25. fejezet: Flashlight

KÖSZÖNET FANNYWOMAN-NEK ÉS GILDÁNAK*-*<3

'Ő megragadja a karom, és valósággal fölrángat a hálóba, és rálök az ágyra. A trikóját elhajítva mászik fölém, és szenvedélyesen, majdhogynem erőszakosan csókol meg. Eddig én ígértem büntit, de ha ez a módja, szívesen vezekelek..  '

Lassan rólam is lekerültek a ruhák, és nem hiszem, hogy le kell írnom a folytatást ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, mi is történt. Órák múlva, Andy fáradtan, és izzadtan rogy rám. Mielőtt még agyon lapítana, én is mozdulok, és én lendülök fölülre. Én totális lelki békével fekszem rá teljes súlyommal. Kezeit a hátamon pihenteti. Homloka tompán csillog az apró izzadságcseppektől, és a haja is édesen tapad az arcára. A szíve hevesen kalapál, a légzése is még gyors volt. Én is szabály szerűen ziháltam rajta.

-Andy, mondtam már, mennyire szeretlek? -nyomok puszit az arcán lévő a puha husira, amit nagy nehezen szenvedtem rá. Erre erőtlenül felnevet.

-Nem tudom, hányszor, de még mondhatod párszor.. Nem zavar! 

-Hát, azt egyből gondoltam! De mondok valami izgalmasat!

-Izgalmasat? Izgalmasabbat, mint één?

-Aham. Annál sokkal, de sokkal izgisebb! Haza megyek!

-Így....pucéran?! -hallatszik harsány nevetése.

-Szeretnéd, mi?! Na de, most gyalog megyek. A testmozgás fontos! És legalább hazáig lefogyom...
.Nem lefogysz, te elfogysz! Egy gramm felesleg nincs rajtad.. és ennyi testmozgás nem volt elég? -mosolyog felháborodottan. Közben magamra kapkodom a gönceimet, és a tükörben igazgatom a hajam. Helyre pakolom a elkenődött sminkem.  Közben ő is felrángatja a boxerét, és mögém lopózva a kezeit a derekam köré csavarva szuszog a fülembe. Megfogva a kezét szökkelek le a lépcsőn. Gyors búcsút veszünk a kapu előtt. Csókot váltunk, és megbeszéljük, hogy este telefonon összebeszélünk egy talit.

