20. fejezet: Survivor

Drágáim, egy röpke üzenet, tőlem: 4 komi után lesznek mostantól csak részek. (persze ha több van, az nem baj:D) Puszi<3  és köszönöm a véleményeket, nagyon jól esik:) továbbá köszönöm a több, mint 4 ezer megtekintést*-*

'Másnap ébredéskor nem találtam őt otthon, ami pont kedvezett. Reggel úgy ébredtem, hogy már be voltam vele sokallva. Felkaptam a legelső felsőt és gatyát, ami a kezem ügyébe került, a reggelit is kihagytam. A srácokkal nyolckor találkoztam egy utcával odébb. Egy éjszaka alatt egész pofás tervez eszeltek ki. Ami ezek után jött, az akciófilmbe illő lehetett volna. Volna.'

 ~*Andy szemszöge*~

Vicces volt, a tervünk valóban kicsit fantasy lett, de legalább szórakoztató. Nekem például nagyon semmi közöm hozzá. A banda megkezdte a hadműveletet, én meg gondolkodni kezdtem hülyeségeken. Tudom, ez a legrosszabb, amit egy fiú tehet, de fejben elkezdtem összehasonlítani a két lányt. Ade. Rendkívül alacsony, százhatvan-százhatvanöt centi körül lehet, úgy kell hozzá hajolgatni. Rain szerintem van tisztességes száznyolcvan centiméter is, Jinxx-nél azért magasabb és nincs köztünk nagy táv. Ade olyan minden lében kanál, kötekedő pletykafészek. A másik lány meg kicsit visszahúzódó, csendesebb és egyértelműen megbízhatóbb. Jobb humora is van. Ade olyan lány, aki hétvégéit bulizóhelyeken tölti és két óra alatt úgy leissza magát, hogy beszélni alig tud. Rain-t inkább mindenki félti, ő sosem volt még igazán részeg, ő nem az a fajta, akit party-ba vinném, őt holdfényes vacsorára ajánlanám. Viszont Ade nem festi a haját, csak az arcán van két kiló vakolat... Ellentétben Rain-nel, akinek a haja minden színű lehetett már, de ő a szempillaspirálnál nem megy messzebbre, ő természetesen is gyönyörű. Ez szívás. Indulnék a fiúk után mikor a telefon a zsebemben rezegni kezd. Rosszkor hívsz! Kikapom a zsebemből és megnézem a kijelzőt. Adrianne Padilla. Ade?! Akkor duplán rosszkor...!

~*Rain szemszöge*~

A jó öreg fémkeretes ágynak dőlve ülök ismét. A lánc hátul fogja össze a két kezem, és köt az ágyhoz. Csendben potyognak a könnyeim. Nem is tudom, éppen miért. Csak úgy általánosságban. Sötét volt, mint mindig, deszkák az ablakomon. Kinyílt az ajtó és belépett anyám meg a két őre. Csak ott ácsingóztak síri csöndben. Nem izgattam magam rajta, szerintem ezek alapból kettyósak. Fogva tartanak! Kussban bámulnak egy pontra! Sosem látni koszt a lakásban. Minden szoba, bútor, tányér, ágy, takaró FEHÉR. Hirtelen valami nagyon nagyot csattant. Odakaptam a fejem, de nem érdekelt nagyon, itt minden megtörténik, tehát biztos valami kommandósok. Vakító fény lepte be a szobát. Mi a csíra van?! Azt hittem, megvakulok. Mondom, én is megőrültem, már látom a fényt az alagút végén, vagy mi a szent...?! Aztán két pasi ugrott be a kitört deszkák között. Az ablakot elintézték, nem  mondom. Odaléptek anyámhoz. Elé térdeltek, amolyan 'Hozzám jössz?' stílusban.

