajnálom. Aláírattak vele egy olyan szerződést, amivel kirúgták a saját együtteséből. Minden koncertre hurcolják magukkal, de a telefonját még az indulás napján kiiktatták. Senkivel sem léphet kapcsolatba, olyan, mint egy túsz. A barátai teljesen megváltoztak, semmibe veszik, fenyegetik. Mi történt a BVB-vel vajon...? Csak annyit tudni a rajongóknak, hogy egy Nigel nevű pasi lépett a mikrofon elé, aki fele olyan tehetséges, mint elődje, és hogy Andy "a rajongókkal szembeni utálata miatt elhagyta a bandát, és drogfüggő lett..". Ja, hogyne.... Szegény fiú egész álló nap a kocsiban ülve bőgött, de most magán útra lépett, amíg a 'bandája' messze ment tőle. Még mindig súlyos érzelmeket táplál Rain iránt, és reményeket fűz hozzá, hogy az asszony is hasonlóan érez. Ha őszinte próbálok lenni, erről azóta nem beszéltem a csajszimmal, egy szót sem ejt ki a múlttal kapcsolatban. De ami szilárd, hogy három éve Logan Bright a boldogsága kulcsa, az egyik gitárosuk. Jó pasi, de túlzottan visszahúzódó.

Lépteink koppanása elveszett a sikítozó tömeg hangjaiban, de Andrew ideges ziháló levegővételét jól kivehetően hallottam mögülem. A nagy embersokaság miatt szorongattam csak a fiú hideg kezét, akit amúgy alig bírtam magam után cibálni. Én nem tudom.. Az egész TSS-nek és még Biersack-nek is béka segge alatt járt a keze, hogy ilyen fagyos a markuk?! Ginkgo Biloba Hot-ot ajánlom mindegyiknek... Felbaktattunk a szabadtéri színpad hátuljának utálatos, csúszós lépcsőjén. Én majdnem eltanyáztam, de Andy elkapott, és halvány mosollyal visszatett az egyensúlyomba. Hallottuk, ahogy az erősítők elnémulnak. Lejött egy zenekar. Hoppá.. Sietni kell!

Konkrétan olyan látványt nyújthattunk, mintha én a földön húztam volna magam után a foglyot. Mivel ő ott botladozott mögöttem, lépten-nyomon felbukott valamiben. Éppen átesett egy kábelen, mikor én azonnal megálltam. Mikor felkapta a fejét, Rain abban a pillanatban lebbent el előtte, ki a közönség elé. Pont annyit látott belőle a szerencsétlen hímnemű, ahogy az exe magasba emelt karokkal lépett elő. Fülsüketítő sikolyok üvöltözték a banda nevét, bár a fele barátnőm becenevét, a Rainbow-t skandálta. Mióta tagja ennek az alakulatnak, a Ghosties (a rajongók nevei.. mint Julietnek a Snakies.) ráaggatta ezt az aranyos kis becézést.

-Hát, cimbora, erről a vonatról lekéstél! De ne aggódj, szöszi, van egy tervem! Még ma beszélni fogsz vele!! -üvöltöm túl a tömeget, sunyi pillantásokkal ütközve a kék, aggodalmas, de kíváncsi szempárba. Ja, és senki se kövezzen meg, a 'Szöszi' csupán azért van, mert a kis Biersack visszacserélte fekete fürtjeit eredeti, rozsdaszőke hajszínére.