Letörölhetetlen vigyorral sétálok a napfényes úton. Gyalog még sosem jöttem el onnan egyedül, főleg nem az új albérletbe, ezért feltűnt, hogy milyen hosszú az út. Sőt, már azt se tudtam, hol mászkálok, de annyira jó idő volt, hogy nem zavartattam magam. Ingattam a fejem jobbra, aztán balra, miközben egy régi Linkin Park számot dúdoltam.
Hirtelen szörnyen erős fejfájás tört rám, de annyira hogy egyből megszédültem. Egy kerítésbe kapaszkodtam behunyt szemmel, de legbelül sikítozni tudtam volna. Szó szerint megbénított. Gondoltam, próbáljunk meg hazajutni! Résnyire nyitott szemmel -jobban nem ment- botladoztam előre. Minden lépéssel megszenvedtem. Forgott a világ. Annyira elvesztettem a kontrollt, hogy a lábaim önkéntesen az autópályára vonszoltak engem. Az orrnyergemet masszírozva tántorogtam tovább, mikor egy autó vészes közelből rákönyökölt a dudára. A szemeim azonnal fölpattantak, de akkor már késő volt. Az autó erős lökéssel lökött hátra, mélyen belekúszva a gyomorszájamba. A kerekei csikorogva kaptak megállj parancsot, de az aszfalton azok csúsztak. A kerékgumik végül a sípcsontomra nehezedve fékeztek le. A csapódástól azonnal hátra vágódtam, a fejem hangosan koppant a betonon. A fájdalomtól felordítottam. A nyakamnál valami roppant, de az közel sem fájt annyira, mint a fejem. Éreztem, ahogy a meleg vér lassan csorog végig a halántékomon, és lassan áztatni kezdi a pólómat is, ahogy a nyakam vonalát követve simul végig. De ahogy erőt gyűjtöttem, azonnal a lábamhoz nyúltam ülő helyzetből. Az autó gyorsan lehajtott róla, amitől ismét könnyezve felsikoltottam. A szerencsétlen sofőr belehajtott a mögötte várakozó autóba. Idegesen kiszállt a gip-ből egy vérvörös hajú, piercinget viselő lány, és először a tönkretett kocsira nézett, és védekezően maga elé tette a kezét, majd görnyedt háttal, betorzult arccal sietett mellém.
-Úristen, annyira sajnálom! Kérlek, mond, hogy jól vagy! Uhh, hogy is lennél jól, igaz? Hiszen elgázoltalak! Én buta! Már megint össze-vissza beszélek, áhh. Ömm, hívok mentőt, jó? Hát persze! Amúgy a nevem Rue! Mit mondtál, téged hogy is hívnak? Még nem is mondtad.. Mennyit bírok locsogni! -kapkodja a fejét a vérző fejem és a dagadni látszó sípcsontom között. Majd előkapja a mobilját, és idegesen magyaráz a 911 diszpécserének. Én kezdem abbahagyni a sírást, és visszadöntöm a hátam a földre. Annyira szédülök, úristen. Sokkal jobban, mint előtte. A fejem máshogy, erősebben lüktet. Széthasad. Ez a Rue vagy ki, ez meg egy energia bomba, aki magas hangján, ijedten vinnyogva teszi le a telefont.
-Pár perc, és kijön egy mentő érted! Addig mesélek, jó? Rue Shadows vagyok. Jaj, ezt már mondtam.. Huszonkét éves vagyok, most szereztem, egy hete jogsit. Éppenhogy átengedtek. Hihi, asszem' már értem mér.. Éppen hazafelé mentem, kidobott a pasim, és gondoltam, majd jól leiszom magam, de már most úgy érzem magam, mintha részeg lennék. Hol ütötted be a fejed? Nagyon vérzik!
-Ezzel nem igazán segítesz. -suttogom, teljesen kifeküdve. -Na jó, figyelj! A nevem Rain Black. Tizenkilenc vagyok. Ami a barátoddal történt, őszintén sajnálom. Mesélj róla.. Addig is megy az idő. Mellesleg szétreped a fejem, szerintem mindjárt, és fekve szédülök! Tereld el a figyelmem!
-Hát.. Benetto a neve, görög félig, de mindenki Ben-nek hívja. Két évig jártunk. A kocsmában futottunk össze. Nem volt túl romantikus hely, de mindketten jól ki voltunk már ütve. Csináltattunk egyen tetkót, meg ugyanolyan piercinget, meg minden, és már tök megbántam, meg ő volt a legjobb haverom, mindenki félt tőlem, mert egyszer belenyírtam a legjobb barátnőm hajába este egy péniszt, mert azt mondta rólam, hogy jó az alakom, pedig nem, és mindenki szerint füves vagyok, de te ugye nem így gondolod? Juj, már hallom a mentőt! De megéheztem! -darálta. Kezdtem félni.
Felfektettem ezután egy hordozóra, majd elvitt a mentő, miközben Rue is jött velünk. És nem, nem bírta befogni. Semmi összefüggés nem volt a mondatai között, ebből látszott, hogy nagyon ideges. Próbáltam elaludni, de ebből is inkább ájulás lett.

Hallottam, ahogy az a készülék, ami a szívverésem szerint pittyeg, egyenletesen dünnyög ébresztőt. Fáradtan nyitottam ki a szemem. Már a kórházban voltam, a betegágyon, abba a gusztustalan hálóingben. Fintorogva tapogattam az anyagát, mikor egy orvos jött be egy kórlappal.
-Ms. Black, én Emery Smith vagyok, a kezelő orvosa! -mosolyog. Smith...Pont, mint Darc.
-Jó napot. Meg tudná mondani, mik a sérüléseim, és mióta fekszem itt? -vakargatom a fejem kínosan.
-Hát, hogy ne! Enyhe fejsérülés, még a mentőben elállították a vérzést, és kezelték. A csuklóján bevérzéses zúzódást szerzett, mint látja, be is van kötve. A jobb sípcsontja szilánkosra tört, a gipsz még két hónapig rajta lesz. A kishölgy pedig két napja nyomja nálunk az ágyat. Az altató nagyon kiütötte! Ms. Shadows azóta az ajtaja előtt toporog. Kívánja fogadni, vagy pihenne inkább?
-Engedje csak be. Addig úgy se megy el, amíg ide nem fér! -nevetek föl. Az ajtó nyílik, és Rue hangosan robban be, egy kábelben megbotlik, de a helyzethez mérten kecsesen zuhan az ágyam szélére.
-Rain! Hogy érzed magad? Fáj valahol? Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni! Megkérdeztem a családod, hogy mit szeretsz, mármint, hogy mivel tudnálak kiengesztelni! És.. -hadarja, de félbe szakítom.
-Hogy a családom? Mármint..? És hogyan találtad meg őket?
-Jaj, bogyó! Egész nap hívogat téged a mamád meg a fiúd! Hűű, nagyon beton helyes az a krapek, te! Ha véletlenül szakítotok, akkor az enyém! Persze, csak ha nem bánod.. Arra jutottam, hogy mostantól én leszek az örömgéped!
-Na várj... Te felvetted a telefonom?! Úhh, tudom, nagyon jól néz ki, de az enyém! És te mim leszel..?!
-Örömgép! Vagyis, a hátralévő életedben a nyakadon fogok lógni, ha sírsz, felvidítalak, ha örülsz, majd velem örülsz! Én leszek a világ legjobb legjobb barátnője! -tapsikol vidáman. Ahogy nevet, az orrából elkezd csurogni a vér. Magas hangján elkezd jókedvűen kacagni, majd a lefolyó vért lenyalja. Félek az új 'legjobb barátnőmtől'...

