3. fejezet

Who can save me now.. 

"-Hát jól van, Rain Black.. Sok boldogságot. -suttogta, azzal becsapta az ajtót. Istenem, olyan ideges voltam, hogy az ajtajuk előtt rogytam össze, és egyedi dobszólót vertem rajta, hátha végre kinyitja, de nem. Egy rohadt zsepim sem volt, úgyhogy mindenemet eláztattam könnyekkel. Végül feltápászkodtam, és elmentem sétálni. "

Az utcán léptek dobogását hallottam. Biztos Jayy jön utánam, hogy bocsánatot kérjen a gyerekes viselkedéséért, én meg persze nagylelkűen megbocsátok. Mindig ez a forgatókönyv, de általában nem szoktunk ordibálni egymással előtte. Hallottam, hogy egy férfihang a nevemen szólított, így felvettem a legmegsemmisítőbb mosolyom és megfordultam. Ám a mosoly szinte azonnal lehervadt arcomról, és belém vágott a felismerés. Dahvie állt előttem, az arcom fürkészte, és megköszörülte torkát.

-Szervusz, Rainy. -mosolygott rám. Nem mosolyogtam vissza, csalódott voltam, úgy éreztem, mintha egy fontos váramat döntöttem volna össze. -Nem bánod, ha csatlakozom? 

-Huhhh. -sóhajtottam. -Nem vagyok hangulatban, szerintem jobb lenne, ha hagnál, még a végén tőled is elbúcsúzhatok..

-Figyelj! Beszéltem Jayy-el. És most szeretnék veled is. Meséld el a saját szemszögedből! 

   Így történt az, hogy kiöntöttem neki a szívem. Elmeséltem az egészet. A Tegnap estét, a ma reggelt, délutánt és az estét. Ő megértően bólogatott, egyszer-kétszer hozzászólt valamit. Közben köröket írtunk a tömbházak körül. 

-Nos, talán nem vagyok elég jó barát, de szerintem, hogy megértsd őt is, tudnod kell valamit. -sóhajtotta, miközben a földet pásztázta. 

-És még is mennyiben fogja ez befolyásolni a nézőpontom..?! 

-Hát nagyon. Emlékszel, mikor 4 évvel ezelőtt hazajöttünk Angliából, és összefutottunk veled a reptéren? Utána hármasban lógtunk, és attól a naptól kezdve voltunk így hárman ilyen jó barátok. Rémlik az a nap? -kezdte a nosztalgiát. Istenem, azon a napon iszonyat boldog voltam. Kis tizenöt éves taknyos voltam, akinek a legjobb barátnője még csak egy Facebook ismerős volt a sok közül, és aki aznap rátalált a két alvilági sztárra, akik még karrierjük elején voltak, habár még nem is egy együttesben. Némán bólintottam, közben éreztem, ahogy a szememet újra könnycseppek mardossák szemem.

