2013. március 30., szombat

10. fejezet


Okee. Nem csak a komi számít, igazatok van, de ha nem írsz, simán elhiszem, hogy azért, mer nem jó.. Viszont itt az úúúúj rééééész:))) Jó szórakozást!:33

"Ketten vagyunk tehát a lakásban, kik játsszák ma ezt a menetet.
Szédültem, ájulás szélén voltam. Imbolyogva lépkedtem halálos csendben a
szobámig. Lassan belöktem az ajtót, aztán..."

Az ajtó bosszantó lassúsággal mozdult. Beléptem a szobába. Üres. Nincs itt senki. Az asztalomhoz léptem. Mögöttem reccsent a parketta. Valaki van mögöttem. Az asztali tükrömben láttam, hogy valaki mögém lép. Hideg kezek simítottak végig a nyakamon, majd valami tompa ütés érte a fejem, és a földre rogytam. Nem ütött akkorát, hogy elájuljak. Kába voltam, meg sem bírtam mozdulni, artikulálni nem tudtam, de nem is mertem hangot kiadni. Hallottam, de összefolyt minden szó. Alig láttam, bandzsa voltam. Sky körbesétált engem párszor, leguggolt néha hozzám, valamit csinált. Nem éreztem semmit. Percekre elvesztettem az eszméletem, de fölébredtem mindig. Megfogta a lábam, és elkezdett húzni. A körmöm alatt csúszott a padló, a belépő vágta a hasam. Aztán elengedett. Hallottam, hogy van ott még egy ember. Ő eddig nem volt itt. Kiabálnak egymással. Dulakodnak, érzem, hogy az egyik rám lép. Egy másik hang. Már hárman vannak. Hosszú ideig hallgatom, ahogy veszekednek, és mikor rám lép egyikőjük, a másik kettő ellöki. Minden felhangosodik egyszerre, aztán abbamarad. Csend van. Az ajtó csapódik, és egy másik, halk hang szólal meg. Suttogás. Valakik suttognak. Egyikőjük lágyan pofozgat, azt hiszik, elájultam. Valaki, talán ugyanaz, odahajol, és ad az arcomra egy puszit. Kezdem újra érezni a dolgokat, és egyre több fájdalmat érzek. Még többen vagyunk. Két ember megemel, ráfektet valamire.

* * *

A kórházban ébredtem. A fejem szörnyen fájt, a karjaim, lábaim és hasam tele volt letapasztott gézpamacsokkal. Épp bejött egy orvos, és adott gyógyszereket a fájdalmaimra.
-Ms. Black. Tudom, hogy még csak lábadozik az agyrázkódásból, de látogatói vannak. Fogadja őket? -szólított meg. Tehát agyrázkódás. Óvatosan bólintottam, mire ő eltávozott és bejött hozzám Jayy.
-Szervusz szépség. -mosolygott. -Jobban vagy?
-Jayy! Mi történt?
-Azt nem az én reszortom elmondani, legyen elég annyi, hogy mire odaértem, egy nagy vértócsában hasaltál. De ne aggódj, Sky többé nem bánthat. Távoltartási végzés van ellene. -simított végig arcomon. -Amúgy ez a Biersack gyerek nem is olyan rosszfej... Eléggé beléd lehet zúgva, ha háram napja itt zaklatja az orvosod.. -sóhajtott aztán ránézett a telefonjára, elkáromkodta magát, búcsút vett és lelépett. Belépett utána Andy. Adott egy csókot, és elmesélt mindent.
-Ahogy én tudom,Sky leütött egy baseball ütővel, egy bicskával pentagrammokat vagdosott rád, és el akart vonszolni valahova. Nem értelek el telefonon, úgyhogy szóltam Jayy-nek. Ő volt az erősítés. Betörtük az ajtót, és összeverekedtünk vele. Megfogtuk, és elvittük az utcai gengszterekhez, akik tuti kicsinálták. A nagyid felhívta a mentőket. Azóta alszol. Három napja ülök a váróban.
-Andy..Három napja volt mindez?! Úristen. Ugye nektek nem esett bajotok?
-Jaj, Rain, ne ezzel törődj! Gyógyulj inkább meg. -villantott rám egy édes mosolyt. -Emlékszel, mit ígértem még régebben? Rögtönzött koncert, rémlik?
-Haha, igen igen!
-Jobb kedved lenne tőle?
-Százszor!
-Oké. De te már sok próbán voltál, ez így nem olyan jó.. Mondj egy előadót, kiparodizálom. Az úgy szórakoztatóbb!
-Hmm. Mit szólnál a Falling In Riverse-hez? -nevettem. Amúgy Andy kitett magáért, mindenkit rendesen kimajmolt, a szövegeket is átvarriálta. Elég sokáig bent ült nálam. Egy hétig folyt ez így. Mindenki jött hozzám. Jake és Ella (Ella észbontó, egyszerűen imádom), Jinxx és Sammi, Ash, CC meg Lauren (aki jobban aggódott értem, mint én magam), Darcy, Davhie, nagyi. Mindenki, aki számít. Sőt, Ronnie (Radke) is meglátogatott. Jó barátom ő régről, voltam már a FIR-rel turnén is.
Hét nap után hazaengedtek, és a szobámba lépve szörnyen éreztem magam. Senki se járt ott azóta. Andy mellettem állt, míg körülnéztem, fogta a kezem. A tükröm az asztalon szanaszét törve pihent. A padlóra rá volt száradva a vérem, a falakon ott volt a nyoma a verekedésnek. A telefonom is ott hevert a sarokban. Ezt látva sírva borultam Andy mellkasára, aki magához ölelt, és halkan elkezdte énekelni a Savior-t. Mély, lágy hangja bejárta a szobát. Eszembe juttatta a telefonhívást. De most sokkal megnyugtatóbb volt, hogy Ő itt van mellettem.
-Rain..-súgta abbahagyva a dalt. -Költözz hozzám!

5 megjegyzés: