27. fejezet.: Hello, My Bitter Memories

'Na mindegy, most fontosabb dolgom van. De a terv, az nagyot fog szólni.. Csak nehogy Black asszonyság lenyakaljon érte!'

~*Rain szemszöge*~

Lejőve a színpadról, felfoghatatlan öröm fogott el. Az az érzés, hogy emberek szeretnek, hogy fontos vagyok nekik, és kiállnak értem, mellettem. Mögöttem a fiúk libasorba jöttek, mikor megálltam. Ez hirtelen érte őket, mert éreztem, ahogy a hátamhoz ütődik egyikőjük, és a további is egymásnak megy. Megfordultam, és láttam, ahogy Chester vidáman tornyosul felém, csodás kék szemei csillognak az elégedettségtől. Lassan megcsókolt, szája erőteljesen tapadt enyémre. Habozás nélkül visszacsókoltam. Én és a banda tagjai gyakran smárolunk, nálunk ez megszokott, minden napjaink része. Ches aranyosan eltávolodott, majd elindult a busz felé. Drew mögötte éppen leöntötte a többieket egy flakon vízzel, akik lányosan felsikítottak, és a hajukat kezdték igazgatni. Fejcsóválva figyeltem a gonoszkodását. Mikor ő is kiszúrta, hogy figyelem, sebesen adott egy puszit a számra, majd kicsit hosszabb csókot váltottunk. Mikor kimászott a számból, vigyorogva intett egyet, hogy ő is a buszhoz menne. Mason erőszakosan megharapta a szám, majd a derekamba kapaszkodva játszott velem, mivel nem ért hozzám a szája, de közel volt. Én pihegni se mertem, mert tényleg elég közel volt. Erre jóízűen elnevette magát, és a neki járó smaci után követte a banda többi tagját. A problémás és érzékeny pont maradt hátra, Logan. Nagyon óvatosan megölelt engem, amire nem számítottam igazából. Próbálta úgy elintézni, hogy alig érjen hozzám, hogy a bőrünk ne súrolják egymást. Sajnálkozó, szomorkás arccal egy óvatos puszit adott az arcomra.
-Mi van, Log, leprás vagyok, vagy mi, hogy mostanság ilyen távolságtartó lettél? -mosolyogtam, de belül éppen dühkitörésem lett. Ennek mi baja..
-Nem, dehogy, csak... -rázta meg a fejét, majd ugyanolyan hidegen érintette jéghideg ajkait enyémekhez. Komolyan csak annyi volt, hogy odaérintette, aztán esedezően tekintett rám, ugyanabból a közelségből. A fiúk mögöttem valamit hangosabban súgtak egymásnak, ebből vettem le, hogy még mindig ott várnak, gondolom én, az ifjabbik Bright-ra.
-Csak mi? Figyelek! Nézd, figyellek egy ideje. Ha ennyire utálsz, mond a szemembe! Nem kell magad belekényszeríteni a hülyeségeimbe, ne hidd már. Sőt, engem sem kell ám elviselni, képzeld, engem elég sokan megtalálnak a bántó szavaikkal, de megtanultam telibe szarni mind! Viszont érzéseim nekem is vannak, és érzékenyebb vagyok, mint hinnétek, és nem tudod, hányszor basztak át életemben, és mennyiszer estem pofára, bár éreztem már reggel, hogy ez a nap se lesz jobb, mint a többi..
-Ne már, Rain, hadd magyarázzam meg..! -torzult be az arca. Halk volt, és komor. -Nekem...barátnőm van! Három éve belé vagyok esve, és egy hónapja megkaptam. Nagyon féltékeny rád, azt hiszi, hogy téged jobban szeretlek! Múltkor lemondta a randinkat, mert látta a neten azt a képet, mikor adsz egy puszit.. -miközben beszélt, a cipője orrát tanulmányozta, én meg éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa. Miközben beszélt, egyetlen egy pontnál megváltozott a hangulatom. "Azt hiszi, hogy téged jobban szeretlek!" Kétes érzéseim támadtak. Most ez azt jelenti, hogy engem nem szeret.. vagy azt, hogy szeret?! Csendben vártam, hátha hozzátold még valamit, közben az agyamban kattogtak a fogaskerekek, és dolgozódott fel az infó. 'Három éve belé vagyok esve'. Kísértetiesen ismerős, nem?

