Once upon a time part2

 §

-Nézd, annyira sajnálom! Ennek az egésznek sosem szabadott volna megtörténnie!
-Nem, valóban nem..
-Kérlek.. Mo.. Most meg mit csinálsz?!
-Költözöm!
-Mi?! Mért?! És mégis hova?
-Ahhoz már nincs közöd.. És szokj hozzá, hogy mostantól hozzám sincs!
-Ne csináld ezt velem. Hisz szeretlek!
-Ha szeretsz..mondd, mért...?
-Én..én...én... Nem gondolkoztam.
-Hát persze......
-Nem hagyhatsz itt. Mióta ismerlek, csak te jársz a fejemben. Szörnyen érzem magam, el kell hinned!
-Akkor is én jártam a fejedben, mikor te meg benne jártál?!
-Bocsáss meg nekem, ennyit kérek összesen! Elraboltad a szívem az első érintéstől...
-Te viszont már csak az időmet rabolod! Tudom, hogy fáj. Nekem is. De nem maradhatok itt...veled. Erre én nem vagyok képes.
-Próbáld meg, csak próbáld meg..
-Nem fogok erőfeszítéseket tenni! Felejts el! Engem is..minket is.
-Nem tudok felejteni. Nem akarok.
-Andy. Engedj.
-Nem akarlak elengedni! Nélküled senki vagyok. Nem akarok nélküled élni!
-Ne nehezítsd meg még jobban... Így is elég nehéz!
-Mondj valamit. Kérlek!
-Nincs mit mondanom.
-Akkor beszélek én! Mikor ez az egész kezdődött, mi még nem voltunk egy pár. De már vele se. Ez az, amiről talán a legjobb barátnők sem szívesen beszélnek. Tudod, vele előbb találkoztam. Azonnal megtetszett, és elhívtam. Szóvá is tette, nem egyszer, hogy bejövök neki. Totál ráindultam, tudod. Én egész sokáig, napra pontosan egy évig kavartam vele. Azon a napon szakított velem végleg, mikor találkoztunk a bulin. Előre tudtam. És ez nem tetszett, valójában felejteni akartam ezerrel. Nos, erre se vagyok büszke, de eleinte te erre tökéletesnek bizonyultál, hisz már a turnén is rendkívül csinosnak véltelek, és mindenki azt mondta, hogy imádnak téged, mert aranyos vagy, meg vicces. Gondolj bele, mekkora kicseszés. Pont. Pont a legjobb barátnő. Ez mind nem történt volna meg, ha ti annyira kötődnétek egymáshoz!  Ha Darcy mindent elmondana neked! De nem ő a hibás.
Mi csak szórakoztunk! Amikor először megcsókoltalak, tudtam, veled boldog leszek, és valóban. Aznap sms-ben üzengettünk. Sokat írtam neki rólad. Valójában csak rólad tudtam beszélni. Idővel újra találkozgatni kezdtem vele. Próbák előtt, próbák után.. Én el akartam mondani, de sosem állt rá a szám! Sosem volt titok, hogy jóban vagyok vele.. És amikor már eljártam vele egy ideje cigizni, azon kaptam magam, hogy megcsókolt. Fura volt, de olyan jó. Ismerős. Megőrjített ez a gondolat, főleg, amikor veled voltam. Minden klappolt, mikor a te kezedet fogtam, a te izzó zöld szemeidbe meredtem, mikor a te hangodat hallhattam. De amikor össze akartál vele ismertetni, az maga volt a pokol. Eljátszani, hogy nem ismerem, nincs vele közös múltam, és az egyetlen, ami hozzá fűz, az te vagy, nagyon rossz érzés volt. Hazudni neked. És a legmocskosabb az volt, hogy ő, aki annyi ideje benne van a szerepben.. ő akarta így. Én könyörögtem, hogy mondjuk el, mert ez lesz.

-Andy! Ne mond tovább. Légyszi. Minél többet mondasz, annál jobban ráébredek, hogy... Fogalmam sincs, ki vagy te valójából!
-Drágám. Tudod te. Ismersz engem, minden titkom a tied és minden érzésem, csak hagyd, hogy befejezzem! Szürreális volt, hogy te semmit sem vettél észre, soha. Vakon bíztál bennem, míg én a paradicsom helyett a pokolba vezettelek. Na és Darc. Talán valóban nem ismered őt! Akit a külvilág ismer, az a Darc olyan, aki úgy éli az életét, akár egy színdarab. Újat mondok, ha azt mondom, minden pasiddal lefeküdt? De egy dolog az biztos. Tényleg szeret téged. Gondoskodott arról, hogy a te lelked ne sérüljön meg és.. Eddig arról is, hogy erre ne kerüljön sor. Szem előtt tartotta azt, hogy szeretsz engem, végig. És kész arra, hogy ezek után egy életre megutáld. De én nem! Nem bírnám elviselni, ha nem láthatnálak. Vagy ha gyűlölnél.
 -Ugye ez csak vicc...ez..ez nem igaz! Nem lehet.
-Ezek után szerinted lenne pofám hazudni..? Sosem akartam neked fájdalmat okozni!
-Pedig sokszor mégis.. Mond.. Hol van?!
-Darcy? Mért?
-Most azonnal fel akarom pofozni azt a szajhát! Szaréletű csalfa dög! De ez azon nem változtat, hogy mi már nem vagyunk egy pár. Csókoltatom a bandádat.. Na szia! -bújok át a keze alatt, és sétálok el.

Elkapja a kezem, és visszahúz. A másodperc töredéke alatt simít végig az arcomon és csókol meg. A jobb kezét a nyakamon pihenteti, a másikkal kicsavarja a bőröndjeimet a kezemből és az ajtó mellé állítja őket. Gondosan lefogja a kezeimet, nehogy ellenkezzek. Nem mintha akarnék. Vagyis. Akarni akarok, de nem tudok. A végtagjaim nem engedelmeskednek. Hiába parancsolom, hogy 'pofozd föl!' meg 'fuss el!' még mindig ott állok előtte és hagyom magam.

Nem értettem saját magam. Kezdett tetszeni az egész. Nem vall rám. Kitörtem a szorításából és átkaroltam a nyakát. Ahelyett, hogy lelépek.. Gratula, Rain! Elhúzott engem a vendégszobába (fehérre festett, rendezett hely lett ebből. Itt is rég voltam). A hátát a falnak támasztottam, és hagytam, hogy a dolgok történjenek maguktól.
A nyakamat harapdálta gyengéden, mire én felsóhajtottam. Visszatért a számra. Éppen a hajába túrtam bele, mikor ajtó csapódás puffan, és kezek fonódnak a derekam köré, amik valósággal letépnek Andy-ről. Ismerős, husi karok! Dahvie!

