22. fejezet: Top

'Halkan a Lost It All-t énekeltem, Rain érzékeny pillantásait begyűjtve. Hozzám bújt, és minden figyelmét rám fordította. A régi ismerős utcákon hangosan kongó lépteim voltak az egyetlen zaj csinálók. Percek óta szavak nélkül, gondolatainkba merengve bámultunk, mikor egy suttogást hallottam, és amit ez a halk hang mondott, elért a szívemig. -Andrew Dennis Biersack, Szeretlek és mindig is szeretni foglak. Bármi is lesz.. '

~*Rain szemszöge*~ 

A tegnap este. Nos, mint egy ultra hosszú (úgy értem, nagyon nagyon hosszú) szappan opera. Csupa nyál, és giccs, és minden, amit a mai tizenévesek online néznek nyálcsorgatva, ami egyébként jó dolog. De nem nekem. Számítógép nélkül legalább is. Meg persze mindig kicsit kilógtam a sorból. Már nem csak azért, mert magasabb voltam, hanem mert nem hallgattam azt, amit a többiek, nem nevettem azon, amin a többiek, nem ismertem azt, akiről beszéltek. 

Este, mikor Andy karjaiban hozott haza, nem éreztem magam túl jól. Bántott a lelkiismeretem, mert azzal, hogy felfedtem azt a titkot, hogy szüntelenül érzem iránta, amit érzek, az nagy lépés volt. Nem csak az, hogy az én számból ilyet ritkán hallani, kicsit, mintha magamból adtam volna egy darabot megőrzésre, sőt örökre. Meg nem csak emiatt aggódtam. Mintha elhagytam volna a büszkeségem is, mint nő. Csak úgy a lábai elé vetem magam, miközben üldözhetett volna az egész erdőn is keresztül. Hogy mért vallottam neki ezen az estén én is szerelmet, elég egyszerű. Hiszen visszavonhatatlanul belé vagyok esve, mióta ismerem.

Halkan a Lost It All-t dünnyögte, közben hősiesen vitt karjaiban. Mikor a régi kis házikóhoz értünk, azonnal odakaptam a fejem. Andy szobájában égtek a villanyok. Aranyosan felnevetett és lábra állított. A drágának totál elzsibbadtak a kezei, de nagyra becsültem, hogy képes volt ennyit gyalogolni minden nyekkenés nélkül. De ahogy fölértünk a szobájába, ismét ment a vita. Többnyire hozzám beszélt Ade, de én nem zavartattam magam, leemeltem egy könyvet Andy polcáról, és olvasni kezdtem. Egy régi történelmi könyv. Imádom a régi könyveket és a történelmet. Vegyítve még jobb.
Biersack rendesen azon volt, hogy engem védjen, nem tudom, mért erőlködött ugyan. Egy hang nélkül lapozgattam, amikor arra figyeltem fel, mennyire elterelődött a téma.
-Honnan tudod, hogy terhes vagy? -csuktam össze a könyvet, és tekintetemet Adrianne-ra összpontosítottam.
-Nézzed már! Tud beszélni! -tapsolt 'elismerően'. -Legyen elég annyi, hogy tudom. Amúgy mit szólsz bele?!
-Tudod mit? -mosolyogtam rá. Olyan mosollyal, ahogy csak ellenség néz az ellenségre. -Nem hiszek neked. Van valami kézzel fogható is, vagy csak a felpumpált szád nagy? -erre mindkettő álla leesett. Andy sosem látott még engem flegmának, számon kérőnek, vagy szemétnek. Ade pedig el sem hitte, hogy ilyen higgadtan vissza pofázom neki. Mikor meg sem szólalt, én gúnyosan elnevettem magam. -Sejtettem. Szánalmas próbálkozás ez arra, hogy magadnál tartsd őt, ugye vágod? Ettől senki se fog jobban szeretni..
-Nem tehetek róla, hogy az imádott bálványod szívesebben bújt velem ágyba, mint a te egoista, rongyos személyeddel! Azt hiszed, majd te itt sértegetsz engem? Hány éves is, vagy tizennyolc?! Itt játszod a sértődött szent lánykát, akit ki kell menteni abból a közegből, amit úgy hívnak, az élet. Oda ne rohanjak már!
-Aha, elhitted.. Nincs semmi kézzel fogható tény, ami téged igazolna, szívem.. Kamuzni megtanultál, azt látjuk mind. Mutass olyat, amit még nem tudok. Oh, és ha te valóban várandós vagy, nem izzasztana meg egy terhességi teszt, nemde? Ha gyermeket vársz, nincs mitől félni, és ha úgy lesz, megígérem, hogy lelépek innen és többé nem is látsz, csak hogy érezd, mennyire törődöm veled. Még nincs késő ám igazat mondani..
-Nincs mit rejtegetnem. A tesztekre semmi szükség! És akár már most elhúzhatsz, nem sértődnék meg.
-Ó, dehogy nincs rájuk szükség! Andy, leugranál a gyógyszertárba?
-Hát, igazából....
-Nagyon köszönöm! -és Biersack tényleg lement értük, én meg Ade-del farkasszemet néztem. Nem bírom, amikor valaki átver.
-Miért jó ez neked? A tesztek nem hitelesek. Lehet, hogy ki sem mutatná!
-Na ne szívass már. Az elektromos változat száz százalékos bizonyossággal működik, csak hogy informáljalak, és két hét után már kimutatható vizeletben. Egyértelműen ott áll majd az igazság. És most légy szíves, hallgass el, mert egy) rendkívül irritál a vinnyogó hangod, kettő) nem vagyok vevő arra a sok szarra, ami a szádból ömlik...