-Madam.... Madam néni! felkérhetnénk egy táncra kegyedet? Egy tüzes tangó? Cha cha cha? Nem, nem? Tetszik tudni, ön olyan, mint egy tengeri ubi. Tetszik használni valami krémet a bőrére? Elég undi, úgyhogy tessék örülni, hogy akadtak kérők...Chh. -'udvariaskodott' egy szőke gyerek. Belülről jót mosolyogtam ezen. Na, ezt megkapta a vén banya. Még hogy uborka. Inkább ananász. Erre a nő derékból beoltotta őket, mire azok felálltak, és a szöszi elkapta a kezét és a derekát és ráerőltette, hogy 'tangózzon'. A másik, egy barna hajú srác meghajolt az egyik kigyúrt manus előtt majd egyszerűen beleugrott az ölébe! Elváltoztatott hercegnő hangon kezdett neki köszönetet mondani, hogy megmentette, meg hadovált valami Aranyhaj-ról és Barbie meg Ken párosáról meg énekelt neki, majd úgy tett mint aki elszenderedett a karjaiban. Hirtelen 'fölébredt' és rá ripakodott, hogy mért nem vitte fel a szobájába és fektette le az ágyára. Mert hogy Csipkerózsikával is jobban bánnak. Ezek a fiúk betegek. Majd beugrott még egy fiú, egy kopasz, és a másik szoborrá dermedt férfihez lépett. Arról beszélt neki, hogy ő egy profi urológus, és ebből doktorált és végezne rajta próbavizsgálatot, mert az aranyér nagyon veszélyes. látszott, hogy fogalma sincs miről beszél, mert közölte a fickóval hogy megméri majd, hány karátos az arany ere. Mire az idegesen kifújta a levegőt és közelebb lépett a kopaszhoz. Az meg hátrált. És így mentek icipici lépésekben. 

-Oké, Ben, gáz van, haver, gyere már, ááá! - ordított, mire beugrott még egy gyerek. Laza léptekkel ment oda a tar gyerekhez és a testőrnek felmutatta a hamis rendőrigazolványát. Látta, hogy ez nem vált be, így hát előkapott egy baseball ütőt és szó szerint leütötte! Erre a másik három is előhúzott a kabátjukból egy-egy rövidebb de vastagabb ütő szerűséget és anyámat meg a másik férfit is 'kiiktatták'. Kinyitották az ajtót, és a szöszi megfogta anyámat hátulról a hóna alatt és kivonszolta. Ekkor beugrott az ablakon Andy és totál elismerően körbetekintett. Bólogatott is, mikor látta a többiek önelégült vigyorát, majd odasétált hozzám és elém guggolt. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd szemügyre vette a láncot. Nézegette majd egy apró mozdulattal (pontosan nem tudom, mivel) de lepattintotta a szerkezetet, ami végre elengedte a kezem. Fájdalmasan felszisszentem és megnéztem a csuklóm. Megint vérzenek. Éreztem a kezeit a térdhajlatom és a hátamon. Felemelt a karjaiba és amíg a fiúk elhurcolták a többi ájult fogva tartómat, addig engem beültetett az ismerős kis kocsiba. Ott ült bent egy lány, a körmét reszelgette keresztbe tett lábakkal, dohányozva. Elég szép volt. Ő volt Andy-vel tegnap. Egyből levágtam a szitut. Tehát neki nem telt sokba tovább lépni. Megment aztán összetör? Okos. De inkább hálásnak mutattam magam, bár a kíváncsiság furdalta az oldalam. A többi fiú kijött a házból és egy nagy terepjáróba szálltak. Biersack idegesen bepattant a sofőr ülésre, hátranézett és meglátta, hogy rajta kívül ketten vagyunk.

-Hogy kerülsz ide?! -ordította le a lány fejét. Hű, milyen kiegyensúlyozott kapcsolat.

-Hűtsd már le magad, ember! -fújta arcába a füstöt. -Kirúgtak a helyi kis szaros kocsmából. Igazoltatni akartak, de nem volt nálam az igazolványom. Most őszintén, úgy nézek ki, mint egy kis gagyi tizenöt-éves?! Pffff... Azt még megértem, ha ezt -mutat rám- kidobatják, már bocs.

