17. fejezet.: Disappear

'Én meg csak sírtam, míg azok négyen 'Poroltóparty'-ba kezdtek. Egymást fújkálták, de Andy még mindig alsóban volt, ő járt legrosszabbul, mindene olyan volt, szétspriccelték. Hova keveredtem. Nincs mese, imádom ezt az öt seggfejt.:)' 

..2 hónappal később..

Két hónapja ismét tökéletes boldogságban élek, virulok. Szerelmes vagyok Andy Biersack-be, a fekete lakkozott gitáromba, a nyárba, a tengerbe, meg úgy mindenbe, amit meglátok. Persze, ez emberekre nem vonatkozik (csak kutyákra, haha). Eddig mindig kocsival lementünk, és egész nap a parton lógtunk. Ma azonban elég felhős volt az idő, gyanítom, még hideg is volt. Odakint szemerkélt az eső, ezért a Black Veil Brides nálunk unta magát szét, mivel szerintük otthon még ennél is rosszabb.

-Na jó. Társasozzunk! -jelentem ki kettőt tapsolva. 

-Felelsz vagy Mersz? Activity? Tabu?

-Purdy-vel én nem felelsz vagy merszezem, az tuti! Legyen Activity! A tabuhoz sokat kell beszélni. Szerintetek Jake azt élvezné?! Na látod! -válaszolok Jinxx kérdésére, mire CC hangosan felnevet. És ha CC nevet, akkor mindenki.

-Oké. Két csapat kéne. Andy! Hozd azt a jétékot, te langaléta! Szerinted bárki más eléri a szekrény tetejéről?! Na azzé'!Önként jelentkezőt kérek csapatkapitányoknak. CC, látom a szemedben a tűzet! -néz Jinxx a dobosra, aki még csak rá se nézett addig, meg se szólalt. Micsoda önként jelentkező.... -Ashley, ennyire nem kell jelentkezni, még a végén megfájdul a kezed! -fordul most a basszeroshoz, aki eddig engem stírölt nekem nem túl tetszetős mosollyal. Ő sem jelentkezett, csak úgy hozzáteszem. Na és, enyém lett a 'legjobb csapat'. Jake, aki nem néma, csak megválogatja szavait (elvben.....), Ash, akinek a szemébe nézve szinte látom a mocskos gondolatait. Aki ismeri, vagy csak rajong érte, azt hiszem tudja, mire gondolok.
-Ez nem ér! Andy, Jinxx és CC, ti valamire csak mentek, de Purdy éppen fejben pornófilmet ír rólam, Jake meg olyan, mint mindig! Ha ő kapja a körülírós feladatot, mit fog csinálni?!

Végül belekezdtünk a játékba és tök jól elvoltunk. A másik csapat elhülyülte eléggé. Csak egy példa: Andy-nek azt a szót kellett elmutogatnia, hogy fájdalom. Úgy mutatta, hogy rálépett a saját lábára utána némán ugrált, mint aki a fájdalomtól sikítozik. Erre persze a fiúk rögtön reagáltak, olyanokat mondtak, hogy 'Orgazmusod van, ember?!' meg 'El ne menj itt nekem!'. Ahogy azt megjósoltam, ők nyertek, de csak éppen hogy. Éppen CC-n nevettem, aki bemutatta 'break tudását' magyarán csúszkált a földön, hempergett, bukfencezett stb., mikor láttam, ahogy Andy felém tart zsebében keresve valamit.
-Hé. -karolta át a derekam. Odahajolt, hogy megcsókoljon. Amint ajkaink találkoztak, már elvesztem a pillanatban. Nem tudok hozzászokni, milyen jó érzés. Megfordul velem a világ. Nyelveink találkoztak, amire ösztönösen elmosolyodtam. Kiszálltunk egymás szájából, de még mindig nem engedett el, homlokát az enyémre támasztotta, így egészen közelről csodálhattam égkék szemeit. -Kimegyünk cigizni, jó? -mosolygott édesen. Bólintottam, majd el is nevettem magam. Nem tudok sokáig komolyan, szótlanul meglenni. Még utoljára szorosan átölelt, kaptam tőle még egy csókot, és már ki is mentek a hátsóajtón. Mikor cigizni mennek, nem a bejárat előtt teszik azt, a ház másik oldalára nyíló ajtóba állnak meg, vagy ki is mennek. Én egyedül maradtam a házban. Köhögnöm kellett, elhasználódott a szobában a levegő. Én a ház előkertjébe mentem ki. Már korom sötét volt. Hogy elment az idő! A hold hatalmasnak tűnt, halovány fénye viszont megvilágította a kis rejtett utcát. Persze nem túl erősen, nagyjából be lehetett tájolni. Néha hallottam a fiúk elhaló nevetéseit, ami megnyugtató volt. A késő alkonyban alakok rajzolódtak ki akik a messzeségből tűntek elő, és most egész közel vannak. Ilyenkor este ki jár ebben a kis csendes, unalmas utacskán? Inkább azzal foglalkoztam, hogy a lábammal mintákat csináljak a kavicsokból. De az alakok egy mozdulattal bependerültek a kerítéseken belülre. Mért jöttek be? Mit keresnek itt? Előttem megálltk. Hárman voltak. Egy nő, özvegyi fátylat viselt, éj fekete szerelésben. Mögötte két kopasz, kigyűrt férfi, összefont karokkal csendben ácsingózva.
-Ms. Black? -szólít meg. A hangja is ismeretlen volt, egyből eltöltött a pánik. Rossz érzésem volt. Mintha éreztem volna, hogy valami olyan történik majd, ami megváltoztat valamit. Lehet, az életem. De ahogy ez a hármas beállt elém, zaklatott lettem. Óvatosan bólintok. Minden apró mozdulatra összerezzenek, paranoiásan figyelem őket. A nő felemeli a kezét, fent tartja, majd mutat vele valamit a két ember felé. Ők megindulnak felém, kifejezéstelen arccal állnak meg előttem. Ijedten hátrálnék, lépek is már hátra. Erre ők egyből két oldalról lefognak. Egy kézzel az egyik befogja a szám, és hurcolni kezdenek, vonszolni. Rúgkapálok. Megharapom a kezét a férfinak, aki fájdalmasan elkapja onnan és lerázza, hátha attól jobb. A kapuban állunk, mikor kapok az alkalmon és egy kétségbeesett, jó hangos sikoly hagyja el a számat. Abban a minutában belöktek egy autóba, rázárták az ajtót, beugrottak és azonnal elhajtottak.

Ragasztószalaggal fedték a számat. Idegesen pásztáztam az utat, de semmit se ismertem fel egyszeriben. Annyi kérdésem lenne.
Kik ezek?!
Hova visznek?!
Miért?!
 Mit akarnak velem tenni?!
Vissza hoznak-e valaha?!
 A motor zúgása minden, amit hallok. Csönd van, zene sem szól, beszéd sem hallatszik. A légzésemet hallom nagyjából, meg a szívverésem is, mivel zakatol. A kezeim hátra vannak kötve.
Vajon Andy észrevette, hogy nem vagyok ott?
Keres engem?
Hallotta a sikolyom?
Mit érezhet?
És mit mond majd a nagyinak? Eltűntem?
Ha esetleg nem látom őket többé, mi lesz?
 És velem mi lesz? A ruháim nélkül, adataim nélkül, egyedül. A gondoltaim megölnek lassan, mikor egy határátkelőhöz érünk, és az autó lelassít.

Hol vagyok?