Once upon a time part1

 'Két kék szem bámul az én jelentéktelen zöld szemeimbe, egy édes, féloldalas mosollyal dönt le a lábamról, és egy gyengéd csókkal pecsételi az estét. Tökéletes zárása egy közel sem olyan tökéletes napnak. A holnaptól csak annyit várok, hogy menjünk már haza, mert veszett honvágyam van, de a jelek szerint megkapom, amit akarok! Mindössze egy valamit hiányolok a csodás összképből.
Darcy-t.'

A barátság szar dolog. A barátok csak arra vannak, hogy hazudjanak, csaljanak, hitegessenek. Eláruljanak. Istenem.. Nem hiszem el amit láttam.. Még mindig.

Nem maradhatok itt! Andy házában. Itt van minden holmim. Na meg egész nap hívogat. Tudja, hogy nem veszem föl. Az smseit azonnal törlöm. Nem vagyok kíváncsi rájuk.

Csak a kés meg én.

 A pengén egy igazán meggyötört Rain pillant rám. És azt suttogja: Tedd meg. Bátor vagy. Jó lesz!
Hiszek neki. Először csak lassan,  óvatosan. Kibukkan egy vörös csepp és mosolyogva köszönt engem. Lassan elfogy, ahogy végig folyik karomon. Kicsit jobban odanyomom, éllel. Most többen jönnek, és kövérebb pontokká lesznek követvén a többieket. Behunyom a szemem. Nem kell látni. Érezni! Krissz-krassz. Krissz-krassz.

Az egész pizsamám pirosban úszik. A lepedőt is megfesti ahogy a kezemről szökik. Mámoros érzés. Kicsit szédítő, kicsit izgalmas. Mintha csak részeg lennék. Mint a drog. Könnyűnek érzem magam, mintha súlytalan lennék.

Rain! Teszed le! Mit művelsz?!
Hallgass! Te is akarod!
Nézz magadra! Szégyelld magad!
Hadd érezzem magam jól! A történtek után...
Ne játszd a hercegnőt! Úgyis megbocsátasz...mint mindig..
Elhallgatnál? Az én életem, az én döntéseim!
Nem hallgatok el, bibibí! Te Én vagyok, szóval, szííívááás.

Na jó. Kicsit túl sok a vér.. Ijesztő. Miközben magával ragadott az a különösen jó érzés, úgy éreztem, amit teszek, az jó. De már kezdek félni, igazából. Nagyon csúnya, és nem akar az istenért sem elállni a vérzés! Ahh! Jayy tuti ki lenne akadva! Most is másokra gondolok, hol az eszem?!  A könnyeim is úgy csorognak. Olyan szánalmas vagyok..  Lehunyom a szemem újra. Emlékek, emlékek, emlékek! Ahogy úgy öleli, mint engem soha...ahogy úgy csókolja, mint engem soha... Lepereg előttem az egész! És Jayy ezt megjósolta. Hogy csak játékszer vagyok a kezében. Hogy nem is fog szeretni engem. Én meg makacs voltam, nem hittem neki! De ami a legjobban fáj, hogy mért pont ő. A legjobb barátnőm! Hogy árulhatott el így?!

Ismét csörög a telefon. Emlegetett szamár! És én ismét kinyomtam.

Kulcscsörgés! Úú, basszus, valaki jön! Andy már egy hete nem tolta ide a képét, és tulajdonképpen, szerencsére más sem. Valószínűleg erről mindenki értesült valahogy. Kopogtatás a szobám ajtaján...Megállt bennem az ütő is (rossz vicc....). Levegőt alig vettem. Mindenem véres volt, ráadásul bőgtem is éppen. Nem akartam, hogy így lásson bárki is. Minden próbálkozásom ellenére, az ajtó nyílt. Bunkó amerikaiak! Ha valaki nem enged be, akkor is bejöttök, mi?! Nekem ez nem jön be! Haha! Fúú, még ilyenkor is humorizálok. Vesztett ügy..

-Szűz Mária, veled meg mi történt?! -'gurul ki' Andrew szeme. A puszta látványától sírva fakadok. Egy csokor virág volt nála. A kedvencem. Vörös rózsa. Letette az éjjeli szekrénykémre, és elém guggolt, miközben én a hátam mögé tettem a kezem. Basszus.
A szája résnyire nyitva volt, és kapkodta a levegőt. A frászt hozta rá is ez a bazi sok vér. -Mégis mit csináltál, Rain?!
-Hát -szipogtam csendesen-elvoltam.
-Azért jöttem, hogy hátha kibékülünk. De te meg mindjárt elvérzel!
-Hé, nyugi, hűtsd le magad, oké?! Semmi bajom, és nincs szükségem se a sok hazugságodra se a hülye virágaidra. Menj el!
-Valóban ezt szeretnéd? Nézd, annyira szeretnék segíteni. Tényleg el akarsz küldeni a saját házamból...? -kérdezte vonakodva és felállt.
-Ne. -csusszant ki a számon. Egyből odakaptam a kezem. Csak a 'rossz' kezet. Biersack, ha lehet, még jobban lesokkolt. Most már nem lett volna értelme takargatni a szétkaszabolt alkarom, ezért azok tehetetlenül hullottak a combjaimra. Ő kifutott a fürdőbe és egy vizes kendővel tért vissza. Beborogatta a kezem, majd fáslival bekötözte.