Ezt nem hiszem el. Kerek három éve zúgtam bele ebbe a srácba, akire gondoltam minden este, aki miatt érdemes volt felkelni, és akiről annyi dalom született. És ő kerek három éve zúgott bele egy másik lányba, akire gondolt esténként, aki miatt felkelt minden nap, és aki miatt most engem képes lenne ellökni magától. Ilyen nincs. Előjött belőlem az erős, független, feminista énem, aki ezt persze nem hagyhatta szó nélkül.
-Féltékeny? Rám? Nem értem! Három év alatt alig szóltál hozzám, a való életben megvetsz engem, csupán a színpadon tűnhet úgy, hogy mi marha jóban vagyunk. Egyszer adtam az arcodra egy puszit, aa, szúrjunk le engem! Nem gondolod, hogy a te nagy szerelmed tönkre tesz?! Mondjuk, nem zavar, valójában. Hiszen ki vagyok én, hogy megmondjam, mit csinálj.. -keltem ki magamból, de végig mosolyogtam, csak körül belül ordibáltam. -Hogy hívják a barátnőd? -szólaltam meg egy-két csendes perc után. A hangom lágy volt, és baráti.
-Ade.. Adrianne Padilla. -nézett a szemembe, mire az állam hangosan koppant a földön a név hallatán. Pont végszóra jelent meg az emlegetett szívem csücske, Ade. A világ legmagasabb magassarkújában, legapróbb sortjában, neonrózsaszín trikóban és a legműbb pofával. A szájában két karika piercing ékeskedett, neonrózsaszínek. A szeme világító kék volt, ami azóta is irritál..
-Gyere már, édes! Az a nyaklánc nem veszi meg magát! -kacsintott állítólag 'szexisen', mikor a tekintete rám csúszott. -Hát ez meg..?! -dobta oda flegmán, mire hitetlenül elnevettem magam.
-Ismeritek egymást, vagy mi? -méregetett minket Log hunyorogva.
-Vannak közös emlékeink, de ne aggódj, zabáljuk egymást, mint Bieber és Biersack! -túrtam bele hajamba. A hasonlat direkt volt, mert tudtam, hogy ezt valószínűleg nem érti, csak Ade meg Én. 
-Meg ne egyelek.. -grimaszolt a csaj, de aztán rájött, hogy most maga alatt vágja a fát.
-Édes, mint a mélyhűtött botox! -csücsörítettem a felpumpált szájú Kacsa Padilla felé. A bandám tagjai dőltek a röhögéstől tőlem, le is pacsiztunk, aztán inkább otthagytam az 'álompárt'. Fura módon sokkal jobban éreztem magam, nem fájt a szívem, hogy lecsapták a kezemről a kiszemeltemet.
-Bow, láttad volna Log fejét, mikor elmentél, basszus! -röhögött feltűnően Mason. -Csorgott rendesen az öcskös nyála! Neki mindig a selejt jut.. Ez az Adey nem is olyan édi! -viccelt a szavak hangzásával. Adey édi. Haha. 
-Inkább ne is emlegesd a kis ku...ku... -füstölögtem. Fogadtam még egyszer Chester-rel, hogy nem mondok egész nyáron csúnya szót. Kihasználta ezt most is.
-Ku...ku? Igen? Mit akartál mondani? Ku........
-Kukoricacsövet...? -vágtam rá bizonytalanul, mire mint a kutyák úgy vihogtak gyenge próbálkozásomon. -De miket beszélsz? Miért csorgott volna a nyála? Mikor itt van neki, a Bonduelle Gold-ja...
-Jaj, de menő, tud egy kukorica márkát! -karol belém Drew. -Kis sukár kisasszony. Na magadra kell hagyjunk téged Mr. Problematikával karöltve Ms. Komplikációval! -biccent a lakókocsi telep felé, ahol megpillantok egy vörös loboncot. Rue? Na de mit keres ő ott... A fiúk közösen löktek engem a cél felé, aztán nevetve elslisszoltak a kuckónkba. Shadows észrevett, és barátian megölelt.
-Annyira jó voltál, már megint! Add nekem a hangod! És a dalszövegeidet! -visongott. Csak mosolyogtam. Elment mellettem egy csapat helyes gyerek, akik közül a középső odajött kicsit flörtölni. Nem volt az esetem, ezért rövidre zártam.
-Hellószia, vadmacs! -biccentett.
-Takarodj! -nevettem fel a béna dumájára reagálva. -Szelíd vagyok, mint anyád, mikor meglátja majd itt ezt! -biccentettem a 'Bazd meg' tetoválására, ami még friss volt, élénk. Erre megadóan villantotta hiányos fogsorát. Kikaptam a kezéből a sörét, belekortyoltam, majd úgy gondoltam, magamévá teszem az üdítőt, és faképnél hagytam a gengsztereket. Rue utánam igyekezett, és berántott két kocsi közé. Sikítottam volna, hogy emberrablás van folyamatban, de megállt bennem az ütő, mikor egy ismerős mosolyba ütköztem.
-Remek! Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?! -csaptam hitetlenül a combomra. -Andy! Drága Andy! Hát te meg mi a retkes lófogsort keresel itten?!
-Óhó, elemében vagy kislány! -csusszant be a képbe barátnőm. -Ki baszta így fel az agyad szívi?
-Logan és a tündéri barátnője... -mondtam halkan. -Minden kicsúszik a kezem közül... Ki vagyok egyáltalán én?!

