9. fejezet

Deep

"Talán hajnali négykor tudtuk összeszedni a bandát és hazamenni. A Biersack lakás nappalijában, a földön három, hüvelykujjukat szopó fekete 'folt' horkol. Kívánatos.. Mindenesetre én is beájultam, de kicsit elitebb helyen.. a Biersack hálóban.."

 A mai napon kaptam hideget és meleget. Hiszen ezen a napon van Andy-vel az egy hónapos fordulónk, és Jinxx-et ma engedik ki a kórházból. A kórház előtt vártunk rá izgatottan. Közben ment a viccelődés, zengett tőlünk az utca. Amúgy a kórház pisztrángja délután fél kettőkor szabadult, mi meg már egy órakor ott tolongtunk. Sammi-vel karba öltve sétáltak ki a kapun, beszélgetve. Mi ráugrottunk a gitárosra, aki a betonon hanyatt vágódott. Mi meg 'kicsi a rakás' style-ban rajta.. Még jó, hogy gyalog jöttünk, mert út közben tudtam beszélgetni Sammi-vel. Tehát a benyomásom: olyan szééééép; milyen kedves; de jó a haja; de jó az alakja; stb... Meg is beszéltem vele egy találkozót.
Ezek után most már tényleg átjött Andy ebédre, és az egyszer biztos, hogy nem bánta meg! Nagyi kitett magáért.. mint mindig. Ebéd után kitaláltuk, hogy akkor megyünk sétálni egyet, mert igazán tavaszias idő volt. Kézen fogva sétáltunk egy-egy Monster-rel a szabad kezünkbe. Felmásztunk egy fára, és ott csináltunk képeket, amiket Andy posztolt instagram-on, ahol ijedt rajongók kommenteltek, hogy én meg ki a franc vagyok, mi van Juliet-tel, dobta őt egy olyan lotyóért, mint én, meg hasonlók. Nem igazán vettem magamra, hiszen én mindig az voltam, akit bántani lehetett, már minden lepereg rólam. Egy vastag ágon ülve bökdöstük egymást. Én nagyon csikis vagyok, ahogy a bordáimhoz ért egyszerre tíz ujjal, ösztönösen összerándultam, és előre buktam. Ezzel szórakoztunk, de ő is csikis, úgyhogy néha én is kicsaltam belőle egy-két nőies sikolyt. Ujjait a bordámra helyezte, és gonosz vigyorral kezdett csiklandozni. Annyira nevettem, hogy egyre lejjebb csúsztam és éreztem, hogy a derekam hozzádörzsölődik a fatörzshöz. Egy ijedt sikoly szakadt föl belőlem. Andy hirtelen elkáromkodta magát és utánam kapott. Lecsúsztam az ágról, teljesen a levegőben lengtem, ő erősen szorította az alkarom. Két kézzel karoltam belé, és ő lassan, erőlködve felhúzott. Öt percig ültünk csendben, lihegve, elmerengve a történteken, mire fölnevettem.
-Mi olyan vicces? Majdnem leestél! Egy életre abbahagytam a csikizésedet! -mondta megkönnyebbülten felkacagva.
-Megmentettél, Batman. -nézek rá huncut mosollyal. Erre a megnyilvánulásra kaptam egy mosolygós csókot. -Másszunk le, mielőtt elhalálozom!
Andy előre 'mászott', én jöttem utána. az utolsó ágon megcsúsztam, és az ölébe estem. Ő ezen jót nevetett. Kiélvezte, hogy ma bizonyítottan vigyáz rám... A Monstereket már rég megittuk, kikukáztuk őket, és elmentünk fagyizni. Az eladó egy kis tizenéves lány volt, aki először rendesen megijedt a kinézetünktől (mindketten totál feketében, sminkelve), de mikor meghallotta Mr.Batman hangját, egyből átváltott olyan 'addmegaszámod'-ra. Én egy citromosat kértem, a Mr. pedig egy gombóc extra black-et (étcsokis). Mikor távoztunk, Andy rákacsintott az eladó lányra, aki tiszta extázisba jött tőle, és el is kérte a számát. Erre csak annyi volt a reakció: "Azért nekem is vannak igényeim.." és saját viccén röhögve kaptam egy puszit. A lány álla hangosan koppant a padlón, majd flegma fejjel mért engem végig, mire én lesajnálóan kinevettem és kimentünk az üzlet elé. Mint a gyerekek, megosztoztunk egymás fagyiján, közben nevetgéltünk a kiscsajon, amiben az a jó, hogy tutira mindent hallott. Odébb mentünk, egy kis park szerűséghez, ahol megálltunk egy villanyoszlopnál. Mint érett felnőttek, versenyeztünk, kié fogy el előbb. Megpróbáltuk szabotálni egymást, cseleket alkalmaztunk, de így is le lettem verve. Éppen belekezdtünk egy amúgy hosszú csókba, mikor hallottuk valaki hangját. Egy rekedtes hang köszönt (kizárólag) Andy-nek. Még sosem hallottam, még is tudtam, ki szólt.