-Hiszel a fiú-lány barátságban, Rain? -nézett a szemembe. Ismét hangtalanul válaszoltam, mire ő megsemmisítő választ adott. -Pedig nem léteznek. Az egyik fél mindig többet érez, Rain. Túl szép is lenne, hogy közted és közte szimpla barátság legyen. Mond csak, te nagyon hülye vagy, vagy nagyon okos?! Vagy nem fogtad a "jeleket" vagy túljártál mindnyájunk eszén.. Attól a naptól fogva hallgathatom, hogy veled ez történt te így és így nézel ki a te nevetésed, a te  mosolyod... Tudtad, hogy minden ember biszexuális..?
-Miket beszélsz itt össze? -szipogom, miközben keresem az összefüggéseket. Dahvie, lassíts, gondolom magamban. -Mért ne lehetnénk Jayy-el igaz barátok?
-Mert ő.... -mély levegőt vett, lassan kifújta, és folytatta. -Mert ő szerelmes beléd, Rain.
Ennél a mondatnál, igen, pont ennél törtem össze. Az az ember, akiben úgy bíztam, akinek minden gondolatom kiadtam, akivel gátlástalanul beszéltem ki minden exem, minden helyes srácot...az az ember, akivel egy fél órája sincs, hogy egy apró bolhányi vitából csináltam elefántot.
-Az nem lehet.. Valamit félre értettél!
-Ne legyél naiv.. Látom, ahogy összeáll a fejedben minden, le se tagadhatod. -és valóban. MInden értelmet nyert. -Szóval tetszik Biersack, mi? -váltott gyorsan témát, mielőtt összeesem, és barátian bele boxolt a vállamba. Szóhoz sem jutottam, szinte még mindig sokkolt az információ. -Jayy csak megakart védeni téged..
-Mégis mi elől? Hogy a rohadt életbe is, legyen egy másik haverom? Hogy esetleg egy olyan fiúval járjak, aki híresebb, mint ő valaha lesz?! -fakadtam ki. Olyan düh mardosott belülről, hogy már majdnem fölmentem ismét az ajtóhoz, hogy jól kirúgjam a helyéről.
-Látom, nem sokat tudsz róla.. Nem kéne vele barátkoznod. Ezt egyik interjúban sem említik, de fölröppent egy pletyka, miszerint Biersack veri a nőit. Anno drogozott is, ha minden igaz.
-Mi? -suttogom. Ezer százalék, hogy Andy nem tenne ilyet! Ahhoz túl fontos neki a hírnév, hogy így bemocskolja...-Ezt honnan veszed?
-Rainy, törődj bele, ezek igazak. Hallgass most az egyszer rá és rám, és kerüld el őt jó messziről.
-Nem ígérhetek semmit.. Meg szeretném ismerni.
-A külső nem minden,  drágám. Talán, ha összejönnél vele, kimutatná a foga fehérjét. Most még játssza neked az adoniszt.
-Mindenki abban hisz, amiben akar. Én abban hiszek, hogy mindenki a saját bőrén tanul, és abban, hogy minél többen mondják, hogy ne, annál jobban akarom.
   Egyetlen állandó barátom hazavitt engem, és megkért rá, hogy aludjam ki magam. Megígértem neki. 'Ígérem, ki alszom magam..' -de nem ma!- úgyhogy kimászva az ablakon loholok Darcy hotelszobájára, a 214-esbe a Hotel Sparkle-ben. Odaérve elég durva látvány fogad. Egy félmeztelen, barna hajú fiú csókolgatja a fehérneműs Darc-ot. Az ajtónyitásra összerezzennek, barátnőm magára rántja ösztönösen a lepedőt, és zihálva jön oda hozzám.
-Mi a tetűt keresel itt Rain?! -üvölt. Pár 'szép' szóval is illet, de ez érdekel utoljára. Szorosan ölelem magamhoz, mire ő ellök engem. -Mégis mit képzelsz magadról, he?! Rám rontasz egy szó nélkül, semmi bocsánat, vagy valami, és még ölelgetsz?! Takarodj innen! -mutat az ajtóra. Én még mindig ott álltam, és hagytam, hogy könnycseppek guruljanak végig arcomon. Most mért ilyen ideges? Ennél ő már hozott engem kínosabb helyzetbe. -Justinnak igaza volt... Rossz hatással vagy rám. Tönkre teszed a kapcsolatunkat, te nyomorult kis féreg! Nem hallasz?! Nem látlak itt szívesen! -kiabál rám, mire én még jobban zokogom. Végül lassan kisétálok, még kint se vagyok, de már érzem hátamnál az ajtót, amit ma másodjára csapnak rám. Ma mindenkit elveszítek?!
Who can save me now?!
És ekkor indulok el ahhoz a bizonyos házhoz, ahhoz a bizonyos házhoz, ahol kékszemű lovagom tárt karokkal várt az ajtóban.