Jayy meg se várta, hogy engem Vanity odébb ráncigáljon, Nagy, gyors léptekkel indult Biersack felé, és lendületből bevert neki egyet.
-Te szemétláda! Van képed még hozzá érni?! Kiverem belőled a szart is, te túlsztárolt strici! -üvöltötte Monroe, és még erősebben ütötte az arcát. Én kapálóztam, és üvöltöztem, hogy hagyja őt békén. Dahvie meg a fülembe súgta, hogy csak jót akarnak nekem. Na persze! Ha agyon verik őt, az nekem miben jó?! Pedig már láttam esélyt arra, hogy kibékülök vele. Úgy utálom magam. Akkor vagyok zsarnok, mikor nem kéne, meg itt játszom az agyam. Legközelebb szirmokat tépkedem majd, hátha majd egy tetves virág megmondja, mit tegyek.
-Jayy, hagyd abba! Hallod?! Ne! -nyüszítettem, mikor gyomorszájon vágta áldozatát. Ő a földre rogyott, a hasát átkarolta. Nem szólt egy szót se eddig se, nem ütött vissza, engedelmesen tűrt. -Nem csinált semmit!  -erre belerúgott egyet, amitől előre bukott. Szörnyű volt látni.
-Nem csinált semmit?! Akkor ez... -sétált oda hozzám, és föltűrte a pólóm ujját. Rámutatott a vágásokra, amik még mindig remekül látszottak a hófehér alkaromon. Mellesleg fájtak is. -akkor ez szerinted mi?!
-Ezeket nem ő tette, te segg! -tűröm vissza a ruha ujját. -Ezeket én csináltam. Felnőtt nő vagyok, nem kell bejelentenem, mit miért teszek!
-De azért, hadd találgassak. Ez a buzi pontosan azt tette, amit mondtam, hogy tenni fog, és jé, igazam lett! Összetörte a szíved. Nem is egyszer! Ade, Darcy, és még ki tudja hány ember....
-Igen, összetörte a szívem, de megbánta! És én szívesen adok neki még egy esélyt, mert mellette boldog voltam! És nem volt semmi más nő, ne színezd ki a történetet, jó?!
-Biersack, megfogtad az Isten lábát! Végre egy nő, akit csalhatsz ezerrel, mégsem lép le.. Büszke lehetsz!
-Kussolj be! Te meg engedj el! Takarodjatok! Utállak titeket mind! -fakadtam sírva. Nem azért, mert ronggyá vernék Andy-t, hanem mert megint mindent elszúrtak. Nem akarják, hogy én is jól érezzem magam. Jeremy odasétált hozzám, megfogta az állam, és Andy számára jól láthatóan, szenvedélyesen lesmárolt.
-Nem utálsz. Nem utálhatsz. Itt én vagyok a jó fiú. Tudom, hogy tudod, de én még nem mondtam neked. Szeretlek, teljes szívemmel, és itt vagyok neked, bármikor! Nekem is járna egy esély.. Egy olyan sráccal vesztegeted el az életed, aki sosem fog annyira ismerni, mint én. Én jobban vigyáznék rád, mindent megadnék neked, csakhogy jól érezd magad.. -suttogta.
-Csakhogy én nem szeretlek, Jayy... Annyira sajnálom, de ez az igazság! Sosem tudtam úgy gondolni rád, mint férfira, hiszen nem úgy viselkedsz! Ne vedd magadra, de te nekem legjobb barátnőm voltál, Darcy helyett, aki jobban megérdemelte volna, hogy elnáspángold, mint ő! Ezzel nem transzizlak le, csak veled is olyanokról tudtam beszélgetni.. Nem akarom egy már most halott kapcsolat miatt a barátságunkat tönkre tenni. Ti vagytok az egyetlen barátaim, nélkületek már nem is élnék! Kérlek, képzeld bele magad a helyembe.. Meg kell értened! -erre hanyagul megigazította a haját, majd intett Dahvie-nak.
-Rain, apropó! -mosolyog telt ajkaival Vanity rám. -Nagyon tetszik a hajad! Cuki vagy vele! -és nem, nem bírta ki, szétborzolta a beállított frizurám. Apró idegrohamom lesz. Jayy fölszedte a földről Andy-t és bocsánatot kért, meg elmesélte, mennyire ideges volt, és engem féltett. Aztán amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mentek. Összeszarom magam mindjárt! Ezek mit képzelnek...?! De azt tudom, hogy nagyon szégyenlik magukat. Azt hiszik, hogy Andy ver engem. Inkább nem kommentálom.
-Jól vagy? -nézek aggodalmasan a szegény elvert énekesre.
-Élek. De, ha lehet, mondd meg Monroe-nak, hogy legközelebb egyeztesse velünk a forgatókönyvet..
-Andy, figyelj. Történt, ami történt, de én elköltözöm. Nem tudsz rábeszélni arra, hogy maradjak! Persze, lóghatunk még együtt, mert meggyőztél arról, hogy szeretlek még, csak esküdj meg, hogy ilyen többé nem teszel!
-Esküszöm. -csókolt meg, majd megfogta a bőröndjeimet és bepakolta a kocsijába.