-Nocsak, Andy, örvendetes téged újra látni. -dünnyögte .... Juliet. Andy megfordult, valahogyan beállva elém. Örültem neki, hogy takarásba kerültem, így nem kellett bele néznem a szemébe.
-Sziaa! Jól nézel ki, mi újság veled? -udvariaskodott a szépség exe.
-Ő lenne Rain? Be se mutatod?! -flegmázott. Andy óvatosan hátranyúlt, hogy megfogja a kezem. Megszorította, majd kilépett előlem. Félénken néztem rá Juliet-re, aki szúrós szemmel mért végig.. Aztán észrevettem, hogy ő sincs egyedül. A megismerés hasított végig elmémen, ajkam megremegett, automatikusan hátráltam egy lépést.
-Szervusz Rain..Meg sem ismersz? -szól hozzám a fiú. Abban a pillanatban el tudtam volna futni. A vér megfagyott az ereimben, mire ő elégedetten elmosolyodott. A két volt pár egymást szuggerálta, csak Juliet leste fél szemmel a jelenetet. -Jól nézel ki. Egészségesebb vagy, nem igaz? -azzal közelebb lépett. Reflexből léptem hátrébb. Ő végig simított a hajamon, érintésébe beleborzongtam. A kezét a vállamon nyugtatta, amit én határozottan levertem onnan. -Mi a baj, Rain?! Csak nem félsz...?! -végre észrevette Andy, hogy mi zajlik, és azonnal közénk lépett.
-Hé, állj le, öreg! Nem látod, hogy nincs hozzád hangulata?! -szólt rá. A srác kezét felemelve, mint aki azt mutatja, hogy nincs nála fegyver, hátrább lépett.
-Honnan ismered? -kérdezte tőlem Andy még mindig háttal nekem. Válaszolni sem tudtam. Az emlékeim égettek, a könnyek szúrták szemem, a félelem belém fojtotta a szót, és egyszerűen elszaladtam. A parkon átfutva egy autópálya kellős közepén álltam. Egyből öt autó dudált rám, mire tovább rohantam. Kézfejemmel töröltem le a könnyeimet, amiktől alig láttam. Befordultam utcákon, teljesen ismeretlen helyeket jártam be, majd kifulladva, remegve dőltem neki egy épület romos falainak, és az ég felé fordítva arcom, próbáltam lenyugodni. Sky. Sky Wellington. A fiú neve.
Egy éve én is a barátnője voltam. Két évig jártam vele. Eleinte aranyos, helyes gyereknek ismertem. Valójában egy erőszakos, szadista állat. Fenyegetett, rángatott.. A végén úgy megvert, hogy elvesztettem az eszméletem, és az ágyához láncolva ébredtem. A kezemen még hordozom a láncok nyomát, amik szanaszét vágták a csuklóm. Három hónapig tartott fogságban a házában, vert, megerőszakolt... Meg akart ölni. A telefonom elvette. Minden nap elolvasta az aggódó sms-eket, amiket Jayy küldött nekem. Lassan rájöttek, hogy vele lehetek, és ő sehol sincs. Egy nap Dahvie-ék kitörték az ablakokat, bemásztak, megverték őt, engem meg elhoztak onnan. Az után költöztünk ebbe a városnegyedbe. A rendőrség nem tud az esetemről, féltem attól, hogy mit tenne velem, ha börtönbe juttatnám..  Ezekre visszagondolván összecsuklottak alattam a lábaim, és lassan csúsztam a földre, ahol összeroskadva zokogtam. Ebben a pillanatban ért hozzám Andy, aki ezek szerint rögtön utánam futott. Láttam a kérdőjeleket a feje felett, ahogy leguggolt elém, és karjaiba vett. Nem szólt semmit, csak törölgette a könnyeimet, lábra állított, és a derekam köré fonta a karját. Mellkasára hajtottam a fejem és könnyek között elmeséltem neki mindent. Türelmesen végig hallgatott, cirógatta a hajam, de mikor a legvégéhez értem, ő szoborrá merevedett. Éreztem, ahogy megfeszül.
-Még jó, hogy bebasztam neki akkor... -mondja keményen, mire fölkapom a fejem és ránézek. Sokat káromkodik, nem is azzal volt a baj.