-A legjobb barinőm, a legjobb énekes, dalíró, egy híresség, egy inspiráció! Ugye Andy? -nézett hátra az énekesre. A szavai meghatnak, miközben a fejemben egy labirintus van, amiben én magam bojongom. Ez a liba, Adrianne már megint tönkre tesz mindent! Hogy került ide?! Mért van itt?! És mért pont Logan?! Minden összeesküvött ellenem?! Megráztam a fejem hitetlenül, közben legurult az arcomon egy könnycsepp. Már megint mért sírok, jézus... Letöröltem és összekapartam magam a földről. Mellettem volt egy jókora kő, egy nagy tégla. Rátettem az egyik lábam, hogy bekössem az extra magas szárú tornacipőmet, de majdnem lecsúszott a lábam. Sikerült egy masnit kötnöm rá, aztán inkább naplementét akartam lesni, ezért két lábbal álltam már a téglámon. Kémleltem az eget, és élveztem a magasságot. A két szemtanú csak létezett, mindegyik fejére rá volt írva, hogy 'Rain, szállj már le a tégládról a Földre, beszélnünk kell!!!' de rólam meg sugárzott, hogy 'Ne zavarj, épp próbállak leszarni..' hangulatban tengődöm. Neki támaszkodtam a mellettem lévő kisbusznak, mikor fémes csörrenést hallottam. Összeráncolt szemöldökkel megfogtam a szegélyezett tetőt, és elrugaszkodtam.  Néhány atletikus lábemeléssel és kézizom fitogtatással már az autóbuszocska tetején ültem, a lábam lelógattam, és a zsákmányomat tanulmányoztam. A koccanás hangját a négy üveg pia ütközése eredményezte. Egy vodka, Jacky bá, Abszint és Jim Bim. Elővettem a lakáskulcsom, amin mindig volt egy bicska, amolyan önvédelmi kulcstartónak számon tartva. Ne nevessetek, sokszor vettem már hasznát! Szóval a mindenes kis szerszámmal az összeset felbontottam, és kóstolgatni kezdtem. Andy próbált beszélgetni velem, de nem voltam hajlandó válaszolni, sőt, megszólalni se. Majd talán legközelebb -gondoltam magamban, és inkább cuppogtam s hümmögtem, majd egytől tízes skálára helyeztem őket.

