4. fejezet

"És ekkor indulok el ahhoz a bizonyos házhoz, ahol kék szemű lovagom tárt karokkal várt az ajtóban."

Black painted eyes 

~*Andy szemszöge*~

Juliettel úgy terveztük a mai napot, hogy a lehető legtöbb időt töltsük ma kettesben. Mivel ő ebédre jött egy elég vicces főzőcskézést rendeztünk, mivel én eléggé bénáztam, és hogy neki is jó legyen, végül közösen csak összehoztunk egy vega kaját. Nem vagyok híve ennek a táplálkozási módnak, de titokban azt terveztem, este kiosonok, és beülök egyet mekizni. Leginkább csak piszkáltam az ételt, mire megettem, addigra Dragonfly már 'repült is' egy interjúra, amiről pont akkora ért vissza, mikor leléptem próbára a skacokkal. Már hét óra volt, mikor végre mindketten egy térségben lehettünk újra, de már semmi hangulatom nem volt hozzá. Betettem egy Batman filmet, ő mellém kucorodott, el is aludt, én meg unottan bámultam a tévét. Már kívülről tudtam a szövegeket is. Hirtelen rezegni kezdett a telóm. Rain hívott.

-Mizu, Rainy? -vettem föl, mire hallottam, hogy a vonal másik felén szipog. 

-Andy. Ugye nem zavarlak?

-Te soha. Na mesélj.

-Ma szörnyű napom volt! -itt már ismét sírt. -Mindenkivel összevesztem. Semmi kedvem nincs hazamenni, ugye nem bánnád, ha átmennék? Tudom, tök nagy bunkóság így bekérezkedni, de tényleg senkire nem számíthatok most, csak rád.

Sóhajtottam egyet. Nem akartam elküldeni Julietet, hiszen ez lett volna a közös napunk, amit ő most rendesen végig alszik, de Rain-t is alig ismerem. Végül döntöttem.

-Semmi baj, gyere csak.. Hol vagy most?

-A buszmegállóban. Negyed óra múlva ott leszek. De biztos, hogy nem vagyok útban?

-Dehogy. Akkor nem mondtam volna. Leteszlek, oké? Várlak. Puszi, szia. -azzal kinyomtam. Na és most mit fogok csinálni?! Szőttem egy elég mocskos tervet. Van a) b) és c) verziója is.

a) fogom a még alvó Julietet, és egyszerűen bevágom a kocsimba, hazafurikázom, majd visszajövök. 

b) szépen megmondom neki, hogy majd holnap folyt. köv, most éjszaka is próbálnánk a bandával, kivételesen az én lakásomon. Az ő érdekében menjen szépen haza.

c) /talán a leggonoszabb/ fogok pár altatót, belekeverem egy pohár vízbe, fölébresztem, megitatom, ha kiütötte magát rendesen, akkor fölviszem a padlásra, befektetem a saját bőröndjébe (hozzám akar költözni. Mellesleg a bőrönd akkora, hogy pizsi party-t lehetne benne rendezni), padlást kulcsra zárom és woala. (hangszigetelt falak for the win)

A végén győzött a b) variáció, amit úgy bekajált, mint hal a tápot, én meg kimentem a ház elé, ahol két perc múlva megjelent ő.

-Szió. -mosolygott. Láttam a nyomát a könnycseppeknek, ahogy a szél arcára szárította. Szorosan magamhoz öleltem, majd bekísértem. Mindent elmesélt, a Jayy-es vitát miattam, a Darcy-sat és a lelkizést Dahvie-val. El sem hiszem, hogy miattam ennyi fájdalomban volt része. Viszont nagyon aranyosnak találtam, hogy azt a részt sem hagyta ki, hogy nagyon tetszem neki. Miután mindent elmesélt, vállamra hajtotta fejét és hallottam, hogy még mindig sír. Szembe fordítottam magammal, és  megnyugtatóan a fülébe súgtam: 

-Minden rendben lesz, majd meglátod.

~*Rain szemszöge*~

-Minden rendben lesz, majd meglátod. -súgta fülembe, én meg elhittem neki, olyan magabiztos mégis gyengéd volt. Ekkor eltávolodott tőlem, biztatóan rám mosolygott, én pedig nem bírtam állni tekintetét, ezért inkább a nadrágomat lestem ahogy ültünk a kanapéjukon.

Ekkor csak úgy a semmiből megcsókolt. Nem tudtam az egészet mire vélni, ezért úgy könyveltem el, mint szimbóluma annak, hogy számíthatok rá. Nem bírtam magammal, szinte egyből visszacsókoltam, mire éreztem, ahogy elmosolyodik. De még nem volt vége itt első csókunknak. Ahogy ő is egyre szenvedélyesebben csókolt, úgy én is egyre bátrabb lettem. Beletúrtam hátul hosszú hajába ő meg ölbe vett engem. Egy kis idő után mindketten levegő után kapkodtunk. 

-Sajnálom. -nevette. -Nem tudom mi ütött belém, bocs. -magyarázkodott. Ezzel csak az volt a baj, hogy én egyáltalán nem bántam. 

-Én bocs. -mondtam szomorkásan. Sajnáltam, hogy számára ez nem jelentett annyit, mint nekem. Egyre csak egy gondolat járt a fejemben, és egyszer csak kibukott belőlem.

-Andy, kurva jól csókolsz.. -mondom neki próbálva 'csábosan' mosolyogni. Nem tudom, nektek ismerős e, de ilyenkor hülyébb fejeket vágok, mintha nem is csinálnék semmit. Viszont sikerült ezzel rendesen zavarba hoznom az énekest. Olyan aranyos volt, ahogy elpirult. Fölállt mellőlem és kiment a konyhába. Nekitámaszkodott a pultnak. Láttam rajta, hogy valamin töri a fejét.

-Mi jár abba a kis kopasz fejedben? -kuncogom, mire ő is elmosolyodik és egyből odanyúl ahhoz a ponthoz, ahol haja le lett borotválva. 

-Ömm, az teljesen mindegy, inkább arra válaszolj, nem vagy-e éhes?

-Kedves tőled, de semmi étvágyam nincs. 

-Hát jó. Mihez lenne kedved?

-Nézhetnénk valami filmet, ha te is szeretnél persze. Óó Batman! -visítom, ahogy meglátom a kazit a kis asztalon a tévé előtt. -Tegyük be, légyszíí! Imádom! Könyvben is olvastam. -láttam, hogy nincs sok kedve hozzá, de amint hozzátettem, hogy mekkora batgörl vagyok, felcsillant a szeme.

-Rongyosra néztem, ma is belekezdtem a csaj... akarom mondani a srácokkal, de elunták magukat, így abbahagytuk. -kicsit furcsálltam a nyelvbotlását, de láttam, hogy megint elpirult, úgyhogy inkább azzal voltam elfoglalva, hogy milyen cuki. 

Megnéztük tehát a filmet, és mindketten szavaltuk a szövegeke, hiszen nagyon jól tudtuk, mit mondanak. Jókat nevettünk egymáson, meg ha rontottunk akkor is.

Istenem, Rain, te reménytelenül szerelmes lettél..