-Mit csináltál?! -szóltam vékony hangon.
-Betörtem az orrát. Juliet akkorát sikított, csoda, hogy nem hallottad. Dől a fejéből a vér...Veled nem fog játszani az a kis szarházi! Még egyszer meglátom, nem csak az orra fog eltörni...-szorul ökölbe keze.  Végigsimítok arcán, és rámosolygom erőtlenül. Érzem, ahogy elernyed, és kiül egyfajta veszteg mosoly az arcára.
-Menjünk haza, jó? -szipogom, mire ő ismét karjaiba vesz, és édes mosollyal állapítja meg, hogy még mindig remegem.
Amúgy hazáig a karjaiban tartott, átbeszéltük az egészet, és megállapítottuk, hogy Sky-nak el kell innen tűnnie.
-És mi lesz Juliet-tel? Mi van, ha vele is megteszi?!
-Juliet csak azért szedte föl, mert féltékennyé akar engem tenni..Nem képes elfogadni, hogy téged szeretlek.. Mert te nem vagy olyan híres, nem vagy olyan gazdag, nem vagy olyan szép..Szerinte. Egye meg, amit főzött! -jelenti ki dühösen. Majd közel hajol, és belesuttog ajkaimba. -Nekem csak te számítasz, csak az, hogy te biztonságban légy, érted? -majd gyengéden megcsókol és letesz. Elköszöntünk egymástól, és megvárta, hogy felmenjek a lakásba, addig a ház előtt állt. Az ablakból figyeltem, ahogy elhajt. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Ismeretlen számról hívtak. Hagytam, hogy elinduljon a Savior a telefonból, majd az ' I never meant to be the one, Who kept you from the dark' -sorok után felvettem. 
-Most, hogy lelépett a testőröd, azt csinálhatunk, amit akarunk.. -hallottam, hogy beleszól az a bizonyos hang.
-S...Sky..? -nyögtem remegő hangon.
-Igen, baby? Tudod, mi a kedvenc játékom? A bújócska. Találj meg! Aki bújt, aki nem...
-Miről beszélsz? -nyeltem nagyot. A telefon másik végén valaki jót kacagott.
-Törd azt a szép kis fejed. Menj a hang után, én egyetlen Rain-em! Beza', itt vagyok a lakásotokon. Szép ház, csak kicsit kicsi két főre, nem igaz? Nagyiddal élsz itt, ugye? Kár lenne érte, kedves nő. Kicsit meglepődött, mikor meglátott engem, de azt hiszem, a szomszédok nem fogják észrevenni a hiányát... Hány éves is ő? Hatvan-hetven? Ahhoz képest eléggé hadakozott ellenem, de ismerjük be, nincs ellenem sok esélye. -szavaitól kirázott a hideg. Nem értettem, miről beszél, de a pánik egyre jobban átjárt. Reméltem, hogy minden szava mögött egy hazugság áll. Óvatos léptekkel indultam ki a szobámból. Lassan nyitottam az ajtót, minden olyan hangosan reccsent. Minden neszre odakaptam a fejem. Lépteimtől hangosan nyikorgott a padló. A telefonban még mindig hallottam Sky hangját, ahogy a Perfect Weapon-t énekelte. Elemeltem a fülemtől a telefont. A nagyim szobájából halk dünnyögést hallottam. Ott van..-gondoltam. A telefonból ismét beszéd szűrődött.
-Szereted ezt az Andy-t, igaz?  'We are breathing, While you're sleeping, go, And leave us alone... ' tetszik ez a szám. Kár is lenne ezért a szépfiúért, nemde? Andrew Dennis Biersack sajnálatos körülmények közt szörnyet halt, mikor is egy ismeretlen  merénylő átvágta a torkát az éjszaka folyamán az énekes Hollywood-i villájában. Hmmm, milyen szomorúan hangzik. Ha a híradóban ezt hallanád, szomorú lennél, Rain? Hát persze.. Nem ajánlom, hogy be gyere a nagyi szobájába, nem bírod te az ilyet ideggel, cica. Menj vissza a szobádba, van ott neked egy kis meglepi.. -azzal kinyomta. A telefonom elsötétült, és hiába próbáltam föloldani, nem működött. Tudtam, hogy ez az ő műve, de nem értettem, még is hogyan. Így nem hívhatok fel senkit, senki sem tud segíteni.. Ketten vagyunk tehát a lakásban, kik játsszák ma ezt a menetet. Szédültem, ájulás szélén voltam. Imbolyogva lépkedtem hallos csendben a szobámig. Lassan belöktem az ajtót, aztán...

~To be continued~