Andy fel s alá járkált, a cipője halkan koppant a parkettán. A haját birizgálta. Már beleszédültem a körök bámulásába, amit leírt vagy ezerszer a zugomban. Végül leült az ágyam szélére, messze tőlem. Belül, valahol, annyira vágytam rá, hogy közelebb jöjjön. De a kisördög a vállamon egyből rám ripacsolt. Eszembe juttatta, miért is tettem a csuklómmal, amit tettem, miért is bömböltem és úgy helyre tett. Kínos volt ez a hatalmas csend.
Bekapcsoltam a tévét. A Falling In Riverse új klipje ment a rock adón. A címe 'Alone' volt. Se én se Andy nem hallottuk még.
-Ez meg a mi a szent?! -ülök törökülésbe.
-Ronnie Radke..rap-pel? Édes Istenem, hova jut ez a világ? Mi ez a pop cucc?
-Hát, valakinek ez tetszik... Óó, a Pierce The Veil új száma az jó! Az jön!
-Ha már nem akarsz visszajönni hozzám, legalább barátok lehetnénk...nem?
-Pszt, Andy! Nem hallom Vic-et!
-De én csak..
-Csshh! -mutogattam a tévé elé ragadva.

Nagyon is hallottam, és tudtam, mit szeretne mondani, de nem válaszoltam volna. Most mit mondanék? Hogy ha egy kapcsolatba át lettem hajítva majd barátként nem leszek...? Barát nem kell. Egy doboz fagyi és pár jó film. Jobb, mint veszekedni a múlton. Andy telefonja megcsörrent. Azonnal összerezzentem az 'Unholy' kiáltásra.
-Andy. -szól bele. Milyen logika ez?! Ki más venné föl az Ő telefonját?! -Huhh, nem megy. Igen, nála vagyok. Nem!! Két perc. Én is téged. Neeem, jobban! Na! Puszi. -oké, vázoljuk.
           Vajon miről beszélhettek: -Átjössz, édes? -Huh, nem megy. -Nála vagy...mármint...Rain-nél?! -Igen, nála vagyok. -Kibékültetek? -Nem!! -Ide tudsz jönni? Nem bírom ki nélküled.. -Két perc! -Siess! Szeretlek.. -Én is téged. -Annyira, mint őt? -Neeem, jobban! Na! Puszi. .....ez közel sem biztos, de pesszimista elmémben ő most így beszélhet rólam.  

-Mész, mi? -mosolyogtam keserűen. Inkább a kötést bámultam, amit a kezemre csavart.
-Mennem kell... De ha szeretnéd...
-Menj csak. Hív életed szerelme! Siess, nehogy megsértődjön... Ne várakoztasd, még a végén én leszek a hibás! Ne is lássalak..
-Kérlek, ne mondj ilyeneket! Én... Nem hibáztathatna téged. Tudod, hogy nem hagynám. Ha szeretnéd, itt maradok! Egy szavadba kerül..
-Dehogy! Várnak rád, hahó! Gondolom, majd holnap azért hazajössz. -erre újra megszólalt a KISS dal. Ránézett a kijelzőre, és gondolkozás nélkül végig húzta az ujját rajta.  

Kinyomta. Andy kinyomta a telefont! Ilyet tőle szökőévben egyszer látni..
Ott állt, és csak nézett rám. Én meg rá. Olyan szomorú és bűnbánó, de egyben olyan tehetetlennek láttam. Legszívesebben odamentem volna és megöleltem volna. Talán ő is erre várt. Jó hangosan nyelt egyet, majd lassú, gyilkos percek után odasétált, hogy elköszönjön. Az arcomra nyomott egy lassú puszit. Régen mindig azzal szívattam, hogy sosem ad olyan puszit, aminek hangja van. Ez amolyan jó hangos és cuppanós lett, mire felnevettem. Ez egy tök vicces emlék, és biztosan állítom, hogy csakis emiatt adott most ilyet. Mielőtt még hátralépett volna.. Hű, igazából nem tudom, hogyan történt, és hogy ki kezdeményezte, de elcsattant egy csók.  Hosszas, fájdalmas, kicsit gyászos. Nem a tipikus búcsúcsók. Olyan könyörgős. Meggyötört fejjel hajolt el. Számomra is pont olyan kínzás volt. Jó volt, ez a legrosszabb! Nem szabad jónak lennie. Sajgott a szívem.

 Az élet is szívás. Meg ugye, mint említettem, a barátok is! És Andy annyit kért, hogy minimum barátok legyünk, és még azóta is töretlenül életben vagyok, úgyhogy címeres bukta. De amit száz százalékig tudok, hogy én vele soha a büdös életbe, mármint S O H A nem leszek barátságban.

Egyedül maradtam a szánalmasan kétségbeejtő gondolatokkal. Nem véletlen, hogy ülve beszunyáltam. Reggel még mindig ment a zene a televízióból, a nyakam teljesen elaludtam, ráadásul rémálmaim voltak. Összekaptam magam, külsőleg és lelkileg is. Egy utolsó próbálkozásként leugrottam a boltba venni egy Monster-t. Vissza indultam a Biersack-rezidenciához.

Odaérve olyan üres volt a ház, mint még sose, még akkor sem, mikor valóban az volt. Biersack engedett be, ami meglepett, de legalább egyedül volt szerencséjére. Nagyon feldúlt volt. Pedig nem is sejtette.....