19. fejezet: Batman

Iratkozzatok föl rendszeres olvasónak, értékeljétek, hogy milyen volt a fejezet, jelölhettek facebook-on is:D https://www.facebook.com/dikaa.six?ref=tn_tnmn

'Egyszer az úton sétáltunk. Anyám mellettem, egy őr előttünk, egy mögöttünk. A földet bámultam, nem érdekelt az utca. Sokszor láttam már. Arra is rájöttem táblák segítségével, hogy Cincinnati-ben vagyunk. Ahogy baktattunk, és hallgattuk az autók motorzúgását, gyermekek kacaját, madarak énekét, egy hang ismerős szót kiáltott, nem is oly messziről.
-Rain!'

Azonnal fölkaptam a fejem. Valaki a nevemen szólított. Diszkréten kapkodtam a fejem az utcák között, és reméltem, hogy anyám nem teszi szóvá. Gyűlölte, ha beszéltem bárkivel is. A park felől megpillantottam egy alacsony lányt és nála egy fejjel magasabb fiút. Kézen fogva indultak meg felénk. Ahogy közelebb értek, felismertem....Andy-t. Különös érzés fogott el. Minden, amit eltemettem magamban hónapok munkájával, újra a felszínre tört. A lány hisztisen elengedte a kezét és megállt tőlünk tíz méterre. A fiú ezzel nem törődve ment tovább. Közelebb érve körül nézett mindkét irányba, majd odaérve hozzám, jó szorosan magához ölelt. A szemem könnybe lábadt.
-Úristen, de rég láttalak! Új hajad van. Jól áll! Hiányoztál, nagyon! Hová tűntél? -kérdezi eltolva magától. Erre most én nézek félre. Nem bírtam belenézni a kék szempárba. Elkezdtem dadogni valamit, de a könnyeim kicsordultak azonnal. Aggodalmasan tekintett rám Andy, és letörölte a könnyeimet. Vártam már, anyám mikor szól hozzá az egészhez, de még nem mondott semmit, higgadtan figyelte a jelenetet. Minden kétely, minden fájdalom újra bennem volt, és egy szót sem tudtam megformálni. Olyan régen beszéltem. Mostanában a néma lány szerepe az enyém, hónapok óta először hallatom a hangom. Olyan idegennek tűnik. A mellkasára döntöttem a fejem ő meg ismét átölelt, és a hajamat cirógatva csitított. Ahogy lassan alább hagyott a zokogásom, megszólaltam. Halk, és lényegre törő. 'Ments meg.' Ennyit súgtam Andy mellkasába. Egy pillanatra lemerevedett. A keze megállt, eltolt magától ismét. Gondterheltnek tűnt. Kezével végig simított az arcomon.
-Nem tudom, mi a baj, de minden rendben lesz. -mosolygott felém biztatóan.
-Andy, mi lesz már?! -unta magát halálra látványosan a lány, akivel érkezett. Erre válaszul egy halk morgást kapott. Aztán mikor a csaj nyöszörgött, Biersack felé fordult.
-Nem tudsz megállni a lábaidon, az isten szerelmére?! -aztán ismét hozzám fordult. -Rainy, hívogattalak, nem nagyon vetted föl, valami baj van? -megköszörülöm a torkom és örömmel konstatálom, hogy van hangom. Elkezdtem mondani valamit, de alig hallható volt, mintha tátognék. Újra neki futottam.
-Baj az van. Én ezt nem bírom! -fakadtam sírva újra, és az arcába toltam a kezem, hogy nézze meg a hegeimet. Ő kikerekedett szemekkel pásztázta a csuklóm és a szemét láthatóan szúrták a visszatartott könnyei. Hangosan nyelt egyet.
-Na jó, ebből elég! Haza megyünk! Most azonnal! -mondta halkan és kimérten anyám. Csettintett, és a két gorillája ismét belém karolt. Elkezdtek ráncigálni, mire mint annak idején, sikítoztam. Ilyet azóta nem csináltak. Kapálóztam, próbáltam szabadulni, miközben ők egy fekete autó felé akartak engem vonszolni, de nem engedtem magam könnyen. Befogták a számat, de én még sikoltottam, csak eltompult. Belöktek a kocsiba. Eddig nem volt ez itt, én nem láttam. Az ablak sötétített volt, belülről kifele láttam, kívülről nem lehetett annyira jól belátni. Rátapadtam az ablakra, izomból vertem az üveget. Láttam, ahogy Andy sokkoltan nézi az egészet, az arcára kiült a döbbenet és az ijedség.

~*Andy szemszöge*~

Végig néztem, ahogy elhurcolják Rain-t. Nem értettem. Ki az a nő, a két ember, és miért viszik el? Nem látják, hogy nem akarja? Előjött bennem valami paranoia, és egyből arra kontrázott az agyam, amit ő mondott. 'Ments meg.' Mi elől kell megmenteni? És mért sír? A csuklója körül miért vannak vágások? Talán erőszakkal veszik rá ezekre ezek az emberek. Talán ők hozták ide. Egy biztos, ő ezt az egészet nem akarja. És ez feldühített. Az zökkentett ki a merengésemből, hogy egy kéz lökött meg.