Mikor ismét hármasba voltunk az emeleten, Andy határozott kérésére végül elvégezte a tesztet. Amíg a mosdóban ólálkodott, addig Biersack hanyatt vágódott az ágyon, és egy rántással magára húzott. Egyik kezével beletúrt a hajamba, közben a helyzethez mérten nyugodtan és vidámon csókolt meg jó hosszasan. 
-Egy ideje bent van. Nem kéne megnézni, mi van vele? -aggodalmaskodott alattam levegő után kapkodva.
-Hagyjuk még egy darabig, el van ő ott..
-Huhh, rendben, de akkor el kell valahogy terelned a figyelmem..
-Azt hiszem, van egy-két ötletem! -kacsintottam. Fojtattuk a csókcsatát, csak Andy nem igazán tudta a kezét egy helyben tartani, úgyhogy elkaptam a karjait, és a feje fölött kereszteztem őket. Tehát X alakba fogtam le, és ahogy ilyen zsarusan kijátszottam, gyermetegen felkacagtam. Erre ő is széles mosolyával ajándékozott meg. A szemei sötét kékesen csillogtak, sötétebben, mint általában. Ahogy megbabonázva bámultam tökéletes arcát, egyszer csak kitört a szorításomból, így tenyerével végig simított hátamon, majd a derekamnál állapodott meg, amit védelmezően átfogott. Mikor is ideges krákogások szűrődtek az emeleti fürdőből. Azonnal lemásztam róla, és ő is fölpattant. Amint beléptünk a luxusosan kiépített mosakodó helyiségbe, egy idegbajos Padilla-val találtuk magunkat szembe. Csapkodta a tükröt meg fejelgette a falat sikoltozva. Andy nyugtatgatta, amennyire tudta, én meg megláttam a sarokba hajított modern kütyüt. Odasétáltam hozzá, kicsit megráztam, majd óvatosan, félve a kijelzőre pillantottam.
Negatív.

Ezek után nem történt komolyabb szóváltás. Fáradtak voltunk agyilag és testileg is. A lakás három különböző pontján választottunk fekvő helyet. Ade Andy szobájában aludt, én a vendégszobában, Biersack meg a kanapén a nappaliban. Ahogy körbenéztem a fekhelyemnél, cuki kis kori képeket találtam a szoba falain. Olyan őszinte és vidám kis fotók voltak, meghasadt a szív. Zabálnivaló kis kölyök volt. Mosolyogva dőltem le, ahogy körbe vettek az Andy-k, majd hajnalban ismét fölébredtem, és kicsit meg is ijedtem, amikor a földön összegömbölyödve alvó igazi Andy-t ismertem fel. Megsimogattam az arcát és adtam rá egy puszit, mire fölnyitotta csodás szemeit.
-Hát te?
-Hát én! Apám olyan hangosan horkol, itt meg csend van. Ugye, nem bánod? Zavarok?
-Hogyhogy nem az őszinteségéről elhíresült csajodhoz estél be...?
-Hááát, mint említettem, aludni akartam volna. Nem veszekedni! De már letettem erről is. Tudtad, hogy beszélsz álmodban? -suttogta édesen mosolyogva.
 -Mi?! Neeee! Ugye nem mondtam semmi gáz dolgot?
 -Nem gáz egyáltalán. Kifejezetten aranyos.
 ~Megkértem, hogy ne aludjon a földön, szívesebben  tudnám magam mellett, mire ő belement, és mint régen, mikor még minden okés volt, együtt aludtunk. Ó, istenem...