-Jobban teszed, ha elhallgatsz. Senkit sem érdekelsz! -kanyarodik ki Andy az utca végén. Aztán felém néz a visszapillantó tükréből. -Rain, ő itt Ade, a barátnőm. Néha jó fej is amúgy. Néha. Biztos van benne pár feles. Ne is törődj vele! Elmeséled, mi ez az egész? Hogy hogy kerültél ide, kik ezek... -mosolyodott el a végére. Egy ideig csöndben ültünk. Nem akartam az új barátnője előtt is kitárulkozni. Főleg, hogy nem vagyok beszédes típus mostanság.. Sóhajtottam egy nagyot, és végül halkan elmondtam mindent. Valamivel hangosabban, mint a suttogás. A mellettem ülő kis díva (igen, eldöntöttem, hogy nem fogom szeretni) a végén kiröhögött és beoltott. Nem is emlékszem, mit mondott, csakis Andy-re koncentráltam. Ő némán hallgatta beszámolóm, majd lefékezett egy szép kis lakóház előtt. Nekem Andy kinyitotta az ajtót. Kihúzott óvatosan a járgányból, nagyon ügyelve, hogy meglegyen a szemkontaktus, és megölelt. Olyan szorosan, mint még sose. Hosszabbra is nyúlt, de nem bántam. Éreztem, ahogy megpuszilja a vállam. Hangosan vette a levegőt. Olyan hangosan, mintha zihálna, sírna. De ő túl erős ahhoz, ezt jól tudtam. Ade köhintett kettőt jó hangosan, jelezve, hogy neki ez nem tetszik, úgyhogy a fiú jó lassan elengedett, majd rám mosolygott. Vörösek voltak a szemei. Mint aki ideges és fáradt. Valószínűleg az is volt. Mindkettőnk kezét megfogta és úgy indultunk be házba. A hivatalos barátnője beképzelten felnevetett és kitépte a kezét Andy-éből. Én hagytam, hogy az enyémet fogja. Megnyugtató volt az érintése. Mindkettőnk keze állandóan hideg volt, úgyhogy mindig kellemesen éreztem magam, ha foghattam a kezét. Felvezetett bennünket a szobájába, hogy maradjunk ott egy picit, neki el kell intéznie valamit. Leültem az ágyra, de amint kiment a szobából Ade ismét rágyújtott. 