Pont jókor jön be az orvos, hogy új látogatóm érkezett. Kitessékelte a lányt, majd ő is kiment vele. Az ajtó újra csapódott. Andy aggodalmas arccal húzta az ágyamhoz a széket, és leült velem szemben.
-Rainy, még is mért kell neked mindig öngyilkos merényletekbe menni?! Legközelebb, ha sétálsz, azt a járdán, oké? Bár tudod mit? Mostantól soha, de soha nem hagyom, hogy egyedül járd le a lábad! Amíg arra vártam, hogy felébredj, össze számoltam, hány galibába sodortad magad, mióta ismerlek! Mire a végére értem, elfelejtettem az elejét! -csavargatja idegesen az arcába lógó fekete hajtincsei közül az egyiket.
-Andy-ci, drágám, te most azért jöttél be hozzám, hogy cseszegess?! Komolyan?!
-Nem! Ez csak a bevezető lett volna. És most jön a tárgyalás.. -biccent, majd érzem forró ajkait, ahogy az enyémre tapadnak, és szinte rákényszeríti a szám, hogy hagyjon egy rést, ahol átcsúsztatja a nyelvét. Eszeveszett csókcsatába kezdünk, aminek az ágy korlátjába kapaszkodva vetek véget, mert elfogy a levegőm, és édes illatától megszédülök. 
-Ééééés, sajnos most jön a befejezés. Szóval azért jöttem, hogy ugye lássalak, meg, hogy elmondjam, hogy mi a helyzet. A srácok nélkülem zsíroztak le egy apróbb koncertkörutat. Szóval a Black Veil Brides New York-ban tölt egy..... hosszú időt. -formálja a szavakat, miközben az ujjainkkal játszik. Halkan beszél, kicsi félelem csendül a hangjában. -És az állapotodat nézve, nem tudlak hozni magammal.. Nem tudom, hány hónapról van szó, nem láttam a papírokat. A bevétel sem biztos. És ha nem kapjuk meg időben az összeget, vagy az előleget, akkor.. Csődbe megyünk! Nincs mit ezen szépíteni. Így is nagyok a kiadások, a múltkori koncertnél átvertek minket, az ígért összeg harmadát kaptuk csupán. Ennyit a fényűző, amcsi milliárdos életből.. A legjobb lenne, ha kiengednek innen, a mamádnál laknál újra. Rue elég lelkesen feltalálta magát, már tudja a mobilszámom is.... Szóval majd vele elleszel, remélem. Fogalmam sincs, hogyan lesznek a dolgok, és teljesen bizonytalan minden! Nem tetszik az egész.. Óó, elbeszéltem az időm! Negyed óra múlva száll fel a gép.. Ígérd meg, hogy nem lesz veled semmi baj, jó? Nem kérek semmi egyebet, csak, hogy ígérd meg. -ölel meggyötört arccal. Óvatosan bólintok, mire újra és újra fájdalmasan csókol meg. Szó szerint könyörögve ért hozzám, mintha arra várna, hogy kérleljem a maradásra, vagy hogy én nyissam meg a kiskaput, hogy ne kelljen elmennie. De nem értettem, mit vár tőlem.
Úgyhogy kíváncsian fürkészem tekintetét, mire a kék szemei az én zöldjeimet keresik, és amint egymás szemébe nézünk, tekintetét belém fúrja, gondoskodik róla, hogy az elmémbe égjen, hogy sokáig maradjon bennem.
Elindul az ajtóhoz, de tétovázva, utoljára szorosan magához von, és hosszú, lehetetlen csókba kényszerít bennünket, szinte kapaszkodik belém. Mintha ezen annyi múlna. A homlokomra még nyomott egy puszit, és kiment.
Pont olyan volt, mint egy utolsó csók. Sosem gondoltam volna, hogy valóban az volt....