Reggel megvártam, hogy szobatársam is fölébredjen. A belső vekkerem szerint, mire mindketten éberek voltunk, már ebédidő tájt lehettünk. Andy nyugodtan, vidáman ébredt, a haja kócosan omlott álmoktól fakult arcába. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy van az, mikor ő frissen ébred, olyan csodálatosan néz ki, hogy azt sminkkel sem lehetne überelni. Mikor én kelés után vagyok, úgy nézhetek ki, mint akin egy mozdony gázolt át. Kétszer. Andy mindig azt mondja, hogy imádja, mikor ébredés után lát, mert gyönyörűnek tart. Szerintem egyértelműn gáááz. Andy, hol a szemed?!
Kettecskén kimásztunk az ágyikóból és mentünk volna le kávézni, mikor elhaladtunk Ade helye mellett. Unottan, mégis nagylelkűen bekopogtunk, hogy megkérdezzük, kér-e ő is, mikor láttuk, hogy hűlt helye. Pont, mint az összes holmijának. Átjártuk a szobákat. Sehol sem volt. Egyetlen egy dolgot találtunk utána, ami az övé volt, egy felső. Később azt is megtudtam, hogy azt az amúgy meseszép ruhadarabot Andy vásárolta neki és rengeteg pénze elment a viszonylag egyszerű öltözködési cikkre. Szóval így íródott ki ő is az életünkből, olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Pedig az exe be akart neki olvasni a kamuk miatt, elvesztegetett dollárok miatt, de jobb a békesség. Nekem meg nem kell küzdenem a fiúmért. He is mine! De ennél jobb dolgom is akadt, hogy kárörvendjek. Ugyanis az imént emlegetett fiúm, az ügyi-bügyi, az erdőben elejtette a hiper-szuper-mega-über okos és drága telefonját, úgyhogy ebéd után azt kerestük. Ott volt, ahol tegnap ücsörögtünk. Csupán a kijelzője volt ripityára törve.
-Amúgy Andy, nem gáz, hogy már pár napja ebben a göncben vagyok? Nincs semmi ruhám nálad..
-Engem nem zavar, mert el kell ismerni, iszonyat dögös vagy ebben a feszes trikóban, de ne aggódj. Már elintéztem! Ma lejönnek a fiúk, és hozzák a cuccaidat is magukkal, természetesen. Örültek, mikor apu mondta nekik, hogy nálunk vagy. Tudod,ők is aggódtak, azóta meg nem beszéltem velük.
-Áááá, helyes! Mindenem nálad van! És a lüke bandád is hiányzik ám nekem is! És ha most nem eszem, felfordulok...
-Hát azt adom.. Mit szólnál egy McDonald's látogatáshoz? Na nem azért megyünk, hogy egyél, csak gondoltam, régen láttad! Na meg azok az illatok, mmmm. -húzta az agyam, de kiesett a szerepből. Elnevette magát. Nehogy komolyan vedd! Hagynálak én éhezni?! Gyere ide! -utasított, majd adott egy puszit és megölelt.
Miután ettünk, már csak egy bajom volt. Érnének már ide a fiúk!

Talán pont olyan vagyok, mint a többi lány, Talán pont olyan, mint te. Lehet, hogy csak egy vagyok a sok közül, és az is lehet, hogy tömegcucc. De ez mind nem számít, amikor az ember egy ilyen fantasztikus fiúval lehet. Röpülnek az órák mellette, bár megállítanám az időt igazán. Régen voltam ennyire szerelmes. Ennyire mélyen, áthatóan, hogy arra is rávegyen, hogy ezt elismerjem, kijelentsem, vagy írásba adjam. Hah, teljesen elront! De neki szabad, neki hagyom...

Két kék szem bámul az én jelentéktelen zöld szemeimbe, egy édes, féloldalas mosollyal dönt le a lábamról, és egy gyengéd csókkal pecsételi az estét. Tökéletes zárása egy közel sem olyan tökéletes napnak. A holnaptól csak annyit várok, hogy menjünk már haza, mert veszett honvágyam van, de a jelek szerint megkapom, amit akarok! Mindössze egy valamit hiányolok a csodás összképből.

Darcy-t.