-Ez azt hiszi, hogy majd itt hagy veled egyedül....Chh. -mért végig, majd fölnyitotta az ablakot, kidobta a cigarettáját majd utánamászott. Hát ez beteg. Én a körmeimet rágva ültem a helyemen, mikor bejött egy pasi az ajtón.
-Ömm. Szia. Én Chris vagyok, Andy apja. Nem tudod, hol van a fiam? -néz rám. Fölpattanok és kezet rázok vele.
-Jó napot. Nem, sajnos. Annyit mondott, hogy mindjárt jön...
-Oh, értem, köszönöm. Te vagy.....Rain?
-Igen. Rain Black.
-Igen, igen. Andy mesélt rólad. Mi történt veletek? Ez az Ade lány nem igazán tetszik nekem.. Amit rólad hallottam, az alapján, te sokkal szimpatikusabb vagy. -mosolygott rám, és megsimogatta a karom.
-Hát, hosszú. Nagyon hosszú.
-Ne aggódj, van időnk! -ült le fia ágyára. Hűha, hányszor kell mindent elmesélnem?! De elmondtam persze, neki is. Nagyon aranyos volt, teljesen kiborult, el sem hitte, míg a hegeket nem látta. Már a rendőröket is hívni akarta, de akkor megjött Andy.
-Fiam, nagyi küldött neked valamit. Közben megismerkedtem ezzel a nagyszerű lánnyal is! Viszont mennem kell, szervusztok. Aztán jók legyetek.
-Szasz, fater. Rain, hova a khmm-be tűnt Adrianne?!
-Kimászott az ablakon. Azt mondta, hogy nem akar velem lenni egy légtérbe. Vagy is ez volt a lényege. -végül visszajött. Valahogyan bejött a házba és hármasba töltöttük a délutánt. Ők vitatkoztak, én néztem, Ade sértegetett engem, Andy leállította és sokszor megölelt. Este is ott voltunk. Biersack úgy találta ki, hogy nála alszunk mind. Nekem nincs hova menni, ők meg együtt vannak. Nem akartam bezavarni, de ragaszkodott hozzá a házigazda. Padilla kijelentette, hogy ő elmegy zuhanyozni. Biersack szorosan mellém ült. Azonnal zavarba hozott.
-Rainy. Figyelj rám, kérlek. Én annyira sajnálom, mármint mindent. Utálom az egész helyzetet. Sok lánnyal jártam már, de egyiket sem üldözte a pszichopata exe, vagy rabolta el az igazi anyja, senkit sem kellett még így óvni... Nekem nagyon sokat jelentett, ami köztünk volt, hidd el! Szar volt nélküled, és csak úgy érezhettem magam újra embernek, hogyha nem gondolok ránk. Így jött a képbe Ade. Nos, ő egy hatalmas kérdőjel. Alig tudok róla valamit. Amit tudok, az nem az, amit szeretek egy lányban. Haverok vagyunk...Extrákkal. Ha érted.. De amint megláttalak, összeszorult a szívem és teljesen felkavart az egész. Rossz volt látni téged sírni, és a csuklódon a vágások is megrémítettek. Mikor elmesélted, bűntudatom volt. Lehet, hogy miattam van ez az egész. Hibásnak érzem magam, és egy igazi szemétládának.. Nem voltam ott melletted, pedig szükséged lett volna rám. Ugye meg tudsz ezért bocsátani nekem? Utálom, amikor egy fiú beszédet mond egy lánynak, úgyhogy rövidre fogom. Még mindig szeretlek és tudom, hogy te is ugyanúgy érzel. Szeretném, sőt, akarom, hogy újra együtt legyünk, és Adrianne sem érdekel, meg a csípős beszólásai. -magyarázta. Igaza volt, nem tagadtam, de volt bennem gerinc, hogy ne álljak közéjük. Ez mindent megváltoztat. Nagyon lassan és aranyosan megcsókolt. Idő közben Ade megállt az ajtóban, nedvesen, egy szál törölközőben és egy hang nélkül figyelt. -Kezdjük újra. -csókolt meg újra.
-Khm. Szerintem ti semmit sem fogtok újra kezdeni! Andy szeret engem, én szeretem őt. Rain, vagy hogy hívnak. Egy kapcsolatba nem kell pótkerék, vagy harmadik ember, te teljesen felesleges vagy! Nem is tudom, mért létezel, de ezt majd máskor taglalom. Tudom, Andy, az agyadra megyek néha, de belül oda vagy értem, és akarsz engem, de most az exed felé kacsingatsz. Hát akkor most jól figyelj. Terhes vagyok..Tőled! Apa leszel! -nézett a lány kárörvendő vigyorral. -Bennem növekszik a gyermekünk, akit te meg én, csak mi ketten nevelünk majd föl. Ez összeköt bennünket. Örökre.-slattyogott a férfihoz egy csókváltásra. Közben az arcomat fürkészte, öntelt pofával. Majd kezével megsimította a hasát drámai sóhajjal. Andy összezavarodottan bámulta a földet teljes döbbenetben. És én? Én összetörtem. Ott hevert a szívem darabokban. Fölálltam és totál zsibbadtan kifutottam a szobából. Ahogy szeltem a lépcsőfokokat a szememet szúrták a könnyek. Még vissza se kaptam. De már nem az enyém.