2. fejezet

The Purse

"Szinte loholok ki a házból, Andynek is csak adok egy puszit, és az ajtóból ordibálom el neki, hogy mennyire hálás vagyok, hogy vendégül látott. Istenem, 
Rain, hogy lehetsz ilyen hülye?!"

Hazaérve azonnal tárcsáztam Darcy-t, aki hosszú másodpercek után végre fölvette.

-Rain! Hol a rohadt életbe vagy?! Tegnap este hol voltál?! Jayy-el tök megijedtünk, már azt hittük bajod esett... Ráadásul az a Dahvie vagy ki is végig követett és úgy mosolygott rám, mintha valami szatír lenne!

-Héhéhéhééé! Nyugi! Jól vagyok.. A BVB-sekkel lógtam. Vágod, azok a niggerek, akiknek a filmjét néztük múltkor. A frontemberük hazavitt. Mármint, az ő otthonába. De most már itthon vagyok. 

-Helyes. Én is hazamentem hajnalban, fáj a fejem, mint a rohadás, szerintem életemben nem voltam még ilyen részeg. És ezt a haverjaid is elmondhatják magukról..-kuncogott a telefon másik oldalán. -Figyelj! Ma mit szólnál egy csajos naphoz? Csak mi ketten és rengeteg üzlet.. Butikok ezrei tartanak tavaszi leértékelést, nekem meg frissíteni kéne a ruhatáram.

-Benne vagyok! Gyere át! Nagyi nincs itthon, mienk a háááz! -visongtam, mire ő kinyomta. Ez nála azt jelenti, hogy már a kocsiban ül.

Nos igen. Nagyimmal élek, mivel még alsós koromban a szüleim egy autóbalesetben meghaltak, én meg egyke vagyok, a nagyiék meg gondviselőim lettek. Vagyis csak a nagyi..

  Már nagyban jártuk a plázákat, mindenen nevetve mászkáltunk és minden ruhát fölpróbáltunk, amiből volt méret, akkor is, ha ocsmány volt, arra jó volt, hogy a fülkékben fotózkodjunk.

Már lassan három órája vonszoltuk magunk után a szatyrokat. Az enyéim tele voltak fekete, szegecses ruhákkal, Darcy szatyrai meg a friss divat cikkeit tartalmazták. Éppen a fiúkról beszélgettünk, vagyis inkább Darcy, aki elmesélte az összes olyan pillanatot a kapcsolatából Justin Bieberrel amire talán nem is voltam kíváncsi... -If you know what I mean..- Mire megcsörrent a telefonom.

A kijelzőn egy bizonyos név villogott egy új csengőhanggal. Andy Biersack hívott a telefonomon,  csengőhangnak pedig a Rebel Love Song lett beállítva.

-Szióó. -köszöntem neki félénken.

-Halii! Bocsi a zavarásért, de nálam maradt a tárcád. Már amennyiben másnak nincs rózsaszín, szegecses, Rain feliratú pénzgyűjtője. Találkozhatnánk valamikor? Nem vagyok itthon, de nálam van, és gondolom szükséged lenne rá.. -most hogy mondja, tényleg nem találtam reggel a tárcám, de nagyi adott pénzt tegnap este, csak nem költöttem el..

-Figyi, most nem jó, barátnőmmel vagyok a plázánál, és fogalmam sincs mikor érek haza.

-Ömm, mi lenne, ha a plázához mennék? -kérdezte, mire én ránéztem barátnőmre, aki bólogatott, és úgy nézett rám, amivel elárulta, hogy akkor ő lelépne amúgy is.

-Jó, akkor a bejáratnál várlak. Mennyi idő, mire ideérsz?

-5 perc. Leteszlek, mert éppen vezetek. Puszi, sziaa. -najó.. PUSZI, SZIA?! WTF! Kétszer látom, és már úgy beszél velem, mint valami régi cimborával. Körül néztem, Darc már sehol. Mondhatom szép. Jót mosolyogtam azon, milyen gyorsan képes volt lelépni, de abban a pillanatban jött is egy sms tőle: "Rain! Sajnálom, hogy így leléptem, de sok sikert a pasival, nekem fotózásom van, most üzentek nekem, sürgős. Majd bepótoljuk! xxx" 

-Na mi van, Black, hol van a barátnőd? -jött felém Andy mosolyogva. Fél karjával átölelt. Én ezt kihasználván borzoltam össze profin beállított haját. Kis kopasz. Hihi.

-Biersaaack! Hoztad a tárcám? -kerestem kezébena tulajdonom, mireő tágra nyílt szemekkel néz rám.

-Basszus! A kocsiban hagytam! Visszakísérsz? -nézett rám bociszemekkel. Némán bólintottam. Miután visszaszereztem, ami az enyém, még beszélgettünk tovább. Beültünk egy kis kávézóba, és egy csésze tea, egy-egy cikk desszert mellett meséltünk magunkról.

-Tehát akkor, te Monroe-val jársz, ha jól értem? -vonta fel egyik szemöldökét. Szinte láttam, ahogy a fejében kattognak a fogaskerekek.

-Nem! Mért hiszi ezt mindenki?! Barátok vagyunk. Majdnem testvérek. Vááágod?

-Oké, értem. Na és, Rain, hány éves is vagy?