*5 perccel később*

-Én vezetek! -pattantam be.
-Hé! Nem is tudsz vezetni!
-De te nem tudod hova kell menni és megengeded, mert szeretsz engem!
-Ó, hogyne.. Az asszonynak bármit.. De aztán vigyázni az autómra, ha egy karc is lesz, megbüntetem a kisasszonyt!
-Úgy van, nekem kijár! Mr. Biersack ügyeletes megbüntetne? Akkor az a szép fekete máz gyorsabban kopik le, mint a legutóbbi exem!-csaptam be az ajtót, és meg sem várva, hogy beszálljon, elhajtottam. Még kiabált utánam, és hívott is egyszer, de én nevetve hajtottam be az albérletem kis-utcájába. Nem akartam, hogy tudja, hol lakom. Felvittem a táskákat, majd visszagurultam a verdával a kedvenc énekesemhez. Természetesen nem haragudott. Beült mellém, mert külön kérésemre kocsikázni akartam.
-Egészen belejöttem a vezetésbe, nem gondolod? -néztem oldalra. Andy azonnal bekapcsolta az övét, és szorosan kapaszkodott az ülésbe.
-Az utat nézd, kérlek! -visította ijedten. Lassan beágyazódott a kis székbe. -Nem akarok meghalni. Nem akarok meghalni, túl fiatal vagyok még, és túl sármos, kérlek istenem. -motyogta magába, fölfelé meredve. Erre fennhangon felkacagtam, kicsit sátánian. Vezetés közben őt bámultam, kigüllesztett szemekkel, ámokfutó vicsorral. Valamilyen érdekes módon, mintha Andy rémült lett volna. Hmm..
Egy bazinagyot fékeztem. Biersack kikapcsolta magát és már szaladt volna világgá, mikor lenyomtam azt a kis pöcköt, ami megakadályozta az ajtó nyílását. Óvatosan megfogtam a kezét, és őszinte, halvány mosollyal kerestem a szemkontaktust. Ő rám nézett, és óvatosan megmarkolta a kockás ingem gallérját, majd magához húzott. A nyakamon tartotta a kezét, megakadályozva, hogy elhajoljak, mert durván megcsókolt. Viszonoztam, majd kikattintottam azt a kis gombot, mire az ajtó kinyílt. Andy körülbelül kiesett rajta, persze rántva engem. Föltérdeltem, és visszarántottam az autó belterébe. Egyszerre nevettünk föl.
-Hé, nem akartalak megölni, ugye tudod? -bokszolom vállba.
-Valóban? Pedig igazi horror volt..
-Ó, ezért még mekkora horrort csinálok neked ma este!
-Áhá, szóval mégis velem töltöd az éjszakát, mi? -cibálja kaján vigyorral szépen ívelt szemöldökét. Erre csak ciccegtem egyet-kettőt, és kiszálltam. Ő is követett, miután valamit megnyomott amitől csipogott valami. Hűha, tiszta szakértő leszek.
Egy nem túl közeli parkba jöttünk, ahol tipikusan sok galamb volt, akiket öreg nénik etettek, párocskák, és minden, ami odaillik. Megálltam egy korlátnál, és csak bámultam. Biersack hatalmas mancsait éreztem, ahogy végig simít a hátamon, majd mellém dől.
-Hogyhogy idejöttünk? -hunyorgott a napfényben.
-Mikor kiskoromban jöttünk meglátogatni nagyit, mindig idehozott apukám. Anyu mindig azt mondta, hogy nem ér erre rá, ezért kettesben voltunk. Ennél a korlátnál álltunk, és néztük a tavat, etettük  kacsákat benne... -mutatok a medence felé. -Aztán, abban az évben, mikor történt a baleset, leeresztették a tavat. A madarakat elvitték, a vizet leszívták. Azóta a gördeszkások paradicsoma lett. -éppen, mikor erről meséltem, előttem gurult el a félcsőként funkcionáló mederben egy bmx-es, aki engem bámult, majd rám kacsintott, egy fogvillantó mosoly kíséretében. A mellettem álló énekes bedőlt a korláton, és a középső ujját mutogatta a fiúnak, aki közben a pálya másik felébe trükközte magát, velünk szembe.
-Sokat jársz ide? A baleset óta...
-Nem mondanám. Ha összeveszünk, akár veled, akár mással, vagy rossz passzban vagyok, csak kijövök ide.. Mióta itt vagyok, Hollywood-ban újra, rengeteg időmet itt töltöttem.
