8. fejezet

"Másnap viszont egy olyan dolog történt, ami mindenkinek könnyet csalt a szemébe.."

Once

~*Rain szemszöge*~  

Reggel felébredtem és bennem volt az a csodás érzés, hogy van egy fiúm, aki tegnap eljött a röplabda meccsemre (olyan édes volt, mikor pontot szereztem elkezdett tapsolni, egy kisfiús vigyorral. Mindenki megbámulta, mivel ilyenkor nem szokás tapsolni. Olyan aranyos volt, hogy mikor ivószünet volt odamentem a nézőtérre, és adtam neki egy 'mindjártmegzabállak' csókot) és elvitt megnézni a most játszott leglányosabb filmet. Ráadásul tegnap Darcy-val átmentünk Dahvie-ékhoz (Darcy nem szeret odamenni, Dahvie mindig rányomul..) és olyan jó volt Jayy-el megint úgy beszélgetni, mint régen.. Úgyhogy mosolyogva téptem fel a szobaajtóm és mentem a nagyihoz, hogy kikérjem a véleményét az új fiúmról. Eyooo! /röplabda csapatkiáltás.. nem vagyok röpibuzi áá....) Nagyinak nagyon szimpatikus volt, és szeretné őt többet látni a lakásunkon! Ennek örömére csinált egy nagyon finom ebédet, és az ő ötletéből adódóan föl hívtam Andy-t, hogy ebédelne-e nálunk. 

-Szia! Nincs kedved átjönni ebédre? A nagyim kosztja isteni! -mondtam kicsattanóan boldog hangon.

-Rain..-nyöszörgött bele valaki.. mármint Andy. A hangja halk volt és rekedtes. -Figyelj, ma nem jó. -hallottam ahogy beleszipog a telefonba. Mi a franc?! Andy sír?!

-Mi a baj? -kérdeztem, immár gondterhelten. Megrémített, hogy sír, mert az egy dolog, hogy én mindenen sírok, dehogy ő is, azt kétlem.

-Semmi, vagyis.. Neked nem számítana sokat..

-Ne csináld! Kérlek..

-Gyere át, jó? -suttogta alig hallhatóan, hallatszódott, hogy kicsit remeg a hangja az idegességtől.

-Rendben, persze.. De ugye nem zavarok?

-Nem, dehogy. Várlak.

 Rossz érzés kavargott bennem a hívás után. Egyféle keserű szájíz, hogy valami nincs rendben. Alig ettem valamit az amúgy finom ebéből..Keserű volt..Nem a nagyi miatt, miattam. Utána buszra szálltam és villamosra meg gyalogoltam is, mire eljutottam az ominózus házhoz. Csöngettem és Andy nyitott ajtót. Nem sírt (már) csak látványosan ideges volt. Adott egy fájdalmas csókot (mármint, nem fizikailag, vágjátok..), majd megfogta a kezem és behúzott a házba. A kanapén három ideges bvb-s fiú ült. Kicsit csonka volt, de mindegyikőjük a körmét rágva figyelt fel érkezésemre. Halkan köszöntek. Andy megnyalta kicserepesedett ajkait, majd magához ölelt, és úgy szólt hozzám, alig hangosabban a suttogásnál.

-Jó, hogy itt vagy. Telefonba nehezebb lett volna..

-De mi? -nyomok egy puszit a hajába, miközben végig nézek a bandatagokon. Purdy, Jake, CC. Nade hol van Jinxx?!

-Este próba után mindenki indult haza, mert kivételesen itt voltunk, nálunk. Csúsztak az utak, ónoseső esett. A többiek inkább gyalogoltak. De Jinxx...Ő kocsiba szállt. Lecsúszott az útról. Árokba esett, a kocsi kétszer megpördült, totálkár. Egy másik sofőr hívta a mentőket. A kórházban mondták, hogy nagyon súlyos sérülései vannak, egy valódi vérfürdő lehetett ott. Hívnak majd minket, ha látogatni lehet, vagy ha valami történt. Sammi az egyetlen, akit beengednek. Sammi Jinxx felesége. -mondta elcsukló hangon.  Magamhoz szorítottam erősebben, és hallottam, ahogy szipog. A többiek is meredten bámulták a padlót, látványosan aggódtak. -Most együtt várjuk a kórház hívását. Váltságos a helyzete, még az életveszélyen sincs túl.