-Tizenkilenc. Te meg huszonkettő, nem igaz? -mosolygom, közben szürcsölöm a gyümölcsteámat.

-Igen, igen. Milyen fiatal vagy.. Idősebbnek néztelek. -végig mért tekintetével, én is így tettem vele. Jól megnéztem magamnak. Elég magas, és vékony. Ujjatlan pólója nem fedte természetesen teletetovált karjait. Különböző női neveket láttam a karján, az egyik csuklójára is rá volt írva, hogy 'Szitakötő'. Valami becenév lehet. Följebb vittem tekintetem. Fekete haja volt neki is, két oldalt le volt borotválva, és ami fönt maradt, azt dobta át feje egyik oldalára. Volt alsó ajkaiban egy karika piercing, és az orrában is. A legfeltűnőbb a világítóan kék szemei voltak. Ahogy így méregettem, észre se vettem, hogy közben hozzám beszél. Odahajolt, és megrázta a vállam.

-Mi, mi van? Bocsi, elbambultam. -mondtam tiszta vörös fejjel. Ő ezen csak szélesen elmosolyodott, és megismételte a kérdését. Kiderült, hogy végig kérdezgetett, én meg csak stírölöm. Istenem, de gáz vagyok máár.

-Szóval, azt kérdeztem utoljára, hogy a pasid nem e rágna be, ha ma velem lógnál?

-Hát, tuti nem, mivel nincs is fiúm.. Szerinted egy ilyen fekete bambit hány fiú szeretne?! 

-Fekete bambi -ismételte el, majd belefulladva a gőzölgő teájába. Köhécselt egyet-kettőt, majd újra rám szegezte tekintetét. - Hülyeségeket beszélsz. Szerintem nagyon szép vagy, tuti egy csomó fiú van oda érted, max nem tudsz róla.

-Na persze. Ömm, itt nem lehet rágyújtani -mondom neki, mikor észreveszem, hogy előkap egy doboz Marlboro Gold-ot, egy dalmata mintás gyújtóval. Körülnézett, majd fölállt, fejével biccentett jelezve, hogy kövessem. Én engedelmesen felálltam és követtem ki az udvarra. Kint megkínált cigivel, mire elmondtam neki, hogy cigi, drog és pia ellenes vagyok.

-Komolyan?! Pia ellenes?! Hallod te önmagad? Tegnap nem ezt láttam. -gúnyolódott, majd féloldalas mosolyával nézett rám. Minél tovább nézem, annál jobban tetszik, amit látok. Tekintetét enyémbe fúrva várja reakciómat, mire én elpirultam, de inkább csendben maradtam. 

  Már sötét volt, mikor elbúcsúztam, és mi történik, mi?! Hát nem a tárcám felejtem megint a kocsijában?! Ahh Rain, olyan hülye vaaagy!

-Héé, Rain, merre voltál? -kérdezte Jayy, mikor ajtót nyitott nekem. Nem volt túl boldog, aggodalom és keserűség csendült hangjában.

-Darcyval lógtam.. -feleltem, ami persze eléggé nem fedte az igazságot.

-Darcyval még én is találkoztam, úgy loholt a busz után. Még ki is röhögtem, mikor elesett.

-Hát, az úgy volt, hogy ő elment, én meg találkoztam Biersack-kel. Ott hagytam nála a tárcám..-mondom. Óó, basszus, Jayy azt se tudja, hol éjszakáztam. Na, most elszóltam magam!

-Mit kerestél te náluk??!! -vont kérdőre.. Ahh, de azért be nem engedne.. Még mindig ott álltunk az ajtóban, én meg egyre rosszabbul éreztem magam. Egyenesen arányosan azzal, ahogy a BOTDF egyik énekesében ment föl a pumpa.

-Figyelj, mindent elmondok, jó?

-Lehetne most? Válaszolnál arra is, amit kérdeztem..?!

-Mivel ti tegnap ott hagytatok, ezért vele lógtam, és nem éreztem magam jól, ezért hazavitt. Csak én elaludtam, ő meg nem tudta, hol lakom, ezért náluk aludtam. tessék, most már boldog vagy?! -ordítoztam vele, nem is tudom, miért.

-Most rám vagy kiakadva, mikor én reggelig kerestelek az utcán, betegre aggódva magam?! Tudod mit, hagyjál!

Komolyan?! Ennyire kiakadtunk, hogy ilyeneket mondunk egymásnak..? Elég rosszul éreztem magam, de nem mentem el, és ő sem mozdult.

-Jayy.. mért baj az, hogy vele lógtam, őszintén? -kérdeztem olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, meghallotta-e.

-Nem neked való, érted? Nem találkozhatsz vele többet! -vágta rá olyan kioktatóan, hogy rá sem ismertem.

-Nem vagy az anyám, nem tilthatod meg! -hagyta el a számat a mondat. Rögtön könnybe lábadt a szemem, és már szipogtam. 

-Hát jól van, Rain Black.. Sok boldogságot. -suttogta, azzal becsapta az ajtót. Istenem, olyan ideges voltam, hogy az ajtajuk előtt rogytam össze, és egyedi dobszólót vertem rajta, hátha végre kinyitja, de nem. Egy rohadt zsepim sem volt, úgyhogy mindenemet eláztattam könnyekkel. Végül feltápászkodtam, és elmentem sétálni. 

~To be continued~