-Mi a szarért lökdösöl?! -ripakodom a lányra. Rain mikor elment, mindenki ezt mondta: 'A pénzed kellett neki, amit nem kapott meg és lelépett. Nálad vannak a cuccai, iratai, ruhák, lakáskulcsa. Pont, mint aki új életet kezdene.. Lelépett egy fullos pasival, ne is várd, hogy valaha látod még..'. Nem hittem el, ő nem ilyen. De megadtam magam. Bevettem. Hát, tovább léptem. Találkoztam egy más féle lánnyal. Úgy hívják,  Ade [Éd] . Olyan vad lány, aki kötekedik az öregekkel, minden pénteken részeg, cigizik, lázad. Egy évvel idősebb, mint én. Nem azért vagyok vele, mert nekem ő lenne a megváltás, az igazi, a Nirvana. Közel se. Szép lány, kicsit lázadó, és türelmetlen. A humora elég béna meg nem úgy nézünk ki mint a klasszikus Ádám & Éva pár. Oltjuk egymást, kiabálunk, nyilvános helyen meg se öleljük egymást. Ha belegondolok, máshol se.  

-Vegyél vissza a pofádból, jó?! Ki volt ez a cseléd..?!

-Te vagy a cseléd, úgyhogy takarodj haza, csinálj rendet. És ne vágjad a fejeket! -beszálltunk a kocsiba. Bekötöttem magam, de láttam, hogy Ade nem követi a példám. A megengedett sebességet magasan átlépve hajtottam a fekete kocsi után. Ugyan az már elhajtott percek óta, olyan keréknyomokat hagyott, hogy nem volt nehéz lassan beérni őket. Egy kanyarban csíptem el a járgányt, ami éppen lefékezett. Erre persze én, mivel elég gyorsan hajtottam, satufékkel lazán felkentem a csajom a műszerfalra. Kinevettem volna, de ideges voltam, attól, hogy nem tudtam, mi van. Az ajtaja a fekete BMW-nek kitárult és az egyik kigyúrt férfi lépett ki. Valamit ordibált, majd egy határozott rántással kitépte Rain-t onnan, aki láthatóan eléggé sírt, de megtette amit valószínűleg kértek tőle. Aztán kilépett az a nő, akitől kirázott a hideg. Az utca túlsó végén lévő házba sétáltak be. Felírtam a telefonomba a házszámot. Hátha szükségem lesz még rá. Elhatároztam, hogy ugyan már mással járok, nem hagyhatom, hogy baja essen. Merész döntés volt, de végre belebújhattam a megmentő szerepébe. Elméletben lehetnék Rain Batman-e. Mikor szomorú voltam, mindig megölelt, és azt mondta: 'Andy, ne legyél szomorú. Gondolj arra, hogy mennyi emberrel teszel jót. Engem is mindig megmentesz. Te vagy az én Batman-em, ezt sose feledd..' Na persze. Senkit sem mentek én meg, mindig nekem kell segítség. Mondjuk, jó volt hallani, és ezt tudta ő is. Mindig elárasztanak az emlékek. Kiszálltam a kocsimból, jól bevágtam az ajtót. Ezzel utaltam arra, hogy Ade ne jöjjön. Egy sikoly hallatszott. A hang abból a házból jött. Vajon mi történhet bent?! Felhívtam az itteni haverjaimat. Cincinatti azt hiszem az én terepem. Itt éltem régen, ismerem a környék kemény magját. 

-Drake! Haver. Segíteni kéne nekem. Ide rángatnád a segged, meg a clique-edet is? Gáz van.

-Den, buddy! Mi a szitu? Hol vagy? -veszi föl. A háttérben hallom az ismerős hangokat. A régi csapat.Ők mindig Den-nek hívtak engem. A középső nevem, a Dennis rövidítéséből jött. Elmondtam neki az utca nevét. Tíz perc után, és nyolc hívás után a kocsi-rabtól meg is érkezett a felmentő sereg. 

-Na csapassad, Den! -biccent Craig. Öten voltak, mind kivarrt állatok, akik imádnak deszkázni, lányokat terrorizálni, és kétség kívül minden balhé építő elemei. Beavattam őket. Helyeseltek abban, hogy segítenünk kell neki. Ugyan mind szingli, kioktattak arról, hogy ahogyan beszélek róluk, rossz nőt választottam és egyértelműen a bajban lévő 'csajszi' legyen a befutó, mert akit bezártam a verdába az egy hisztis csitri. Inkább hagyjam meg nekik. Na, kösz. 

A terv megvolt. Már csak valahogy meg kellett valósítani. A fiúk rávettek, hogy majd másnap. Pihenjek, lazuljak, ne görcsöljek. A jó balhéhoz tiszta fej kell. Amerikai mentalitás, hogy persze, kell hozzá sör is, úgyhogy elsétáltunk a régi kocsmába, és két óra hosszát elidőztünk ott iszogatva. Ade ki lesz bukva, de kit érdekli? Végül elmentem érte és hazamentünk. Engem hamarost elnyomott az álom, ő meg videó-csetelt a barátnőivel. Másnap ébredéskor nem találtam őt otthon, ami pont kedvezett. Reggel úgy ébredtem, hogy már be voltam vele sokallva. Felkaptam a legelső felsőt és gatyát, ami a kezem ügyébe került, a reggelit is kihagytam. A srácokkal nyolckor találkoztam egy utcával odébb. Egy éjszaka alatt egész pofás tervez eszeltek ki. Ami ezek után jött, az akciófilmbe illő lehetett volna. Volna.