-Úristen. -mondtam teljes sokkban. Nem egy próbán voltam de Jinxx az elejétől nagyon közel áll hozzám.  Teljesen érthető, hogy félnek, hogy elveszítik. Volt bennem egyfajta nyugodtság, mintha tudtam volna, hogy minden rendbe jön. Kicsit furán éreztem magam, Andy már hosszú percek óta fog szorosan ölelve. Én a haját simogatom, és érzem, ahogy lassan megnyugszik.

-Érdekes, hogy még egy hónapja sem jártok, de már milyen szoros a kapcsolatotok. -jegyzi meg mosolyogva Jake. Örültem, hogy megtörte a csöndet, már éreztem, hogy hangolódom le.

-Rain-nel hamar megtaláltam a közös hangot.. -motyogja Andy, de mivel halálos csönd feszül a házban, mindenki tisztán érti szavait. Sóhajt egyet, végigsimít hátamon, majd ismét megszólal. -Aaah, Rain, szeretlek, tudod? -ennek hallatán el kellett mosolyodnom. Éreztem, hogy nyom egy csókot a fülemre. Kicsit lazít az ölelésen, hátrább lép, egyik hajtincsem a fülem mögé tűri, rám mosolyog és egy óvatos puszit nyom az ajkaimra is. Hirtelen rezegni kezd egy telefon az asztalon. Andy gyorsan kitépi magát karjaimból, és azonnal fölkapja a készüléket. Mindenki feszülten figyeli a beszélgetést és próbálja leolvasni arcáról információt. Mikor kinyomta, halovány nevetése töltötte be a teret.

-Jinxx állapota stabil. A nővér, aki hívott, elmesélte, hogy az orvosok pisztrángnak hívják.. Halszaga van, és ficánkol! -erre mindenki őszintén nevetett fel. Nem is kellett mondani, mindenki tódult magától az autóhoz. Na de mindegyikük ült volna be az anyósülésre, és így egymás ölében ülve lökdösték ki egymást az ajtón. Andy a dudát fejelgette, közben fájdalmas arccal röhögött. Én kívülről figyeltem őket. Végül Ash kérdezte, hogy nem akarok-e beszállni, de végig se mondta, és már CC lába került a szájába (azt hogyan???). Jake is érdekesen tartotta magát, feneke az autó 'plafonjának' nyomva, a lábai a műszerfalon. A sofőrüléshez mentem, behajoltam, megkérdeztem Andy-t, hogy menjek-e én is, vagy zavarnék. Komoly fejjel nézett rám, majd a fejével biccentett a mögötte lévő ülések felé. Tehát velük mentem. A kórházban amúgy a gitáros ugyan falfehér  arccal, infúzióval, kötésekkel, de egyben széles vigyorral fogadott minket. Persze először direkt full komoly fejjel bámult ránk, nyöszörgött, de elnevette magát. A mi szívünk így is összeszorult és a vidámságán könnyek között nevettünk. Ez egy ilyen síros, de még is boldog nap lett. A látogatás után teljesen feldobódva de mégis hulla fáradtan néztünk össze. Purdy ötlete alapján majd egy jó buli helyrepofoz mindannyiunkat. Hülyék voltunk, rábólintottunk. Jake, CC és Ashley le is részegedtek és hármasban rázták magukat /esküszöm/, mi meg rajtuk szórakoztunk. Diszkókhoz nem túl méltóan betették az It Is You-t, amit mindenki ismert a Shrek-ből. A részeg rockerek belenyögteg olyanokat, hogy 'yeah' , 'swag', 'metááááááááááál', mi meg egymásba kapaszkodva lassúztunk, miközben Andy-nek elordibáltam (beszélgetés level diszkó), hogy általánosban a nyolcadikosok keringőztek hagyomány szerint, és én erre táncoltam anno. Végül megunta a sztorit és inkább gyengéden megfogta az arcom és lágyan megcsókolt. A szám végéig tartott az a bizonyos smár. Hmmm, szerelmes vagyooooook!

Talán hajnali négykor tudtuk összeszedni a bandát és hazamenni. A Biersack lakás nappalijában, a földön három, hüvelykujjukat szopó fekete 'folt' horkol. Kívánatos.. Mindenesetre én is beájultam, de kicsit elitebb helyen.. a Biersack hálóban..

Megjegyzés

Figyeljetek, a fejezetben ugye Jinxx balesetet szenvedett. Akit érdekel, az inspirált, hogy tegnap a dédim elhunyt a kórházban. Mondjatok bunkónak, de sosem tudtam sírni, ha valaki meghalt. Én így fejezem ki. Éééééés, hogy adjam magamat is. Kommenteljetek! Ha valami nem tetszik, tessék írni alulra, és olyanra alakítom, hogy tetsszen:3 -By Dikaa