-Bow, gyere le onnan, ez valaki más kocsija, más piája, és sötétedés után nem érdemes balhét vágni.. -könyörgött sokadszorra Rue, én pedig sokadszorra vontam meg a vállam. Mikor érdekelt, hogy ki állja a piát?! Csak akkor nem hajtottam a csordát, ha az én tárcám bánta. Egy órája lazán fent kuksoltam, már minden alkohol harmadára fogyott, de továbbá is szisztematikusan öblögettem. A geng körém gyűlt, a legtöbb jóarc körbe állta a kisbuszt amin csöveztem. A bandám tagjai, az Asking Alexandria, SWS és PTV, régi cinkostársaim, a Blood On The Dancefloor is idevágódott. A kék hajú Jayy már hulla volt, mikor beindult a buli, ezért ők csendben elsomfordáltak. Szomorú, hogy a mi kapcsolatunk is így elfakult. Azt hittem régen, hogy mikor ennyi leszek, Jayy lesz a pasim, menedzser leszek, és a két színes puffancs adnak majd értelmet béna kis életemnek. Minden máshogy alakult.

Egy húzásra magamba öntöttem azt a kevéske Abszintot, ami olyan erős volt, hogy egyszerre marta a szám, a torkom és a gyomrom, de ráittam minden mást. Az alkohol szintem nőtt, a józanságom pedig a másik irányba mozgott. Már nem tudtam, mit beszélek, csak hogy nagyon vigyori lettem egyszerre. Bukdácsoltam, visítoztam, táncikáltam. Egyszóval lerészegedtem. Az estéből kiemelni semmit se lehet kábult agyammal, csak a hangulatra emlékszem. Az a toppon volt!

Az álmaim és be lehettek baszva, mert fejetlen emberek akartak velem terpesz fogózni egy labdaházban. Valamiért féltem a sokszorozódott Slenderman-ektől, ezért rémálomként éltem meg, nem csoda, csupa verejték lettem, mikor fölébredtem. Felpattantak a szemeim, velük együtt rugaszkodtam én is. Ülőhelyzetbe kapkodtam levegő után, mikor pofán csapott két dolog. A felismerés: 

-Hol vagyok?! Ez egy egyszobás faház.... de én turnébusszal érkeztem, a rendezvény másik felén. Ennyire kész lettem volna tegnap..?

Ez már elég indok lett volna a pánikra, de ekkor jön elő a második csapás:

-Mi ez az áldott kanszag?!

Visszadőltem, és törölgettem a szemem. Kongott a fejem, és lüktetett a másnaposságtól. Egy kar fonódott a derekam köré, és valaki gyengéden szuszogott a fülembe. Éreztem a forró testét, ami hozzám simult. A túloldalon lévő kezemben egy másik kezet érzékeltem, ujjai az enyémbe fonódtak. A hozzátartozó vékony, hosszú lábak az enyémbe gabajodtak. Két test között voltam a kisnyuszi, az áldozat, de nem tudtam még, kik a vadászaim. Mindkettő mocorogni kezdett. Ki akartam kelni, úgyhogy újra derékszögbe emelkedtem. Mögöttem valaki a nyakamhoz hajolt, a lehelete csiklandozott, a haja selymesen cirógatta perzselt bőröm. Egy apró puszit nyomott a lüktető bőrömre. Ahogy erre koncentráltam a másik oldalról is nekem feszült valaki. Az összekulcsolt ujjainkból kitépte sajátjait, majd felém fordult az ágyban, de én nem néztem föl. Szédültem, csak a lábamat figyeltem, meredt szemekkel, enyhén remegve. Sőt, meggondoltam magam, inkább semmit se akarok most látni, amíg ki nem tisztul a fejem. Behunytam a szemem. A hátam mögötti a nyakamat puszilgatta lassan, óvatosan, mikor éreztem, hogy a másik ajkai az enyémre tapadnak. Kik ezek? Mit akarnak? És mért nem menekültem még el..? 

És végezetül, itt van a novella 2. része:3 : http://bvb1dfanfictions.blogspot.hu/2013/06/black-veil-brides-2.html