-De ez nem tesz tönkre? Úgy értem, kijössz ide, gondolkozol..Marcangolod magad. Emlékezel dolgokra. A nevelőapukád is biztos sokszor eszedbe jut, ha itt vagy, nemde?
-Andy, nem kell idejönnöm, hogy emlékezzek rá. Minden nap eszembe jut. Itt kiskori, szép emlékeim vannak, ami valamilyen értelemben önmarcangolás is lehet.. Ami legjobban fáj, hogy anyuval nincsen ilyen helyünk, ahová ha kimegyek, hozzá fűz valami. Amiről eszembe jut, az a Marlboro Gold, amit te is szívsz. Napi öt doboz lazán elfogyott nálunk. -nevettem fel szomorúan. Andy adott egy puszit az arcomra, majd elkapta a tekintetét. Olyan gyorsan fordult el, hogy nekem is oda kellett néznem, amerre ő. Azonnal megértettem, miért is nézünk arra. A sokat emlegetett Darcy drágám sétált felénk, jobbról és balról egy-egy pasi vette körül, akiken nem volt felső, és büszkén mutogatták kigyúrt felsőtestüket. Darc kitette a kezét, egyértelműsítve a fiúk számára, hogy maradjanak le. Ők ebből csak annyit vettek le, hogy álljanak ott, és nézzék a felénk igyekvő lány fenekét.
Mellettem Andy, aki a kezemet fogta, erősebben szorított. Teste megfeszült, tekintete idegessé vált.
-Szia Rain! -mosolyog rám reménnyel telve. -Andy.. -biccent felé, köszönés képpen. Egyikünk sem köszön vissza. -Nagyon örülök, hogy összefutottunk! Magyarázkodni nem fogok, hisz azzal csak még jobban elrontanák mindent. Nos, szeretném, ha újra barátnők lennénk.. Mint azelőtt! Hiányzol, maca! -simít végig karomon. A keze, mint mindig, perzselően forró, érintésétől kiráz a hideg. A kezét eltolom, mire alább hagy a lelkesedése. -Szóval, kibékültetek? -próbálkozik, kicsit keserűbben.
-Mint látod.. Nehéz volt, de kompenzálta a bűnöm, hogy te még nálam is sokkal mocskosabb vagy... -válaszol helyettem Andy.
-Oké, értem, most mindketten gyűlöltök engem, teljesen jogos! De én csak jóvá akarom tenni!
-Azzal tennéd jóvá, ha egy életre békén hagynál engem, eltűnnél az életemből, nem keresnél, az se érdekel többek között, hogy mit mennyire sajnálsz, kivívtad magadnak a teljes körű gyűlöletemet! Lehet szeretni, lehet utálni, lehet csalni is, élvezd is mellé, ha már oly régóta űzöd a kis szemét játékod! Nézz magadra! Úgy nézel ki, mint egy rossz prostituált! A világ összes férfia egy emberként fordul meg utánad, de neked pont Andy kellett, mi?! Annyira szánalmas, komolyan, hogy nem sül le a pofádról az a szarrá alapozózott bőröd is! -keltem ki magamból. megy ez végül is szócső (Andy) nélkül is. Biersack elrángatott onnan, mielőtt még a haját kezdem tincsenként tépdesni. Pedig számomra imponáló ötlet lett volna, de legyen úgy, ahogy ő akarja.

Mikor ismét nála voltam, a teraszon ülve ettem a Hello Kitty-s jégkrémem, ő pedig cigarettázott.
-Ha ezt Ash meglátja, kicsavarja a kezedből! -nyomja el a csikket. Erre fölhorkantam. Nesze nekem, a jégkrém leesett a pálcikájáról, bele a kutyaganéba.
-Andy! Az istenért is, melyik kutyát szaratod a kertedbe mindig?! -nézek értetlenül.
-Rain, Rain, Rain.. Mennyi idő kell, hogy megkülönböztesd őket! Ez a macskáé!! A kutya olyat csinál, mint a csavart fagyi, a cica meg mint a reszelt sajt! -okít ki.
-Hát, ha nálatok így néz ki a reszelt sajt... De akkor is! A macskának vegyél már almot, hát fujj! -gesztikulálok. Ő megragadja a karom, és valósággal fölrángat a hálóba, és rálök az ágyra. A trikóját elhajítva mászik fölém, és szenvedélyesen, majdhogynem erőszakosan csókol meg. Eddig én ígértem büntit, de ha ez a módja, szívesen vezekelek..